Már régóta szerettem volna írni Logoutra, és mindig is magamról szerettem volna, mert amikor nagyobb érzelmi válságba kerülök, akkor szeretem azt kiírni magamból, de nem akartam egy régi történetet bemásolni, mert az már elmúlt, mostanában pedig nem történt semmi olyan velem ami írásra késztetett volna.
Néhány napja azonban sehogysem tudja elkerülni egy téma a figyelmem. Egy téma amiről sokan sokszor szóltak már, mégis valahogy nem figyel rá senki, pedig tényleg igaz, hogy csak itt lehet csokit kapni...

Egy svéd progresszív metál banda, a Pain of Salvation 2004-ben adta ki ''Be'' című albumát, amiben Isten és az ember viszonyát tárgyalja. Az album második száma egy felsorolás. Mikor hány ember élt ezen a bolygón.
10,000 BC - 1 Million people
9,500 BC - 2 Million people
9,000 BC - 3 Million people
8,500 BC - 4 Million people
8,000 through 5,000 BC - 5 Million people
4,500 BC - 6 Million people
4,000 BC - 7 Million people
3,500 BC - 10 Million people
3,000 BC - 14 Million people
2,500 BC - 20 Million people
2,000 BC - 27 Million people
1,500 BC - 38 Million people
1,000 BC - 50 Million people
500 BC - 100 Million people
Year 1 AD - 170 Million people
500 AD - 190 Million people
1,000 AD - 254 Million people
1,500 AD - 425 Million people
Year 2,000 AD - 6,080 Million people''
Az album egy későbbi számán tovább megy:
The year 2,010 AD: 6,823 Million people
2,020 AD: 7,518 Million people
2,030 AD: 8,140 Million people
2,040 AD: 8,668 Million people
2,050 AD: 9,104 Million people
A következő egy instrumentális szám, mindössze egyetlen sornyi szöveggel:
2,060 AD: 1.2 Million people...

Túl sokan vagyunk, és ebbe nagyon sokan fognak belehalni. Éhezésbe és háborúba. Ezt mi már nem tudjuk megállítani. A Földön az életnek nem lesz vége, de a civilizációnk nem fogja sokáig húzni. A környezetünket már tönkre tettük, most magunkon van a sor. Akár a környezetszennyezés, akár egy mindent elpusztító háború, de valami pousztítani fog. Ezen már nem segíthetsz egymagad, és sokezer ember sem, mert a sokszázezer ember sem rontja úgy a bolygónkat, mint néhány másik. Hiába döntöd el, hogy mától gyalog jársz mindenhová, mire a gondolat végigfutott az agyadon, többszáz új autó gurult le a gyártósorról. Egyedül már nem tehetsz semmit. Hiába kapcsolod le a lámpát, ha kilépsz a szobából. Felépítenek egy új üzemet, létesítenek egy új szerverparkot, ami egy nap alatt több energiát fogyaszt, mint te egész életedben. Egyedül kevés vagy. Hiába dontöd el, hogy mostantól csak bio vegyszerekkel permetezel. Valakiknek csak egyetlen gombnyomásába telik, és atomsugárzásban halsz meg milliónyi társaddal együtt. Már sokan is kevesek vagytok. Túl sok a túl erős cég, vállalat és állam. Nekik kellene ezt végiggondolni, mert ők azok, akik tehetnének valamit. Mi ehhez porszemek vagyunk, és porszemekből nem építhetsz gátat, a sziklák pedig nem akarnak gátak lenni.
És majd csak akkor fognak erre rájönni, amikor késő lesz. Pedig azelőtt kell észrevenni ezt, mielőtt valami visszafordíthatatlan kataklizma következne be.
Innen el nem mehetünk sehová. Hiú ábránd az űrállomások és más bolygók terraformálásának gondolata. Hiába költöztetnének ki 100 embert, vagy 500at, vagy 10.000-et. Milliárdok maradnak ugyanabban a helyzetben. Mert nem 100 vagy 500 vagy 10.000 embert kellene akkor máshová vinni hanem százmilliókat. Ma, amikor 5 ember űrbe juttatása 2 hétre több milliárd dollárba kerül, a tömegek mozgatása lehetetlen.
Innen el nem mehetünk sehová.