Tesztkonfiguráció és hallgatózás

A teszt során forrásként egy Cowon J3-as lejátszót használtam FLAC és 320 kbps-os (CBR) MP3 hangfelvételekkel. A fülhallgatón egyedüli módosításként Sony Hybrid illesztékeket használtam, mivel ezek kényelmesebbek a gyári megoldásoknál és egy kicsit jobban is szólnak, minden más érintetlen maradt.

A teszt során felhasznált zenéket az általam kedvelt lehető legszélesebb palettáról próbáltam összeszedni (metalcore, death metal, hardcore punk, k-pop, dubstep, drum and bass, R’n’B, hip-hop, electronica, jazz, akusztikus, szimfonikus klasszikusok). A tesztet megelőzően kb. 20 órát ment a fülhallgató, némi járatást mindenképpen igényel, érezhetően a hangzás előnyére válik.

Az előző fülhallgatóm egy Shure SE-215 volt, ami balesetet szenvedett, így került képbe a VSD3S. Mivel a Shure fülhallgatóját innen már sokan hallották és én is rengeteget használtam, sok helyen ez lesz a viszonyítási alap.

Mély tartomány

Annak ellenére, hogy a VSD3S a kiegyenlített hangú példány a párosból, nem kell szégyenkeznie, elég mélyre tud menni és a mennyiséggel sincs probléma. A lábdobok ütősek, a basszusgitár dörmögő hangja is jónak mondható, de egy elektronikus zenei alaptól sem jön zavarba.
A felbontása és a részletezettsége miatt érheti némi szó a ház elejét, itt érezhetően sokkal jobb az SE-215, de ilyenkor mindig jusson eszünkbe az árcédula.
Érdemes még megemlíteni, hogy mély hangok terén nem olyan meleg és barátságos, mint az SE-215, és néha hajlamos túllőni a mélyek mennyiségét.

Közép tartomány

Ezt kicsit szereti előretolni a hallgatóhoz a VSD3S, amit nem tesz rosszul, mivel nagyon jól tudja megszólaltatni. A hangszerek jól elkülönülnek, kellőképpen részletesek és határozott fellépésűek. A gitárszólókkal nagyon ügyesen bánik, amelyben a magas tartománynak is van némi szerepe.
A vokálok és a sokrétűbb, illetve nagyobb hangszeres alappal rendelkező zenék levezénylése sem okoz neki gondot, egyértelműen az egyik legjobban eltalált része a fülesnek ez a tartomány, nagyon szórakoztató minden szempontból.
A közép tartomány „előadását” kicsivel az SE-215 teljesítménye fölé pozícionálnám.

Magas tartomány

Itt sincs szégyenkezni valója a VSD3S-nek, meglehetősen ügyesen bánik vele. Az SE-215-nél gyakran panaszkodnak arra, hogy túlságosan is a háttérbe van szorítva ez a tartomány. Itt ezzel szerencsére nincs gond, mennyiségében és minőségében is jól sikerült, bizonyos metal számokban hallható breakdownokat nagyon jól kezeli, a cinek kellemesen szólalnak meg.

Színpad, tér

Mint ahogy már mondtam, egy kissé a közép előre van tolva a többi tartományhoz képest, de nem nyomja el őket, ugyanúgy megkapjuk az ütős mély hangokat, mint a csilingelő magasakat, és az egész hangképről elmondható, hogy viszonylag jól sikerült kiegyensúlyozni.
A színpad nagysága jó, megvannak a maga határai, de könnyen el tudja feledtetni a hallgatóval szórakoztató megszólalásának köszönhetően.
A hangszerek és a tér kellőképpen levegős, de nem vállalja túl magát az eszköz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!