Állítólag nincs normális ember, csak olyan, aki még nem volt elmeorvosnál. Én ugyan nem voltam viccdokinál, de bolondabb vagyok a megvizsgált szellemi sérülteknél. Egyszer talán mesélni fogok erről is.
Most viszont egy barátom (kór)esetét írom le.

Sok éve történt, hogy meglátogattam egy barátomat. Kertvárosban élt. Pici házikó, pici kert, pici kerítés. Nincs mit ellopni, de ha lenne is, a tolvajok számára a magas kerítés sem akadály.
Elfelejtettem mondani, hogy meghívásra mentem. Barátom ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa nekem hobbiját. Csörgött a telefonom, hogy most, azonnal!

Szia-szia, nyomunk egy feles körtét, egészségünkre. Húzós volt, vidéki rokona főzte, volt vagy hatvan fokos. Érdekes módon mégsem marta a torkom. Az állítólagos titok abban leledzik, hogy eperhordóban érlelik.
Jött ám a meglepi. Barátom megmarkolta a pecabotot, szákot, meg egy pici ládikót, nekem meg csak intett, hogy hozzam a két műanyag kerti fotelt. Közel-távol sehol egy tó, folyó, de még patakocska sincs. Mit akar ez az őrült? Na mindegy, menjünk.

A kapun kívül letette a cájgot, kivette a kezemből, és kinyitotta a kerti fotelokat. Nem létezik, tényleg ilyen bolond?
Tényleg. Ültünk a járda szélén a fotelokban, villantó a damil végén. Barátom a zápor utáni pocsolyát szemelte ki ingyenes horgász területnek. Jókora mélyedés volt az úttesten, remek tómeder.
Tracsiztunk, de csak halkan, hogy el ne riasszuk a reménybeli zsákmányt. Időnként jött valaki, jó napot, jó napot. Mindegyik külön egyéniség. Ki mosolygott, ki a fejét csóválta, ki mogorván dörmögött valamit. Egyikük sem volt közömbös.
Egy idős bácsi megállt, és megkérdezte, hogy milyen a kapás. A lehangoló válasz után szélesre tárta a karjait, úgy mutatta, hogy ő mekkora Moszkvicsot fogott. Széles vigyora igazolta, hogy ő is a bolondok táborába tartozik. Na, minden jót, elment.
Néha jött egy autó. Ilyenkor a barátom kiemelte a villantót, feltekerte a damilt. Az autósok úgy látszik, tisztelték a bolondokat, mert mindegyik nagy ívben kikerülte a mini tavat. Ahogy elment az autó, máris jött a lóbálás, és a villantó zutty, ugrott ázni.

Alkonyodott. Összeszedtük a cuccot, és bementünk a házba. Töpörtyű, vöröshagyma, puha kenyérke feledtette a sikertelen pecázást. No, még egy körte, hol lakik az Isten, mennybe, szia-szia.

A taxis azt hitte, hogy megbolondultam, mert néha kitört belőlem a hangos röhögés. Megbocsájtom neki, hiszen nem tudhatta, hogy eleve bolondnak születtem.

- o -

Ha voltál már te is bolond, és nem szégyenled, oszd meg velem történeted.