Bevezető

Még a legelső iPad megjelenésekor vásároltam egy, akkoriban teljesen teljesen újszerűnek ható 3G-s iPadet.
Tartalomfogyasztásra, online kapcsolattartásra volt hivatott használni, leginkább útközben, ugyanis a telefonom képernyőjét meglehetősen kicsinek találtam erre (egy Nokia 5800-ast használtam).

A géppel azonban - bár gördülékeny és jól használható volt - nem voltam megelégedve, ugyanis meglehetősen nagy méretű, ami nagyban korlátozta a hordozhatóságát (értsd: nem fér bele az öltöny zsebébe), és zárt rendszeréből adódóan olyan hiányosságokkal rendelkezett, melyek kicsit kiábrándítóak voltak (nincs Flash, nincs külső fejlesztők által létrehozott programoknál multitask, stb).
Ennek ellenére használtam, ugyanis nem volt alternatíva, egészen addig, amíg egy kedves barátom kezébe meg nem láttam egy Wayteq xPad-70-et.

Mivel nem sokkal előtte váltottam telefont (egy Motorola Milestone 2-re), így volt alkalmam kitapasztalni valamennyire az Android működését, és meglepődve tapasztaltam, hogy kisebb hiányosságoktól eltekintve (nem kifejezetten tabletre van optimalizálva a Froyo [illetve később Gingerbread]), meglehetősen használható rendszert alkot. Bár 3G/HSDPA és GPS nincs az eszközben, kis mérete és a rendszer nyitottsága miatt azonnal beszereztem egy ilyen eszközt, és ahogy a viharos gyorsasággal köré szerveződő felhasználókkal együtt egyre újabb és jobb szoftververziók jelentek meg a gépre, egészen az Ice Cream Sandwich-ig (ICS) bezárólag (Android fejlődéstörténet: link), egyre jobban megszerettem és kiismertem az Androidot.

Mégis, egyre jobban éreztem a 3G hiányát, valamint a egyre jobb és újabb eszközök kerültek piacra, így újból körülnéztem a kategóriában, milyen készülékek kaphatóak, és rövid keresgélés után rátaláltam arra, amiről ez az írás igazából szólna...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!