Waszlavik pillanatok (Bánk Vízi színpad 2011.07.15.)
Waszlavik „Gazember, Petőfi, Velorex, Sámán, Szabadcsapat, Ullmann Mónika”, László „Lovag”, melynek általában különböző variánsait használja (bizonyos névváltozatokban előfordul még a Hátizászló, Karfiol, Szégyen, Csülök szó is). Wikipédia.
Waszlavik Gazember Velorex valahány nevű Petőfi Sándor nem akárkivel, életemben először a békéscsabai színpadon találkoztam, szó szerint. Előtte a melós kocsmában tartottuk a katonai bevonulás előtti legénybúcsút. Beatrice koncert, fogalmam sincs, hogy Waszlavik mit keresett ott, hasonló, mint a P.Mobilban Schuszter Lóránt, megszokott arc, de tulajdonképpen nem csinál semmit. Waszlavik csak egy seprűvel hadonászott, amikor Feró az üss a kölökre c. számot énekelte. A tömeg elindult a színpad irányába velem együtt, azon kaptam magam, hogy Petőfi Sándort ölelgetem, s egyre többen nyomultak a színpadra, majd vetették alá magukat a mélybe a tömegbe. Velorex nem hiszem, hogy ott és akkor megjegyzett magának, bemutatkozni sem volt alkalmunk, erre várnunk kellett több mint 20 teljes évet, és Bánkon esett meg a tóparton, de emlékezetes volt. Riportot készítettem vele, s egy hirtelen kerekedett szélvihar nyomán a kamerám állványostul a tóba kötött ki, buggy-buggy, elmerült.
Szóval azon az ominózus Beatrice koncerten lelöktek a színpadról, leestem, s a betonra estem. Micsoda párhuzam, s ismétlődés az esés, ha Waszlavikról van szó. Bevittek a kórházba a haverok, hulla részeg voltam, csak annyit mondtak az orvosnak, hogy a fiatalember leesett a színpadról. Az orvos azt hitte zenész vagyok, úgy is néztem ki, és gitárom is volt, meg énekhangom is, együttesem is, de nem ott és akkor. Ezért aztán olyan jóképűen és előkelően bánt velem, mint ha megérdemelném. Én meg nem siettem neki elárulni, hogy töke van a menyasszonynak. A könyökömre estem, felrepedt vagy 3 centi hosszan és ömlött belőle a vér. Összevarrta a sebet, s utamra bocsátott.
Waszlavikkal legközelebb évek múlva a Fekete Lyukban találkoztam Budapesten. Olcsó punkokkal piáltam, csajok fenekére emlékszem, és arra, hogy valamelyik belém kapaszkodva táncolt. A következő fellépő Gazember Laci volt a soknevű, már akkor tudtam, hogy pont olyan nem normális, mint én, mondhatni Lyukba való. Ültünk ott a földön, abban a pincében, homályos fények. A fűért még nem szólt senki, a hatóság azt sem tudta, hogy létezik, a sör természetes volt. Csövesek, punkok, mindenféle elborult alak, akikből később tisztes családapa készülődik. A padlón por, eldobált üvegek, csikkek, s Velorex László átlépett rajtam, megközölte a két lábam, s közben elnézést kért, benne volt az alázat. Megismertem, hogy szevasz öcsi, s a nyakába ugrottam, hogy emlékszel, hogy Békéscsabán? Hozzá volt szokva az ilyen hülyékhez, mint én, jól tolerált, hogy persze, semmi gond, de most légyszi, mert fellépésem van. Ez már nem Beatrice, csak róla szólt, népzenének nem hívnám, de mi más? Két lány az oldalán, ő meg szintetizátoron kápráztatta el a nagyérdeműt, s néha tangóharmonikán.
A bánki tó partján megkérdeztem tőle, hogy zenésznek tartja magát? Kitérő választ adott, hogy is-is, azt nem árulta el, hogy mit jelent a másik is, de Erdős Péterről például könyvet ír.
Nem is konkrétan róla, hanem ilyen visszaemlékezés, s ez a Neotonnal kapcsolatban jött szóba, mert, hogy Végvári Ádám is 60 éves, és csináltak egy dalt. A 60-asok. Benne van Pataki Attila, Móczán, Balázs Fecó, kb. 8-10 ember. Szerintem Velorex Gazembernek azért lett annyi neve, mint egy arab hercegnek, hogy Petőfi versének érvényt szerezzen. Minek nevezzelek?
Legközelebb a PECSA-ban láttam viszont, szintén a két macával, mint az Ergo a gidákkal.
Kegyetlenül tolta a népi érzést, én letettem a lába mellé egy hideg sört, észre sem vette, csak megtalálta. Nem úgy, mint Takács Tamás, amikor Dirty Blues Band, mert az ő koncertjén is voltam, s kérdés nélkül kivette a kezemből a boros üveget, meghúzta, s megköszönte, azt mondta kiszáradt a szája. Így ne menj az első sorba csápolni teli üveg piával.
Teltek s múltak az évek, én még mindig fiatal voltam, pezsgett a vérem, s kitekertem bicóval Budakalászra a tóhoz, mert megint csak betyáros hangulatban voltam, s Velorex volt az étlapon. Letámasztottam a színpadhoz a kerékpárt, éppen jókor, mert jött Petőfi Sándor, aki László, megkért, hogy segítsek felvinni a színpadra néhány dolgot. Bennem már akkor buzgott a riporter vér, mert megkérdeztem tőle szemtelenül, hogy: hát a csajok? Nem jöttek el? Bögyös macákra mutatott szikár alkatával, hogy ott az árnyékban, aztán végig tomboltam a koncertet az első sorban. A Velorexes történeteknek, találkozásoknak itt még nem volt vége, legközelebb Szentendrén futottam vele össze. Sétált az utcán egy hölggyel, s én rá köszöntem, ő meg vissza. Kb. mint Bozó Robi, amikor életében először azt hitte, hogy összejött egy lánnyal. S kérdeztük tőle, hogy: na? Hát köszöntem neki. Aztán ennyiben maradtunk.
Nagyon sok hosszú év telt el. Sok víz lefolyt a Dunán, a guga egyszer csak kikötött Bánkon, s neszét vette, hogy Waszlavik itt fog gazemberkedni a vízi színpadon, a Kárpátia előzenekaraként. Ki nem hagytam volna.
Ahogy végzett a behangítással, és egyik lábáról a másikra árválkodott, meghívtam egy pohár finom bánki borra, s helyre tettem a dolgokat. Tudom, hogy nem emlékszel rá, de én igen, ilyen a nagy emberek élete. Az enyém meg olyan, hogy Waszlavik ténykedése fiatal korom óta nyomot hagyott bennem. Én egy sörrel, ő műanyag pohárból leültünk azon a napon a bánki tó partjára. Mondtam neki, hogy nincs nálam diktafon, így a negyedére, ha emlékezni fogok annak, amit mond, de feltétlenül átküldöm neki, mielőtt megjelenik. Hárított, hogy nem használ internetet, puritán ember, így aztán meg sem mertem kockáztatni, hogy elkérjem a telefonszámát, nehogy kikosarazzon, hogy telefonja sincs.
Földbevájt önellátó öko házban él a szentendrei szigeten, amit az apai örökségből vásárolt meg. Az történt, hogy felvettek egy lemezt, amit a kiadó nem jelentetett meg, a kazettákat egymaga kezdte el árulni, s összejött belőle 300.000 Forint, az apai örökséget abból vásárolta meg. Napkollektor, önmegsemmisítő wc, mert van hozzá kis tó, meg nádas, és egyébként is. Igyekszik a természettel összhangban élni.
Család?
Betyár életet élek, csavargok, nem marad meg mellettem senki. Volt egy 7 éves kapcsolatom, az erdőben laktunk egy tanyán, ahol villany sem volt. A lánnyal úgy ismerkedtem meg, hogy találkoztunk egy társaságban, legközelebb a HÉV után futott. Megkérdeztem tőle, hogy hová futsz te lány? 20 perce megy a vizsgám az Illatos úton. És még Szentendrén járt. Beültette az autójába, mert olyan elkésős típus volt. Lehúztak együtt hét évet, Waszlavik mellett énekelt, de elnyomva érezte magát. S aztán vége, de Gazemberre mindig főz valaki, jönnek mennek mellette a lányok.
Hogyan lehet lemérni, hogy egy ember mennyire következetes? Tedd fel neki ugyanazt a kérdést 10 év múlva, s nézd meg mit válaszol. Waszlavikban nem kellett csalódnom, én voltam kínban. Mondja, hogy ő alapvetően vízi ember, ha teheti, evez. Van egy szétszedhető NDK gyártmányú kajakja. Azt viszi magával, ahová lehet, s főleg ahonnan kajakra hazajuthat. Szóval vannak ezek a 48-as huszárok. Őket kíséri. Azok mennek lóval, végig járják az összes csata helyszínét, s újra lejátsszák. Ő ha van rá mód, akkor kajakkal megy ugyanazon az útvonalon.
Peca? Szoktál horgászni?
Nem, mert nincs rá időm, utoljára gyermekkoromban.
S, akkor felvisítottam, hogy ilyen nincs. Láttam Velorex Petőfivel egy filmet, egy ladikban eveztek a Dunán, a riporter ugyanezt kérdezte tőle, hogy peca? Szoktál horgászni?
A válasz hajszálpontosan ugyanez volt, Waszlavik semmit sem változott.
Érzed a korodat a bőrödön? Vagy lelkileg még mindig 18 éves vagy?
Erre csak zavartan válaszolt, hogy tulajdonképpen nem 18, de utána belefogott valami teljesen más történetbe, s mondtam is neki, hogy benne az a jó, hogy nem kell kérdezni tőle semmit, olyan, mint a vízesés, ömlik belőle a szó. Sőt finomítanék, nem kell tőle kérdezni semmit, amit mond, abban benne vannak a kérdések, és a válaszok.
Megígértem neki, hogy nyilvánosan korrigálok egy urban legendet, amit róla terjesztenek. Nem a Lomonoszov egyetemen tanult, hanem a Lembergen. Lvivben vörös diplomával végezte a műszaki egyetemet, mint számítástechnikus, mert, hogy alapjában véve matematikus alkat, amit én soha nem néznék ki belőle, főleg, hogy nem használ internetet.
Nem féltél kimenni Ukrajnába?
Megismertem a keleti kultúrát, utána a koncertezések alkalmával a nyugatit.
Hogy engedtek ki a határon?
84-ben még gond volt, az ORI vissza is fordított a határról, nem engedtek ki, de később már nem okozott problémát. Megemlítettem neki a Vízöntő együttest, mert, hogy amikor én még fiatal voltam, minden érdekelt, nyitott voltam. S mondja, hogy velük először Németországban találkozott egy népzenei fesztiválon.
Hja, ezt feltétlenül elmesélem, Waszlavik versenybíró volt a vízi alkalmatlanságok versenyén Felsőtárkányban, saját maga által készített kétéltűvel nem indulhatott, mert túl profi volt. 3 kerekű járgány, ami földön olyasmi, mint egy bringo hintó, vízen meg szintén bicikli, de evez.
Tűzoltók vízsugár meghajtású hajónak nem nevezhető, de legalább alaposan körberöhöghető járgánnyal. Focisták labda ladikkal, s kilapított labdákkal eveztek focihálóban. Ettől függetlenül Waszlavik is vízre szállt a tákolmányával, és onnan énekeltette a nagyérdeműt, miszerint: „A tárkányi halastóban két nagy béka hertelenkedik. Oszt hun beugrik, hun meg ki.”
Waszlavik utána még felsorolt fejből vagy tíz vízi nótát, amit előadott, s illett a program alá, s aztán megjegyezte, hogy a bánki tó is alkalmas lenne egy ilyen versengésre.
Waszlavik Bánkon még nem járt, ez volt az első alkalom, de bevallása szerint nyugis helynek tűnik, és jól érezte magát. Én előjöttem az ásszal, amin jót röhögött, hogy Bánk 24 órás magömlés, ezért lakom itt. Mivel közel volt a kezdés, elköszöntem tőle, ill. a kamerám is beborult közben a vízbe, felavatta a bánki tavat, vagy a nagy meleg, de egy hirtelen szélroham hozzásegítette.
Waszlavik azzal köszönt el tőlem, ahogy mindig is szokott, éljen a magyar szabadság, éljen a haza. Ezt nem szavakkal mondta, elég volt belenézni a szemébe, és hallgatni őt.
Bánkot hallottátok gugáról, Isten veletek, és jusson eszetekbe mindig, hogy, aki őrültnek látszik, az nem azért teszi, tanítani szeretne valamit. S, ha az életetekben eljön az a pillanat, amikor titeket is őrültnek tartanak, akkor révbe értetek.
Legközelebb a Sziget színház előadásáról jelentkezek, 2011. július 23. szombat 20.30. Honfoglalás - rockopera két felvonásban, Bánk vízi színpad.
Szereposztás: Pintér Tibor, Hujber Ferenc, Benkő Péter, Buch Tibor, Mészáros Árpád Zsolt, Papadimitriu Athina, Janza Kata, Trokán Anna, Makrai Pál.
Én ott leszek 
Hja, és a Waszlavik film, majdnem elfelejtettem, kicsit karcos a hang, mert sokan fürödtek a tóba körülöttünk, meg amúgy is a kamerám nem mai gyerek, sőt már vége is van, mert elmerült a tóban. Így a Honfoglalást nem biztos, hogy filmezem, de írni mindenképpen fogok róla egy gugásat. Dilemmában vagyok, hogy milyen kamerát vegyek. Szalagos, vagy digitális. Előbbit realtime digitalizálni kell, és utána vágni, rengeteg utómunkálat, utóbbinak meg szakik szerint szar a tömörítése, nem ilyen munkára való. Nem mellékes, hogy, amit készíteni fogok, azt leadja a kistérségi tv 25 településen, úgyhogy most felveszem a gondolkodó ember szobrát, bontok egy sört, mert nyár van, s majd rájövök.
Ettől függetlenül gyertek el Bánkra, a telefonszámomat tudjátok, szállásban nem tudok, és nem is akarok segíteni, mert mindegyik teltház, meg volt is ebből problémám. Ha valaki nem tudja elszállásolni magát, az megalszik nálam a kertben, sátor, bogrács, sör és jókedv az van, a többit meg hagyjátok otthon.
