A Maxwell korszak Titan-ja
A Maxwell architektúra a viszonylag rövid életű 900-as GeForce széria alapját képezte, és hatalmas előrelépést jelentett a Kepler-hez képest, elsősorban DX12 támogatás, és energiahatékonyság terén. Fejlettségét jól mutatja, hogy egészen a közelmúltig aktív drivertámogatásban részesült az NVIDIA részéről, vagyis kifejezetten jó időtállóságú generációról van szó.
A Maxwell architektúra furcsa módon először egy alsókategóriás fejlesztés keretében mutatkozott be a GTX 750-es kártyákon, de az igazi nagy durranás természetesen a rá épülő Titan kártya megjelenése volt, mely a Titan X nevet kapta. Ez a modell 3 hónapig utalta az abszolút csúcskategóriát, míg szokásos módon meg nem jelent a butított "lakossági" változat a GTX 980 Ti személyében.
A felhasználóegységek számát tekintve 8% előnnyel rendelkezik a Titan X a GTX 980 Ti-hoz képest, és emellett a Boost órajele is egy hajszálnyival magasabb. Az igazi különbséget azonban természetesen a dupla méretű memória jelenti a számára. A 12 GB VRAM még manapság is tisztességes mennyiségnek számít, ezeknek a kártyáknak az idejében pedig egészen döbbenetes érték volt, és játékokhoz meglehetősen feleslegesnek is tűnik, de a cikkből kiderül majd, hogy a később megjelent címek között volt-e olyan, ahol előnyt tudott kovácsolni belőle a Titan X. Természetesen továbbra is félprofesszionális, azaz munka célra is bevethető típusként árulta az NVIDIA a Titan-t, itt pedig jól jöhetett ekkora memória mennyiség, de fontos megjegyezni, hogy a Kepler-alapú kártyáktól eltérően, itt már nem korlátozták mesterségesen a "mezei" GeForce-ok FP64-es számítási kapacitását, vagyis a Titan egy jelentős versenyelőnyt veszített el a céges beszerzések világában. Dicséretes módon az árak változatlanok maradtak az előző generációhoz képest, vagyis a Titan-ért 1000 dollárt, a 980 Ti-ért pedig 650 dollárt kellett a pénztárnál hagyni.
Míg a 980 Ti hűtése csavarra megegyezik az előző generációs típusokéval, addig a Titan esetében az egész kártya fekete színben pompázik, ami mindenképp egyedi megjelenést kölcsönöz neki, de kissé talán túl egyhangú benyomást kelt. Ennek ellenére a célt kiválóan elérték ezzel a módosítással, vagyis első pillantásra azonnal látszik, hogy a csúcsmodellel van dolgunk, és nem a "köznépnek" szánt változattal. Biztos vagyok benne, hogy az ablakos oldalfalú házak terjedésének okán voltak olyanok, akik csak emiatt választották az exkluzív megjelenésű csúcsmodellt.
A hátoldal ezúttal is burkolatlan mindkét kártya esetében, ami azért is különösen furcsa, mert a 900-as GeForce széria kisebb referenciakártyái (970 és 980) már kaptak backplate-et, de ez a legerősebb változatokról valamiért lemaradt. A Titan X fekete burkolata egyébként fémből készült, és élőben nem túl szép minőségű, érdes festéssel rendelkezik, ami csúnyán öregszik, és nem kelt túl igényes benyomást. Dicséretet érdemel ugyanakkor, hogy még a csavarokat, valamint a ventilátor díszkupakját is feketére cserélték, vagyis az összhatás egységes lett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
