Bevezető

Aki nem tudná, illetve nem olvasta volna előző két cikkemet, annak röviden leírom. Közel húsz éve foglalkozom kovácsoltvas készítéssel. Nem… nem lovakat patkolok, és nem is az igazán nehéz, ipari jellegű, nehéz anyagokkal dolgozom. A fizikailag könnyebben kivitelezhető, de annál több figyelmet, és aprólékosságot igénylő munkákra vagyok "fogékonyabb". Ehhez talán még annyit, hogy nem tanultam a kovács szakmát, csak ami innen-onnan rám ragadt.
Teljesen egyedül dolgozom. Ha valami nagyot kell emelni, vagy végképp nem tudom megoldani a szerelési munkákat, akkor hívok segítséget.
Amúgy nem tartom magam kovácsnak, de szeretem ezt csinálni.

Szakmai fejlődésemnek, ha lehet ilyet mondani esetemben, csak az a módja van, ha elvállalok olyan munkákat is, melyek új dolgokat rejtenek, így kihívást is jelentenek.
Mondhatnám, hogy szeretem a kihívásokat. Hogy őszinte legyek, ezt csak utólag könnyű leírni. Hiszen benne van a kudarc lehetősége is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!