Ma se sok történt velem, hiszen újfent egész nap kiállításoztam, viszont hazafelé készítettem néhány életképet.

Tavalyi szállodám, lakik benne egy ugyanolyan ablaknyitogató különc, mint én. Mások szeretik a légkondit, de én is a meleget szeretem, még ha párás is.

Az állványépítészetük nagyon elképesztő számomra. Hoznak egy halom bambuszrudat...

...aztán összecsomózgatják őket, és már kész is az állvány. Nem is értem, hogy mernek belőle ilyen magasra építkezni, de biztos bevált, mert mindenhol ilyeneket látok.

Épülő felhőkarcoló, na ezt azért talán nem bambusszal állványozták...

A jobb oldali képen felhívnám a figyelmet a keskeny kosárban dolgozó ablakmosókra.

Szervezett buszra várás: fel van festve, melyik buszhoz hol kell sorakozni. Hasznos, mert különben nem lehetne a várakozók mellett elmenni a járdán. Persze ehhez olyan felfogás is kell, amilyen az ittenieknek van, hogy az efféle szabályokat kollektíven betartják.

Búcsú a szép szállodámtól, csak utolsó nap jutott eszembe kívülről lefotózni, de annyira magas, hogy csak két képre fért el.