Gemini Rue

A Gemini Rue a cyberpunk film noir-szerű, borongós hangulatát ragadta meg mesterien. Az állandóan zuhogó esőben (film noir-ban ez alap) a kalandjaink koszos sikátorokba és elhagyatott raktárakba vezetnek, a sötét utcákat csak néhol világítja meg a sápadt neonfény, és még a steril "kutatóintézet" megnyugtatónak szánt fehér falai is inkább klausztrofób hatást keltenek.

A történet során két karaktert irányítunk. Azriel Odin egy ballonkabátos, megkeseredett, kiégett ex-bérgyilkos, aki az eltűnt testvérét keresi. A másik szereplő "Delta-Six", akinek törölték az emlékeit egy incidens során, és most egy rehabilitációs klinikán bezárva tengeti napjait. A karaktereket felváltva kell irányítani a játék folyamán, ez pedig érdekes kettősséget hoz a játékmenetbe. A szokásos point and click kalandjátékoktól eltérően a Gemini Rue-t néhol akciójelenetek is tarkítják.

A játék vitathatatlanul legerősebb oldala a történet, a két karakter sorsa egészen különleges módon fonódik össze, és csak a legvégén lesz teljesen világos, hogy mi történt valójában. Épp ezért spoilerezni nem akarok, legyen elég annyi, hogy megéri végigjátszani a játékot miatta.

A két sztoriszál mesterien egészíti ki egymást, és egészen meglepő összefüggések körvonalazódnak, persze csak apránként. Amint az egyik titokzatos esemény hátterére fényt derítünk, azonnal a helyébe lép egy másik, még furcsább talány. A fejtörők szerencsére nem frusztrálóak, nem kell pixel vadászatra vagy logikátlan rejtvények megoldására pazarolnunk az időnket, ezért a Gemini Rue-t bártan tudom ajánlani a kalandjátékokkal csak most ismerkedőknek is.

Minderre csak rátesz egy lapáttal a játék különleges atmoszférája. A környezet hanghatásai jól átadják a nyomasztó hangulatot, a lassú jazz és zongora betétek pedig csak elmélyítik a hatást. Mindent egybevéve tehát egy igen kellemes darabbal van dolgunk, ami kellemes szórakozást kínál a kalandjátékok kezdőinek és veteránjainak egyaránt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!