NASA
NASA
Artemis-program
2024. január 9-én a NASA igazgatója, Bill Nelson kelletlenül jelentette be, hogy az Artemis II Hold-megkerülő missziót „nem előbb”, mint 2025 szeptemberére, az Artemis III küldetést, amely a program első holdraszállás lenne pedig „nem előbb”, mint 2026 szeptemberére tolták el.
Aztán 2024 decemberében újfent előkerült a téma – az Artemis II 2026 áprilisára, az Artemis III pedig 2027 közepére lett eltolva.
Az elsődleges ok az Orion űrhajó hőpajzsának vártnál nagyobb mértékű „fogyása”, amelyet az Artemis I esetén tapasztaltak. Egy később kikerült anyagból derült ki, hogy az Avcoat típusú hővédő pajzs több, mint száz helyen „összeomlott”, a felületén lyukak, mélyedések keletkeztek.
A másodlagos ok: az Artemis III űrhajó létfenntartó rendszerének vezérlőpaneljén tervezési hibát azonosítottak, ami azért kellemetlen, mert az Artemis II űrhajóján már átment ez a panel a vizsgálatokon – de most mégis kiderült, hogy hibás lehet. A panel a létfenntartó rendszer szelepeit kezeli, így a hiba mindenképpen javításra szorul.
A harmadik ok a mentőtoronnyal kapcsolatos, a meglehetősen diplomatikus magyarázat szerint nem akkor jelentkezhet probléma, amikor a mentőtorony letépné az űrhajó személyszállító modulját a rakéta orráról, hanem az űrhajó elektromos rendszere „hiányosságokkal” szembesülhet.
Mintegy mellékesen a határidő eltolása lehetőséget ad a SpaceX-nek az Artemis III úthoz szánt HLS holdkomp-verziójú StarShip űrhajó elkészítésére, és az Axiomnak a holdraszállásnál használt űrruha elkészítéséhez. Utóbbinak a végleges(nek szánt) kialakítását október 16-án mutatta be az Axiom a Pradával (nem elírás, a luxuscikkekkel foglalkozó cégről van szó) közösen fejlesztett űrruhát.
Az Artemis-program része a Kereskedelmi Hold-Teherszállító Szolgáltatás (Commercial Lunar Payload Services - CLPS), amelyre több cég kapott végül megbízást. Elsődlegesen tudományos kutatásokra szolgáló eszközök Holdra juttatása a cél, hosszabb távon pedig az emberes holdutazások kiszolgálása.
Az első körben, még 2019-ben az Astrobotic Technology (egy Peregrine és két Griffin holdszonda), Intuitive Machines (Nova-C holdszonda, összesen 4 indítás), OrbitBeyond (Z-01 és Z-02 holdszondák), utóbbi még 2019-ben vissza is vonta a pályázatát, belső céges kihívásokra hivatkozva. 2020-ban a Masten Space System kapott megbízást az XL-1 holdszondára, de 2022-ben csődbe mentek, és az Astrobotic Technology felvásárolta a cég maradékát, egyben az XL-1 is elkaszálásra került. 2021-ben a FireFly Aerospace kapott megbízást a Blue Ghost holdszondára, majd 2022-ben a Draper Laboratory is a listára került a APEX 1.0 (később Resilience elnevezésű) holdszondára, amit a japán iSpace épít majd meg.
A Peregrine volt az első, már el is indított holdszonda, de hajtóanyag-szivárgás miatt nem tudta elhagyni a Föld körüli magas elliptikus pályáját, így végül a Föld légkörébe vezették bele 2024 januárjában. A hiba miatt a 2024 végére tervezett első Griffin holdszondát 2025 végére ütemezték át.
Az Intuitive Machines IM-1 űrszondája
Nem sokkal utána, 2024. február 15-én indult az első Nova-C holdszonda, amit az IM-1 küldetés keretében Odysseus névre kereszteltek. A holdszonda sikeresen leszállt a Holdra február 22-én, viszont az egyik lába eltört a leszállásnál, így az oldalára fordult, ami miatt mindössze egy hétig tudott korlátozottan működni, majd a Hold felszínén a Nap lenyugvása után az energiarendszere lemerült, és többé nem tudták felvenni vele a kapcsolatot a két héttel későbbi napfelkelte után sem.
A Resilience és a Blue Ghost 2025 elején közösen indulnak a Holdra egy SpaceX Falcon 9 orrán, ők lesznek a következők.
A FireFly által a NASA számára épített Blue Ghost holdszonda
A CLPS Artemis űrhajósokat szállító programot támogató repüléseit jelenleg a Blue Origin cég Blue Moon illetve a SpaceX StarShip űrhajóival kívánják megvalósítani.
Kicsit távolabbi terv a 2030 körülre várható, Artemis V úthoz tervezett Hold-terepjáró megrendelése. A NASA 2020-ban jelezte először, majd több körös tájékozódás után 2022-ben tette közzé igénylistáját, amely egy könnyű, nem túlnyomásos (tehát az űrhajósok szkafanderben utaznak rajta) terepjárót vázol fel, amelyre jelenleg három pályázó csoport kapott a tervezés első szakaszára relatíve kisebb összegeket.
A Lunar Outpost csapat Holdjárójának fantáziarajza
ISS
2024 első személyzetcseréjére a SpaceX Crew-8 keretében került sor, amelyen a NASA három űrhajósa, Matthew Dominick, Michael Barratt, Jeanette Epps mellett a Rosszkozmosz űrhajósa, Alexander Grebenykiny csatlakozott. A „szokványos” ISS működést alaposan felborította a Boeing Starliner-CFT validációs űrrepülése, amely eredetileg egy rövid látogatás lett volna, végül mégis tartós lakók lettek az űrhajósai.
A SpaceX Crew-8 személyzete: Alexander Grebenykiny, Matthew Dominick, Michael Barratt és Jeanette Epps
A Starliner-CFT-ről lesz szó később bővebben, de az itt kerül említésre, hogy a Crew-8 űrhajósai kényszerűségből azt kapták feladatul, hogy a Dragon űrhajójukba két extra ülőhelyet hozzanak létre, hogyha a CFT-út űrhajósainak vészhelyzetben velük együtt kell visszatérniük a Földre. Ezért dobozokból, szivacsokból és hevederekből ideiglenes ülőhelyeket hoztak létre.
Szerencsére ezekre végül nem volt szükség, de újfent rámutatott, hogy az űrhajósok biztonsága menetrend szerint szükségmegoldásokkal szavatolható csak.
A Boeing Starliner problémái miatt a SpaceX Crew-9 utat át kellett szervezni, eredetileg Zena Cardman, Nick Haugue és Stephanie Wilson NASA űrhajósokhoz csatlakozott volna Alekszander Gorbunov. Csakhogy a Dragon fedélzetén csak négy fix ülés van (egyébként opcionálisan hét ülőhely is volt a fejlesztés kezdetén, de különféle okok miatt (létfenntartó rendszer, a NASA igényei és a kényelmi okok miatt is) végül négy fősre építették őket, a négy fix hely alatti három pozíciót pedig általában rakomány és hasznos teher foglalta el.
Emiatt viszont 2024. augusztus 30-án a NASA bejelentette, hogy csak Nick Hague és Alekszander Gorbunov megy a Crew-9 fedélzetén az ISS-re, és Sunita Williams illetve Barry Wilmore velük együtt tér vissza. A módosítás alaposan felforgatta a terveket, hiszen azokat a kísérleteket, kutatásokat, amelyek a Crew-9 személyzete hajtott volna végre négy fővel, immár 2 + 2 fővel kell megvalósítani, akiből a plusz kettő ugye Williams és Wilmore, akik nem kaptak megfelelő kiképzést ezekhez a kísérletekhez, nem gyakorolták be őket. Az is felmerült, hogy Zena Cardman ment volna Gorbunovval, hiszen eredetileg ő lett volna a parancsnok, de végül Nick Hague mellett döntöttek, aki már járt a világűrben, és mellesleg túlélője a Szojuz MSz-10 útnak, amelynél a hordozórakéta hibája miatt meg kellett szakítani az emelkedési fázisban a küldetést. Szeptember 21-én indult a rövid úton átszervezett Crew-9 küldetés hát a világűrbe, majd csatlakoztak az Expedition 72 tartós személyzethez.
Az Expedition 72 űrhajósai, kék kezeslábasban a Crew-9 induló személyzete, Hague és Gorbunov
A Föld körüli tervek
Az ISS-utód űrállomás programja, a CLD (Commercial LEO Destinations ~ Kereskedelmi Alacsony Föld Körüli Úticélok) relatíve aprópénzeket adott ki, nevezetesen 42 millió USD-t a Blue Origin (Orbital Reef űrállomás), 57,5 millió dollárt a Voyager Space – Airbus (Starlab űrállomás) és bár dedikáltan nem vesz részt a CLD-ben, de az Axiom Space is kapott egy kisebb összeget. A Northrop Grumman cég korábban visszalépett már és csatlakozott a Starlab csapathoz.
Az ütemterv szerint 2026-ban születne döntés arról, hogy mely céggel vagy cégekkel kötnek teljes körű szerződést és arról, hogy 2 (vagy több) NASA űrhajós LEO pályán keringő kereskedelmi űrállomáson szolgáltatási keretszerződés keretében végezhessen majd tudományos munkákat.
Azt a NASA is elismerte, hogy elképzelhető (=szinte biztos), hogy lesz egy átmeneti időszak, amikor az ISS már visszavonult, de a CLD projekt keretében születő kereskedelmi űrállomás program keretében viszont még nem lesz lehetőség a NASA űrhajósok folyamatos űrbéli jelenlétére.
Ami a hírekből kimarad
Eközben viszont a NASA más fontos tudományos programjai is folyamatosan partra vetett halként küzdenek a létükért. A leglátványosabb ebből a Mars Sample Return (MSR) küldetés, amely egy olyan Mars-szonda lenne, amely visszahozna a Földre egy nagyjából fél kilogrammnyi marsi talajmintát. A program az ESA-val közösen lenne megvalósítva és igazából már 2001 óta dolgoznak rajta, noha 2018-ig jobbára csak a tervek feletti viták zajlottak. Ekkor sebességváltás történt, és már a véglegesnek szánt megoldás kidolgozásán kezdtek el dolgozni és műszaki megvalósíthatósági kísérleteket végrehajtani. A tervek szerint kis drón-helikopterek hoznának talajmintákat a Mars-szondához, amelyet egy rakétafokozat juttatna fel az ESA által építendő ERO Mars-körül keringő műholdra, amely visszajuttatná azt a Földre.
Az MSR utolsó koncepciója, jobb oldalt a leszállószonda, mellette a Perseverance rover, felette a mintagyűjtő drón, jobb oldalt középen a MAV mini-rakéta, és végül felül az ERO
A pénzügyi támogatás körüli viták miatt a program súlyos financiális állapotba került, így 2023-ban 100 külső alvállalkozónak mondta fel a szerződését, majd 2024 elején 8%-os leépítést jelentett be a Jet Propulsion Laboratory (JPL), ami több mint 500 ember elküldését jelentette, oroszlánrészben az MSR-hez kapcsolódóan. Érthetőbbé válik a vita súlya, ha hozzá tesszük, hogy már 2020-ban is 7 milliárd dolláros költséget vetettek papírra és 2033-as visszatérési dátumot. Ez időközben 11 milliárdra hízott és 2040-re megvalósíthatóra.
A margóra érdemes pedig a The Gateway, Hold körüli űrállomás, amelyről keveset hallani, az Artemis II és III út csúszásával ennek megvalósulása is hátrább csúszott, hiszen az Artemis IV fogja először meglátogatni. A jelen tervek szerint az energia- és meghajtásért felelő PPE modul és a HALO lakó- és logisztikai modul 2027-ben indulhat el, mindkettőt egy-egy SpaceX Falcon Heavy hordozórakéta fogja felvinni, 331.8 millió dollárért a még 2021-ben elnyert szerződés keretében. Az Artemis IV út most 2028 szeptemberére van ütemezve, ennek keretében jut fel az I-HAB lakómodul is.
Az Artemis V a Lunar View (korábban ESPRIT) üzemanyag-tanker és kommunikációs modult viszi fel – ez 2030-ra várható.
Új elem viszont, hogy az Egyesült Arab Emírségek csatlakozott, ők fogják a zsilip modult (Crew and Science Airlock Module) legyártani, amely várhatóan 2031 körül indulhat majd az Artemis VI úttal.
NASA a második Trump elnökség alatt…
Az, hogy Donald Trump illetve Elon Musk közeli kapcsolatba kerültek 2023-ban, nagyjából minden médiafelületen szembejött már. A közeli kapcsolat odáig terjed, hogy egy, a már 2024-es választási sikere utáni Trump és Zelenszkij ukrán elnök közötti telefonbeszélgetésbe a Trump mellett lévő Musk is becsatlakozott. Ez több politikusnál is kiverte a biztosítékot, jelezve, hogy mekkora befolyása lehet a világ (egyik) leggazdagabb emberének az Egyesült Államok következő megválasztott elnökére.
Ezt a félelmet valamennyire alátámasztotta Trump bejelentése 2024 novemberében, amikor (eme cikkben már említett) Jared Isaacman üzletembert és magánzó űrprogram-vezetőt jelölte a NASA következő vezérigazgatójának. Isaacman eleve közeli üzleti kapcsolatban van Muskkal és a SpaceX-szel, hiszen már két privát űrutazást szervezett le a saját parancsnoksága alatt, az Inspiration4-et 2021 szeptemberében és a Polaris Dawn-t 2024 szeptemberében.
Jared Isaacman a Polaris Dawn indulása előtt
Isaacman ráadásul kritizálta már áttételesen az SLS – Orion hordozórakéta-űrhajó párost, így már rögtön megindultak a találgatások, hogy vajon nem-e az a cél, hogy az Artemis program keretében teljes egészében a StarShip / HLS űrhajóra térjenek át az űrjárművek terén. Erre mintegy ráerősítve, Musk 2024 decemberében az X-en azt posztolta (egy amúgy hosszabb, az Egyesült Államok mérnökhiányát taglaló üzenetváltásban), hogy az Artemis SLS /Orion komplexum nagyon nem hatékony, és egy munkahely-maximálásra koncentráló program, és valami teljesen újra lenne szükség.
Az biztos, hogy ha Isaacman megkapja a törvényhozási jóváhagyást (azért ez el szokott tartani egy ideig), akkor elképzelhető, hogy alapjaiban fogja átstrukturálni a NASA holdprogramját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
