Első nap Moldovában
Szállásunk Chișinău belvárosában volt, viszonylag közel mindenhez (20-40 perc séta). Amint megérkeztünk a hostelbe, kipakoltunk, nagy nehezen vadásztam egy parkolóhelyet a kocsimnak (annak ellenére, hogy előzetesen leegyeztettem e-mailben, hogy a kocsit lehetőség szerint az udvaron hagynám - de ott nem volt hely, mert valamelyik szomszéd parkolt ott, a recepcióst meg nem igazan érdekelte a problémám). Amint befészkeltük magunkat szobánkba, indultunk is várost nézni, bele akartuk vetni magunkat a kisjenői életbe. Ennek az lett az eredménye, hogy estére piszkosul elfáradtunk, amint lecsuktam a szemem, úgy nyomban el is aludtam. Na de előtte megnéztük, amit turistának meg kell: parlament, Ștefan cel Mare (III. István, egykori moldvai uralkodó – nekik olyan fontos személyiség, mint nekünk Szent István) szobra és róla elnevezett főutca, parkok.
Nem egy csúnya város, de aki csak a városban található látnivalóért jön el idáig, az valószínűleg csalódni fog. Főbb látnivalók (múzeumok és a botanikus kerten kívül) szerintem egy nap alatt bejárhatóak.
Ami a város kinézetét illeti, a központ a kommunista szocreál építészetet megelőző korban épült ki, látszik, hogy egykor szépen karban volt tartva, de az utóbbi időben azonban egyre inkább kezd lerongyolódni. Minden valamit is magára adó bolt a forgalmas helyeken kültéri hangszórókat szerelt fel a helyisége elé, ahonnan valamelyik helyi rádió adása hallgatható – érdekes szokás.
Az utak tele vannak befoltozott gödrökkel, amiken így nem lyukak, hanem dombok vannak; sok helyen felásva a járda és az úttest is, majd csak úgy földdel visszaburkolva; fák gyökerei által felnyomott járdák. Ezeken túl kell tudni lépni (szó szerint is), elvégre az ember nem Barcelonába ment. Itt is megtalálható a szokásos felhozatal üzletekből, bankokból, mobilszolgáltatókból, pubokból és éttermekből a belvárosban, ebből a szempontból nem tér el Európa bármely másik nagyvárosától. Amit viszont egész ott tartózkodásunk alatt nem láttunk, az hiper- vagy szupermarket.
Váltottunk moldáv lejt, és vettünk egy Orange MD SIM kártyát, amit feltöltöttünk 100 moldáv lejjel (1400 Ft) és ezért az összegért aktiváltunk egy 3 GB-os adatcsomagot.
A városban, az utcán járkálva, nagyon elvétve hallottam román beszédet, szinte mindenki oroszul beszélt. Ami, őszintén, kicsit meglepett, hiszen a hivatalos és az uralkodó nyelv is a román az országban. Valószínűleg az orosz a lingua franca a helyiek közt, hiszen a város 25%-át orosz, ukrán és gagauz kisebbség teszi ki. Rengeteg pénzváltó van városszerte, szinte minden harmadik épület aljában találni egyet. Az árfolyamok nagyban tudnak változni, akár 7-8 Ft különbség is lehet két szomszédos váltó közt, így érdemes kicsit válogatni.
Ami nagyon érdekes, hogy középkategóriás autókból nem sok van a városban (Golf, Astra, Logan), ahogy Lada vagy más, szovjet gyártmányú kocsiból sem; bő 30%-ot a prémiumkategóriás autók tesznek ki. A tömegközlekedést az ős-Ikarusokkal egyidős, szovjet időkből hátramaradt régi trolik biztosítják. A hálózat viszonylag jól lefedi Kisjenőt, ami viszont nehezíti a dolgot, hogy a Google nem tud itt tömegközlekedéssel útvonalat tervezni.
Ebédünket a helyi étteremlánc egyik egységében, az Andy's Pizzában fogyasztottuk el; mesésen finom hamburgert rendeltünk a románul nem, viszont angolul kiválóan beszélő pincérünktől. Ennek az étteremláncnak csak a városban 27 egysége működik (plusz még négy Tiraszpolban). Ami a helyiségek kialakítását és az ételek, felszolgálás minőségét illeti, megállná a helyét bármelyik nyugat-európai országban.
Bár a neve gyorskajáldára utal, egy rendes étterem, ahol steaktől a lasagnáig minden megtalálható. Az árak nekünk, erdélyi srácoknak, barátiak voltak, de gondolom a helyieknek ez már egy magasabb árszegmens; az étteremben szinte csak a felső középosztály tagjait láttuk. Egy leves, másodiknak egy marhasült és egy sör3 700 forintba került. Aki erre téved, annak csak ajánlani tudom a vendéglőiket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
