2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A műholdas internet boom

Lassan egy évtizede nagyra törő terveket szövögetnek, de csak most kezdtek el igazán sűrűsödni a történések.

[ ÚJ TESZT ]

A műholdas internet hőskora...

A műholdon keresztül való kommunikáció nem mai történet - már 1964-ben használatba vették a NASA SynCom 1/2/3 műholdjait, hogy a Japánban tartandó olimpia élő képeit az Egyesült Államokba és Európába továbbítsák. Az 1970-es években még a katonai kommunikáció és adatközlésben jelent meg a kétirányú felhasználás, de az 1980-as években már olyan cégeknek építettek ki ilyen hálózatot, mint az U.S. Post, a Walmart, vagy a Holiday Inn. Ezek azonban még elég drága megoldások voltak, szerény adatátviteli sebességgel.


Az egyik első Orbcomm műhold egy Pegasus indítórakéta orrán, áramvonalazó kúp nélkül

A kereskedelmi műholdas internetszolgáltatás története ehhez képest elég döcögősen indult. Az Orbital egy kereskedelmi célú, elsősorban cégeknek szóló hálózati adatkapcsolati rendszert tervezett, amelyhez a saját Pegasus rakétát használta volna fel indítójárműként. Az Orbcommot az Orbital és a Teleglobe finanszírozta, ám mire sikerült kiépíteni a 36 (majd 48) műholdas hálózatát, 2001-ben csődvédelembe menekült, majd átstrukturálása után nagy nehezen újraindult.

Az Orbcomm-mal egy időben, 1994-ben rögtön roppant ambiciózus tervekkel nyitott a Teledesic nevű cég: egy hatalmas, 840 műholdból álló rendszer ötletével, amelyek cirka 700 km magasan keringtek volna, és felfele 100 Mbit/s, lefele 720 Mbit/s sebességet tudtak volna biztosítani (nézzük meg még egyszer az évszámot!). A hatalmas műholdhálózat árát viszont 9 milliárd dollárra becsülték, így pár évvel később már "csak" 288 műholdból álló, viszont 1400 km magasan keringő rendszert vizionáltak. Olyan neveket sikerült támogatóknak megszerezni, mint Craig McCaw, a mobiltelefonok egyik úttörője, és Bill Gates, akit aligha kell bemutatni.


A Teledesic szériagyártásra szánt műholdjának tervezett kinézete

Akit érdekel, itt megtalál egy prezentációt, vannak benne szép dolgok (pl. 64/2 Mbit/s sávszélességet ígértek a felhasználóknak). 1998-ban egy demonstrációs / kísérleti műholdat is pályára állítottak, a 120 kg-os BATSAT (T1) műholdat a Boeing építette és az Orbital állította pályára Pegasus XL rakétájával. Hiába nyerte el a működési frekvenciákat nehéz küzdelmek árán a cég, a pénz elfogyott, így a végén, 2002-ben kénytelenek voltak bedobni a törülközőt.

A Teledesic egyik problémája az volt, hogy amire felküldte a BATSAT-ot, két konkurens rendszer már megkezdte a tesztüzemét. Az Iridium (legnagyobb részvényese a Motorola) és a Globalstar (Loran és Qualcomm cégek közös vállalata) rendszerek elsősorban telefonhívásra voltak alkalmasak, de az Iridium 2,4 kb/s, a Globalstar pedig 9,6 kb/s sávszélességgel adatforgalmat is ki tudtak szolgálni. Viszont mindkét rendszer komoly problémákkal küzdött, alapvetően a szabad ég alatt lehetett használni őket, nem voltak kellően megbízhatóak, és ehhez képest elég drágának minősültek. A "hagyományos", földi átjátszóállomásos mobiltelefonok robbanásszerű terjedése mellett nem voltak versenyképesek, így leginkább csak az elszigetelt vagy elmaradt régiókban volt érdemes használni őket, mint például tengerhajózás, olajfúró tornyok. Az Iridium 1999-ben, a Globalstar 2002-ben csődvédelembe is menekült. Mindkét cég sikeresen talált új üzemeltetőt, de eredeti tulajdonosainak / befektetőinek dollármilliárdos mínuszt jelentett a fiaskó.


A HughesNet "starter pack", vagyis egy tányérantenna és a modem...

Az igény persze megvolt a műholdas internetre, egyes cégek, például a HughesNet vagy a SES (vagy ha így ismertebb: Astra) a 36 000 km magasan (ún. geostacionárius pályán, vagyis GEO) keringő műholdakkal egyirányú internetszolgáltatást is nyújtottak, melyeknél egy "hagyományos" betárcsázós vagy ISDN vonalat használtak a kimenő adatforgalomra, míg a bejövő adatforgalmat a műholdakon keresztül oldották meg - így a bejövő adatfolyam sebessége 1-2, később 10-15 Mbit/s-re nőtt, azon az áron, hogy a latency bizony 600 - 800 ms tartományba esett.

A luxushajókon való internetszolgáltatás a 2000-es évek elején kezdett el terjedni, miután a tehetős vendégek hajlandóak voltak kifizetni a szolgáltatás borsos árát. Ez esetben is több száz ms-os pinggel kellett számolni, de az adatsebesség Mbit/s szinten mozgott, cserébe akár 5-7 dollárt is elkértek egyetlen MB adatforgalomért.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.