Ubuntu (Unity) a gyakorlatban
Most, hogy átvettük az alapokat, nézzük, hogyan is fest a rendszer használata a mindennapi feladatokban! Ehhez most a saját felhasználói szokásaimat hívom segítségül, ami viszonylag vegyes, és remélhetőleg mindenki talál némi átfedést a saját szokásait illetően. Ugyanazt a rendszert használom produktív környezetben (Dell E5520 laptop: i5-2520M, 8GB, 120GB SSD), tartalomfogyasztó/produktív eszközön (Surface Pro tablet/hibrid: i5-3317U, 4GB, 120GB SSD), HTPC/általános célú eszközön (J1900, 4GB, 120GB SSD).
Természetesen minden felhasználási forgatókönyv megvalósítható mindegyik eszközön, de a jelentős különbségek a hardverben erősen befolyásolják a felhasználói élményt, limitáció elsősorban a virtualizációban jelentkezik, melyhez a VT-x mellett a gyakorlatban a VT-d támogatás is szükséges, ez pedig az olcsóbb processzorokból (mint amilyen a J1900 is) hiányzik, a gyakorlatban alkalmatlanná téve rajta a virtualizációt.
Saját példa a testreszabásra
A rendszerbeállításoknál lehetőségünk van a téma és a háttérkép kiválasztására, munkaterületek (virtuális asztalok) engedélyezésére, az indító ikonméretének állítására, illetve az indító automatikus elrejtésére is.
Rendszertémából alapból a sötét és a világos mellett a nagy kontrasztú érhető el (ez utóbbi kisegítő lehetőség a gyengébben látóknak). A rendszer alapértelmezése a sötét, én a világosat preferálom, ezért a Radiance témát választottam.
Ikonkészletből (programikonok, rendszerikonok, illetve mappák ikonjai) a Faenza ikonkészletet használom, mivel egységes és ízléses megjelenést kölcsönöz a teljes rendszernek.
Virtuális asztalokból az alapértelmezett négyet használom (ehhez először persze engedélyezni kell). Más rendszerekkel/környezetekkel szemben (pl. Windows 10, Gnome 3) áttekinthetőbb számomra a 2×2-es elrendezés, mostanra pedig már dedikált asztalokat használok azoknál az alkalmazásoknál, ahol szeretem a szeparációt. Így például a böngésző, levelező az első (bal felső) asztalhoz vannak rendelve, az Inkscape a jobb felsőhöz, a fájlkezelő a bal alsóhoz, a virtuális gépek pedig a jobb alsóhoz. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy ablakváltás nélkül is "előtérben" lehetnek alkalmazásaink és egyszerűen áttekinthetőek. Az asztalok közötti váltás egyaránt lehetséges az indító asztalváltó ikonjával, a ctrl+alt+iránygombokkal vagy a forró sarkok bekapcsolásával egérmozdulattal is (lásd lentebb).
Felmerül a kérdés, hogy mennyivel kényelmesebb ez, mint ablakok között váltani. Számomra mindenképpen kényelmesebb, mert a dedikált asztaloknak köszönhetően tudom, hogy melyikhez milyen funkció tartozik, így azonnal át tudok váltani rá ahelyett, hogy a sok megnyitott programablak között váltogatnék.
Tippem: programok adott virtuális asztalhoz történő dedikált indításához használjuk a CompizConfig Settings Managert (ezt utólag kell telepítenünk). Itt az ablakkezelés, ablak elhelyezés, fix ablak elhelyezés, ablakok rögzített nézőponttal menüpont alatt adjunk hozzá új ablakosztályt (a plusz jellel), ahol az ablakosztályt kiválasztva, majd a megadás gombra kattintva egy kereszt jelenik meg a kurzor helyén, ezzel a kívánt ablakba kattintva hozzá is adtuk a bejegyzést a kívánt asztalhoz (vízszintes és függőleges sorszámot állítsunk be igény szerint, pl. a jobb felső asztal az 2;1).
Forró sarkok (hot corners)
A Unity tweak toolban lehetőségünk van a forró sarkok bekapcsolására, ami a képernyő sarkaihoz, illetve széleihez húzott egérmozdulathoz különböző funkciókat rendel. A jobb felső sarokhoz az összes futó program megjelenítését társítottam, míg a jobb alsóhoz a munkaterületek (virtuális asztalok) megjelenítését.
Ez történik, ha felhúzom a jobb felső sarokba az egeret.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
