A Pascal korszak Titan-jai
Elérkeztünk a Pascal architektúrához, mely az NVIDIA történetének alighanem legjobban sikerült, és legnépszerűbb kártyáinak alapjául szolgált. A 10-es GeForce széria erősebb modelljei még a manapság megjelenő játékokhoz is elegendő teljesítménnyel rendelkeznek, csak a Raytracing támogatás hiánya, és a megszűnő drivertámogatás érezteti a korukat. Azt hiszem, ez nem rossz teljesítmény egy 10 éves architektúrától.
A csúcson ezúttal is egy Titan kártya trónol, melyet igencsak szerencsétlen módon ugyanúgy Titan X-nek neveztek, mint az előző generációs, Maxwell alapú Titan-t, így jobb híján Titan X (Pascal) néven hivatkozunk rá. Nehezen érthető ez a malőr az NVIDIA máskor oly kifinomultan működő marketinggépezetében. Természetesen ennek a kártyának is készült butított változata a GTX 1080 Ti személyében, de erre meglepően sokat, 7 hónapot kellett várnia a nagyközönségnek, ami azt eredményezte, hogy a Pascal alapú Titan X szép számban fogyott játékos célra is, és a legelterjedtebb Titan kártya lett. A 1080 Ti azonban túlságosan megközelítette (sőt, esetenként felül is múlta) teljesítményben, így később megjelent egy Titan Xp névre hallgató ráncfelvarrott változat is belőle.
Ebben a generációban áll a legközelebb specifikációk terén a "lakossági" GeForce kártya a Titan-hoz, hiszen a 1080 Ti GPU-ja nem tartalmazott butítást (sőt, az órajelei még magasabbak is), és memória fronton is mindössze egyetlen gigabyte VRAM-ról kellett lemondani, ami minimális memóriabusz-csonkítással járt együtt, de a GDDR5X lapkák fejlődésével elérhető magasabb órajelek miatt a sávszélesség ennek ellenére még nőtt is. Mindez azt eredményezi, hogy a 1080 Ti elméleti teljesítménye magasabb a Titan-énál, annak ellenére, hogy draszrikusan olcsóbb volt nála, hiszen 1200 dollár helyett mindössze 700-at kellett kifizetni érte, ezáltal kiemelkedően jó ajánlatnak számított, és a mai napig igen népszerű típus a használtpiacon. Nem volt tehát kérdéses, hogy az ertedeti Pascal-os Titan-t a 1080 Ti érkezése után nem érdemes gyártásban tartani, így változatlan áron a Titan Xp váltotta le, mely 7%-kal több feldolgozóegységet, és magasabb memória sávszélt kínált, de ez a különbség sem igazán indokolta az árkülönbözetet, így nem vált sikeres és elterjedt típussá. Az NVIDIA később Star Wars tematikájú gyűjtői változatokat is kiadott belőle, melyek igényes és szép kártyák voltak, de egyértelműen csak egy igen szűk réteget céloztak meg vele.
A Pascal alapú referenciakártyákat nevezte az NVIDIA először Founders Edition modelleknek, és egy újfajta, igen látványos, háromszögekkel tagolt dizájnt készített a számukra. A Titan elődjéhez hasonlóan ezúttal is fekete színben pompázik, vagyis könnyen megkülönböztethető a "lakossági" GeForce-októl, de a színvilágot kissé kontrasztosabbra vették a hűtőborda ezüst színével, ami kifejezetten jól áll neki. Érdekesség, hogy a Titan-on még megtalálható volt egy DVI csatlakozó is, de a hűtés hatékonyságának növelése érdekében a 1080 Ti-ról (és a később megjelenő Titan Xp-ről) ezt már eltávolították.
Véleményem szerint a valaha készült legszebb, legelegánsabb, és leginkább ikonikus formájú referenciakártyák a Pascal alapú modellek, melyek utoljára alkalmaztak blower-es (azaz a meleg levegőt a gépházból kifújó) felépítésű hűtést. Ennek ellenére élhető hangerő mellett üzemelő, megbízható kártyák voltak, melyekre jó szívvel emlékszik vissza, aki valaha is birtokolt egyet belőlük, sőt sokan a mai napig használják őket, hiszen teljesítményük elegendő a legújabb játékok nagy részéhez is.
A ráncfelvarrott Titan Xp kártyákból az NVIDIA gyűjtőknek és Star Wars rajongóknak szánt Collectors Edition modelleket is piacra dobott, méghozzá érdekes módon felár nélkül, vagyis ugyanúgy 1200 dollárba kerültek, mint az eredeti Titan Xp. Ennek nyilvánvaló oka az lehetett, hogy ennyi pénzért az alap változat nem fogyott eléggé, de akkor sem rossz ajánlat ez egy limitált elérhetőségű, díszdobozban érkező gyűjtői kiadásért. Ezek a kártyák ma ritkaságukból adódóan jóval nagyobb értéket képviselnek, mint a hagyományos változatok.
El kell ismerni, hogy az NVIDIA kiváló munkát végzett a Star Wars-os Titan-ok megalkotásakor, hiszen a hűtésburkolat minden porcikáját áttervezték, és a két változat egymástól is nagy mértékben különbözik. Emellett extra LED-es megvilágítást is kaptak a kártyák, hiszen a fénykardot imitáló felső díszelem mellett a hűtőbordák lamellái között, valamint a ventilátor körül is rejtett fényforrások találhatók, méghozzá változattól függően zöld, vagy piros színben. A "normál" (nem Collectors Edition) Titan Xp egyébként pontosan ugyanúgy néz ki, mint a fentebb látható Titan X, így csak a DVI csatlakozó hiánya alapján lehet megkülönböztetni az elavultabb változattól.
Nehéz eldönteni, hogy a birodalmi változat hűvös eleganciája, vagy a Jedi-s kiadás ütött-kopott dizájnja a szemet gyönyörködtetőbb. Utóbbi kártya egyébként nem koszos, hanem szándékosan, gyárilag ilyen festéssel rendelkezik, kiválóan visszaadva a filmek űrhajóinak hangulatát. Jómagam nem vagyok nagy Star Wars rajongó, de ezek a kártyák szerintem kiváló tiszteletadást jelentenek a legendás filmsorozat előtt. Még a hátlapi hűtőlemez is egyedi felirattal rendelkezik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
