Végeredmény
A tesztek eredményeinek összegzéséhez a következő képletet használtam: minden kártyánál kiszámoltam, hogy az adott tesztben elért legjobb eredményhez képest hány %-ot teljesítettek, majd ezeket az eredményeket összeadtam. Összesen A 14 lefedett év, évenként 5 játékkal és 3 felbontással tesztelve összesen 210 mérési pontot jelentett, azaz 21000 pontot lehetett gyűjteni, abban az esetben, ha valamelyik kártya az összes tesztben az élen végez.
Turing architektúra
A két legerősebb kártya a cikkben egyértelműen a 2080 Ti és a Titan RTX voltak, és az évek előrehaladtával egyre jobban leszakították az elavultabb modellekből álló követőbolyt. Ráadásul mindössze egyetlen cím kivételével kifejezetten olyan játékokat válogattam be a cikkbe, melyek nem teszik kötelezővé a Raytracing használatát, és a méréseket is ennek a funkciónak a kikapcsolásával végeztem az összehasonlíthatóság érdekében, így a Turing alapú kártyák az általuk bevezetett igazi újításból nem tudtak előnyt kovácsolni, pusztán a nyers teljesítményükre támaszkodhattak. A Titan RTX egyértelműen erősebb kártya a 2080 Ti-nál, ám korántsem annyival, ami a vaskos felárát indokolná, hiszen előnye mindössze 4-5% körül alakult, és ez az évek során meglehetősen konstans volt. A 24 GB VRAM-ot természetesen a legújabb játékok sem tudták kihasználni, így esélye sem volt igazán elhúzni kisebb testvérétől.
Volta architektúra
A Titan V játékok alatt nagy átlagban a Pascal és a Turing alapú kártyák között szinte pontosan félúton végzett, de játék függvényében erősen ingadozott, hogy melyik csoporthoz állt közelebb a teljesítménye. A viselkedésén jól látszott, hogy egyáltalán nem játékra tervezték, és néhány esetben érthetetlen belassulást is produkált, de alapvetően azért hozta a tőle elvárható eredményt. Ennek ellenére ritkasága, és mindmáig igen magas használtpiaci ára miatt egyáltalán nem ajánlható játékra, de ha valaki egy igazi kuriózumot szeretne birtokolni az NVIDIA kínálatából, akkor végső soron befogható ilyen célra is.
Pascal architektúra
A Pascal alapú kártyák bizonyították, hogy rászolgáltak a kimagasló népszerűségükre, hiszen jócskán megverték az előző generációs modelleket, és a legújabb játékokat is használható sebességgel futtatták. Ahogy az várható volt, a Titan-ok előnye egyáltalán nem mutatkozott meg a 1080 Ti-vel szemben, hiszen az első Pascal alapú Titan konkrétan mögötte végzett, és a Titan Xp is csak 6-7% körüli előnyre tudott szert tenni, ami a technikai paramétereiből fakad. A +1 GB VRAM inkább csak szépségtapasz ezeknek a kártyáknak az esetében, valós haszna nemigen van.
Maxwell architektúra
A Maxwell alapú kártyák szépen helytálltak a tesztben, hiszen minden játékot el tudtak indítani, de a legújabb címek esetén már erősen érződött, hogy eljárt felettük az idő. Összességében teljesítményük kicsit csalódást keltett, hiszen jócskán lemaradtak a modernebb Pascal alapú típusoktól, a Kepler-es elődeiket viszont magabiztos fölénnyel verték, főleg a későbbi években, jobb DX12 támogatásuknak hála. A Titan ebben a generációban sem volt képes nagy mértékű előnyre szert tenni a GeForce-hoz képest, hiszen mindössze 4-5% előnye volt csak az évek nagy részében, és elvétve fordult csak elő az, hogy a 12 GB VRAM előnyt jelentett a számára. Erre, mint a grafikonon is látható, főleg az utolsó években volt példa, de a játszhatósági határon ritkán billentette át a kártyát.
Kepler architektúra
Az eredményeket látva azt hihetnénk, hogy a Kepler alapú kártyák esetében volt létjogosultsága játékok alatt is a Titan-ok 6 GB VRAM-jának a GeForce-ok 3 GB-jával szemben, hiszen gyengébb nyers teljesítménye ellenére az első Titan legyőzte a 780 Ti-t összetettben. Ennek ellenére az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Titan-ok csak olyan esetben tudtak előnyt kovácsolni a nagyobb memória mennyiségből, amikor már játszhatatlanul alacsony sebességre voltak csak képeset, vagyis valós felhasználói előny nemigen származik belőle. Persze elképzelhető olyan játék, vagy grafikai szint, ahol éppen a játszhatósági határ átlépésében segítene az extra VRAM a Titan-oknak, de ez nagyon ritka esetben fordulhat csak elő. A GK110-es GPU teljesítményéhez alapvetően elegendő a 3 GB memória, így a magasabb mennyiségnek csak presztizs értéke van. A dupla GPU-s Titan Z szereplése igencsak vegyes volt, hiszen azokban a játékokban, ahol jól működött az SLI, nagyjából a Maxwell alapú modellek szintjén teljesített, de ennek hiányában a teljesítménye bezuhant a csökkentett órajeleinek megfelelő értékre, sőt több játékban hibát is okozott a dupla GPU jelenléte, és lefagytak a kártyával, ami mindenképp nagyban csökkenti a felhasználói élményt egy ilyen méregdrága típus esetén. Nagyjából 2017 táján teljesen elengedte az NVIDIA az SLI támogatását, de még a legjobb éveiben is csak 50% körüli előnye származott a kártyának a dupla GPU-ból a Titan Black-hez képest, ami a háromszoros árat már újkorában sem tette indokolttá.
Architektúrák időtállósága
Bár ez a cikk az évenkénti mindössze 5 db tesztelt játék miatt nem alkalmas messzemenő következtetések levonására az időtállóságot illetően (erre a célra egy korábbi írásomat javaslom), de azért érdekesség képpen felrajzolhatjuk az egyes architektúrák legerősebb (1 GPU-s) modelljeinek erőviszonyait az évek tükrében. Jól látható, hogy bár a Titan V szinte végig nagyjából a Turing és a Pascal között félúton végzett, de alapvetően inkább a Pascal-lal mozog együtt a görbéje, vagyis játékos értelemben az architektúra sok újdonságot nem hozott, de erre persze számítani is lehetett. A Maxwell kezdetben inkább a Kepler-hez áll közelebb, mint a Pascal-hoz, ám később, a DX12 terjedésével, modernebb felépítésének hála közeledni tud az újabb generációhoz. A Kepler alapú kártyák számára az igazi érvágást a 2020-as év jelentette, innentől ugyanis egyre kevesebb játékot tudtak elindítani, ami az amúgy is gyenge DX12-es teljesítményük mellett még tovább rontotta az eredményüket összetettben.
