Eredmények – Játékok

Far Cry Primal

A Primal nálam egy rövid idejű fellángolás volt, kellően kidolgozott világ, jó hangulattal, ami számomra hamar unalomba fulladt az ismétlődő feladatok miatt. Igazából jó lenne játszani még vele, de már nincs időm újra elővenni. A tesztbe lustaságból került bele: van beépített benchmark, amit nagy tesztoldalak is előszeretettel használtak, így jó összehasonlítási alap lehet.

A maximum és a minimum FPS-ek láttán úgy tűnhet, visszatérünk a jól bevált forgatókönyvhöz, de a patás ördög itt is a részletek között rejtőzködik. A maximum a Home esetén jó pár képkockával magasabb, de az átlag mégis rosszabb, mint az LTSC alatt. Ennek oka pedig az 1% minimum, ami Home alatt apró kis mikrolassulásokkal zavarhatja a játékélményt. Megjegyzem a benchmark alatt ebből nem észleltem semmit. Gyerünk tovább!

Tom Clancy's The Division

Pont egy karácsonyi időszakban próbáltam ki a Divisiont, és az egész téli szünet alatt New York néptelen utcáin barangoltam a piszkosfehér hóban. Nagyon jó játéknak tartom, amibe tényleg végtelen időt bele lehet tenni, és mindig akad valami, ami miatt kicsit tovább megy az ember. Új fegyver, másik ruha, egy jobb kombináció lehetősége… És az érzés, amikor a DarkZone-ban az ember a helikoptert várja három másik vadidegen játékossal, miközben idegesen méregetik egymást, nehogy valaki ellopja a többiek értékes zsákmányát.

Vissza a papírformához! A Division, ha a zsákmányt nem is, a show-t mindenképp ellopta az LTSC elől. A mérések alapján a Home picit ideálisabb terep ennek a játéknak. A benchmark része mindenképp.

Deus Ex Mankind Divided

A Deus Ex játékmechanikája mindig is tetszett. Emlékszem már az első részben, kölyökként, minimális angol tudással órákat töltöttem el a Szabadság-szobor lábánál, hogy meg tudjam csinálni az első küldetést anélkül, hogy észrevennének. A kedvencem a második rész, ahol a sorozat legkidolgozottabb történetét lehet végigjátszani egy régi gépen is jó sebesség mellett. Ennek ellenére majdnem száz órát eltöltöttem a Mankind Divided világában is, szóval nem maradhatott ki a tesztből.

Ahogyan az a számokból is látszik, a Home alatt rengeteg, már szemmel is látható röccenés rontotta az élményt. Itt az LTSC fölénye stabilitásban jelentős. Természetesen a benchmark futott minden alkalommal.

Kingdom Come Deliverance

Számomra ez egy kétarcú alkotás. Egyrészről fantasztikus hangulata van, az első órák teljesen magukkal ragadnak, jó a történetvezetés, az ember nem bírja abbahagyni. De ez az érzés elillan, amikor a játék végre elengedi a kezünket, és szabadon kóborolhatunk a világban. Vannak fantasztikusan jó küldetések, de unalmas, ötlettelen is bőven akad. Ugyanígy a grafikát is jellemzi a kettősség. Ahogy hajnalban az erdőben feljön a nap, és a távolban a ködös párán keresztül felbukkannak a város tornyai, ahova igyekszel, hatalmas élmény. Azután megérkezel, és suta karakteranimációk, elnagyolt részletek fogadnak.

Itt benchmark híján az egyik leginkább teljesítmény-igényes részt, Rattay főutcáját jártam végig. Bár az értékek majdnem teljesen megegyeznek, az 1% minimum jól tükrözi azt, amit a játék alatt tapasztaltam: az LTSC valahogy simábbnak tűnik.

Prey

Emlékszem, mennyire vártam a játékot. Persze a megjelenés napján nem akartam teljes áron megvásárolni, de pár hónap után már akciósan hozzá lehetett jutni. Lehet, hogy a túlzott elvárásaim miatt, de nekem csalódás lett a végeredmény. A világ, a történet eléggé kidolgozott, rendben van. A grafika sajnos nem tetszik, kicsit talán túl művészi, túlságosan „rajzolt” lett az én ízlésemnek. Én a Bioshock hangulatát kerestem a játékban, de a grafika nem mindenhol teremti meg számomra a Hold körül keringő űrállomás illúzióját.

A mérések alatt a Prey valóban megtöri az illúziót. Az LTSC érezhetően stabilabb, egyenletesebb teljesítményt nyújt. Mivel itt sincs benchmark ezért a Talos lobby ellenfelektől mentes részén sétáltam.

Doom

Az akkori nagy visszatérés és nagy kedvenc. Persze a végigjátszás után nem vettem elő többet, csak most a tesztek kedvéért játszottam újra, és azon vettem észre magam, hogy elkap a „csak még egy kicsit” érzés, és önfeledten marháskodok tesztelés helyett.

Amit észrevettem, hogy alapból nem megy 200 FPS fölé a számláló, úgy tűnik a játék ennyire limitálja magát. A tesztet a Foundry pályán futtattam, a pálya elejétől mentem egy kört, nem törődve az előbukkanó szörnyekkel. A menet körülbelül 1 percig tartott. Persze így, hogy nem álltam le lövöldözni, majdnem mindig sebzés nélkül megúsztam... érdekes. A Doom a 200 FPS limit miatt nem tudja igazán kifutni magát, annyi viszont látható, hogy a minimum FPS-ek szempontjából az LTSC jobb eredményt hoz. Érzésre a két rendszer ugyanolyan „sima”, mivel még az 1% minimum sem esik soha 100 FPS alá.

Metro 2033

Másik nagy kedvencem, amihez még a megjelenés után több évvel sem volt elég jó gépem. Emiatt sosem játszottam végig, bármennyire is magával ragadó volt a hangulata. Közben a könyveket is olvastam, tényleg nagyon jól hozza a játék a könyv világát. A mostani konfigurációval már nem volt probléma a folyamatos játékmenet, szóval lehet neki fogok futni, mivel itt az új rész is.

Túl sokat nem tudok mondani, régi játék + erős hardver párosításából nem nagy meglepetés az eredmény. Tulajdonképp nincs különbség a két rendszer között. Itt a beépített benchmark futott.

Crysis 3

Szintén régi motoros, fantasztikus nyitánnyal és utána olyan mértékű lassulással a füves részeken, ami sokáig lehetetlenné tette számomra az élvezetes játékot. Még a mostani hardveren is tud pofátlanul lassú lenni, de lehet, mégis nekiugrok újra, mivel érdekel a történet vége, és a grafika pedig továbbra is lenyűgöző ennyi év után.

A Crysis esetén a Metro eredményei köszönnek vissza. Nincs lényegi különbség a két rendszer között. Itt közvetlenül a dómba való belépés után sétáltam a magas fűben a szarvasok között.

Wolfenstein II: The New Colossus

Az első rész után ki kellett próbálnom a másodikat is. Nem csalódtam benne, jó játékmenet és grafika jellemzi. Aki nem rohan, az a szereplők beszélgetései és az elszórt információk nyomán egész sokat megtudhat a játék világáról. Bár a játék sok helyen lehetőséget ad rá, nem lehet az általam kedvelt „sunnyogós”, lopakodós stílusban végigjátszani. Mindig van egy pont, ahol elő kell venni a nagyobb mordályokat, akármennyire ügyes az ember.

Az eredmények alapján a Wolf egy jól optimalizált, kiegyensúlyozott játék képét mutatja. Lényegében mindkét verzión egyformán szépen fut. Itt Roswell utcáin cipeltem végig azt az átokverte tűzoltó készüléket – összesen hat alkalommal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!