Bevezetés - Specifikációk, Kialakítás
Először is hadd kérjek elnézést a címben szereplő fater viccért. Igaz megtehetem már, ugyanis nemrég lettem apuka, így haladni kell a korral nekem is és megfelelni a sztereotípiáknak :). Amint azt az éleseszűek bizonyára megfejtették, a cikk tárgya egy Thinkpad(papa) T400-as laptop 2008-ból, amelyet nemrég szereztem be.
Mivel a kijelző hátlapja eléggé karcos volt, ezért raktam rá egy karbonmintás fóliát. Nem lett tökéletes, de sokkal esztétikusabb mint anélkül.
Feltehetjük a kérdést, hogy miért is vettem ilyen laptopot 2021-ben? Nos természetesen elsősorban a retró faktor miatt, illetve mert szerettem volna megnézni, mire is képes az utolsó Core 2 Duo-s Thinkpad manapság, és persze azért is, mert megtetszett a masina. Habár én sosem használtam munkára, így nosztalgiaélményem sem lehet vele kapcsolatban, de a régi Thinkpadek mindig bejöttek a felszereltségük, kialakításuk és persze a billentyűzetük miatt.
Kinyitva már nem volt olyan lehasznált állapotban. Egy alapos takarítást követően egész jó lett a végeredmény.
Ez alól a T400-as sem kivétel, ugyanis ez a masina is még a hagyományos kialakítású klaviatúrával rendelkezik, amely jellemző volt a sorozatra a T430-asig. No, de vessünk is egy pillantást a laptop alapvető jellemzőire!
Specifikációk:
Kijelző: 14,1” 1280x800 LCD Matt CCFL panel
Processzor: Intel Core 2 Duo T9600 @ 2,8 GHz
Videokártya: Intel GMA 4500MHD
Chipset: Mobile Intel GM45 Express
Memória: 2x4 GB DDR3 @ 1066 MHz
Háttértár: 240 GB Kingston SA400 SSD + 1 TB HDD
Hirdetés
Kialakítás:
Kezdjük is a legfontosabbal. Egy laptopban ez legalább olyan fontos, mint a benne lévő processzor és egyéb komponensek. Azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, hogy egy ugyanolyan CPU-val szerelt konzumer noti és üzleti kategóriás modell között hatalmas különbségek tudnak lenni. Ennél a T400-asnál is a kialakítás volt a döntő szempont, ami miatt megvettem. Ez még a klasszikus Thinkpad vonalat követi, vagyis kapunk egy egyesek számára nem túl esztétikus (nekem tetszik) műanyag borítású laptopot, amely a borítás alatt könnyű magnézium ötvözetű fémházzal rendelkezik. Ettől persze nehéz és vastag lesz, de cserébe nagyon strapabíró, ami jól viseli a használatot. Erre a laptopra nyugodtan lehet pakolászni, nem kell attól tartani, hogy esetleg baja esne, az eséseket és ütődéseket is ugyancsak jól viseli. Valószínűleg ezért is volt olyan karcos a teteje.
Dell Latitude E7270 (a munkahelyi gépem) és a T400-as. A Latitude azért kapott fóliát, hogy ne karcolódjon, így szép állapotban marad amikor már nem én használom majd.
2475 grammot nyom a masina a 9 cellás akksival együtt, ami egy 14 colos gépnél természetesen nagyon nem kevés. Ha minden nap ezt kellene munkába hordanom, természetesen megérezném, és a hátizsákomban sem tűnne el olyan könnyen, mint a jelenlegi irodai gépem, egy Dell Latitude E7270. Igaz, ez utóbbival nem egészen fair összehasonítani, ugyanis a Latitude amellett hogy közel egy évtizeddel fiatalabb, kisebb is (12,5 colos kijelzővel szerelt).
Latitude E7270 és a T400-as egymáson.
No de menjünk is tovább, és nézzük meg, milyen portok és csatolófelületek vannak a masinán. ThinkPad létére természetesen itt is megtalálhatjuk a trackpoint-ot a billentyűzetbe építve a touchpad felett (az utóbbit UltraNav-nak hívja a Lenovo), és ha már a billentyűzetnél járunk, ThinkLight-nak nevezett billentyűzet-megvilágításunk is van, amelyet a régi thinkpadesek bizonyára jól ismernek.
A laptop jobb oldalán kapott helyet egy USB 2.0-ás foglalat és a DVD meghajtó (lenovóul UltraBay), amely a Thinkpadektől megszokott módon gyorsan kivehető. A T400-as érdekessége, hogy ez volt az utolsó modell, amely még alkalmas volt az optikai meghajtóba helyezhető extra akkumulátor befogadására, amit a Lenovo a T410-től kezdve elhagyott.
A notebook elején a fülhallgató és mikrofon jackdugói mellett van egy dedikált kapcsolónk, amely minden vezeték nélküli kommunikációt kikapcsol az eszközön, ez természetesen repülőn nagyon praktikus. Bal szélen pedig van egy mini Firewire csatlakozó.
A gép bal oldalán a VGA csatlakozó és 2 db USB 2.0 mellett találjuk az RJ45-ös hálózati illetve RJ11-es telefon/modem csatlakozót, ez utóbbi felett - akárcsak a Firewire esetében - jócskán elszállt az idő. Szintén itt találhatjuk még a PCMCIA kártyahelyet is. A 90-es és a 2000-es évek népszerű portja volt ez (amennyire én tudom), amikor még nem volt sok mobil eszközön integrált Wifi, modem, SD vagy más kártyaolvasó, stb. akkor lehetett egy megfelelő PCMCIA bővítő kártyát venni. Mivel ma már szinte minden wireless vagy integrálásra került a laptopban, így az ilyen és ehhez hasonló bővítőportok elvesztették funkciójukat. Habár bizonyos esetben ma sem lenne rossz dolog, ha lehetne mostani eszközeinket tetszés szerint ennyire széleskörűen bővíteni.
A laptop hátulján a cserélhető akkumulátor és a töltőcsatlakozó kapott helyet a Kensington zár nyílásával együtt, míg a készülék alján a dokkoló csatlakozója található.
Kijelző:
Nézzük meg egy kicsit a kijelzőt, ami szerintem a legnagyobb mumus az egész laptopban.
A T400-asokat a ThinkWiki alapján összesen négyféle panellel lehetett kapni. A 14,1”-os 16:10-es képarányú kijelzőnek volt 1280x800-as illetve 1440x900-as felbontású változata, és mindkét felbontású panelből volt CCFL és LED megvilágítású változat. Az én laptopomban egy 800p-s panel van és szerintem CCFL megvilágítású, ugyanis már elég rossz a kontrasztaránya, és a bekapcsolást követően egy-két másodpercet várni kell, amíg eléri a maximális fényerejét. Ezekből gondolom, hogy a kis lámpájára várni kell, míg felmelegedik.
Próbáltam lefényképezni a különbséget a két laptop kijelzője között, de sajnos a képen nem jön át.
1080p - 1440p IPS kijelzőkhöz szokott felhasználóként ez a panel fakónak és szürkésnek hat, nem is beszélve a betekintési szögről. A telefonom AMOLED paneljével meg már nem is fair az összehasonlítás, mindenesetre a jelenlegi laptopokhoz képest, a T400-asban számomra ez a legnagyobb negatívum.
A fényerővel nincs gond szerintem, ez a kép még a júniusi kánikulában készült, amint a nap a kijelzőre süt.
A 800p-s felbontás már kezd korosodni a mai modern felhasználói felületek és weboldalak számára, a Firefoxot például 90%-os „nagyítással” használom, igaz így viszont eddigi használatom során nem találtam olyan weboldalt, aminek a tartalmai lecsúsztak volna a képernyőről.
Továbbá a 16:10-es kialakítás kezd újra visszajönni a laptopok terén. Nos ezt meg tudom érteni. Munkára és webezésre, sokkal ideálisabbnak találom mint a 16:9-es képarányt, de szerintem még játszásnál sem rossz egyáltalán.
Nézzünk bele - Teljesítmény, Mindennapi használat
Teljesítmény:
A laptopot eredetileg egy Core 2 Duo P8400-as processzorral vásároltam, amely 2,25 GHz-en ketyeg. Ezt gyorsan cseréltem egy T9600-asra, amely a mobil Core 2-esek közül a legjobb számomra is elérhető, illetve a laptoppal is kompatibilis chip. Szerencsére ez néhány ezer forintos tétel manapság, ugyanis a C2D procik már elég olcsón megkaphatóak a használt piacon. Igaz, a T9600 nem 25 Watt, hanem 35 Watt TDP-vel rendelkezik, ami főleg akksi időben jelent hátrányt, de a 2,8 GHz-es órajel és 6 MB (3 MB a P8400-ban) cache mégis csak örvendetes.
CPU-Z és GPU-Z Windows 7-ben. A CPU-Z beépített tesztje alapján alig gyengébb a T9600-as az asztali E8500-tól.
Természetesen kapott még egy SSD-t illetve a DVD meghajtó helyére ment egy HDD Caddy egy 1 TB-os HDD-vel, végezetül pedig a memória is megkapta a 8 GB-nyi maximumot, amit a chipset még támogat.
Teszt gyanánt a T400-ast megnéztem Windows 10-zel, csak hogy mennyire fut jól rajta. Természetesen a frissítések telepítése után gond nélkül ment, nem akad vagy lassú. Ugyanakkor a TouchPad/TrackPoint driver már nincs Win 10-re így pl. a touchpad szélén való görgetés vagy a hangerő némító gomb már nem működnek, ezért is váltottam vissza Windows 7-re, amelynél automatikusan települt az összes driver és működik az összes beviteli eszköz. Másfelől retró céllal vettem a gépet eredetileg, szóval amúgy sem volt értelme a Windows 10-nek. Futtattam néhány tesztet Windows 7 alatt, csak hogy legyen itt néhány szám a benchmarkok szerelmeseinek is:
Cinebench R15 és PassMark CPU tesztek. Jól mutatják a gép korát azért.
Mindennapi használat:
A laptopot természetesen nem Win 7-tel használom, hanem a Linux Mint 20.2-es változatával, többek között biztonsági okokból. Egyébként ilyesfajta régi vasra nagyon hardverkímélő megoldás tud lenni, ugyanis a Cinnamon asztali környezet a Linux Mint 20.2-es frissítésével üresjáraton kb. 820 MB memóriát emészt fel, de egy nyitott böngészővel sem sokkal többet mint ~1,5 GB. Windowshoz szokott felhasználóknak pedig könnyű átszokni, mert javarészt minden a jól ismert helyen van, viszont ha szeretnénk, mégis át lehet alakítani a menüket és a rendszer kinézetét.
Linux Mint 20.2 egészen jó rendszernek bizonyult számomra.
Rendszerhasználat üresjáraton...
...és egy megnyitott YouTube-bal a Firefoxban.
A Thinkpadek már régóta nagyon jól érzik magukat Linuxon, így az operációs rendszer telepítése után semmit nem kellett felraknom, hogy a az összes extra gomb és beviteli eszköz megfelelően működjön. Pl. a kék ThinkVantage gombot is gyakorlatilag bármire be lehet programozni. Egyetlen driverszerűséget telepítettem csak manuálisan, az pedig a tp_smapi kernel modul, ami a laptop BIOS-hoz ad hozzáférést a Linuxnak, így közvetlenül tudja olvasni az akkumulátor elektronikáját annak minden adatával.
TLP akkumulátordiagnosztika.
A webböngészés és a 720p-ben való YouTube sem okoz problémát a laptopnak, ezekre ma is jól használható némi kompromisszummal. Amint látni fogátok a 720@60fps már okoz fejtörést, ami jól mutatja a gép korát, ugyanakkor a youtube videók 90%-a 25 vagy 30 fps-el van feltöltve.
Amint láthatjátok, 720p@60fps-nél már jó pár kép kiesett, igaz egyszer sem vettem észre érezhető akadást a videó lejátszása során. 720p@25fps viszont gond nélkül ment. A legalsó képen a Hardinfo hardvermonitor alkalmazásban mért hőmérséklet értékek láthatóak a 720p@60fps Costa Rica videó lejátszása során
Játékok terén sem olyan rossz a helyzet, mint azt gondolná az ember. Igaz csak retró játékok futnak el a gépen, de mi másra használná az ember munkán kívül. Nem sok játékot próbáltam rajta Windows 7 és Linux alatt, de Star Wars Jedi Knight II gond nélkül elfutott és kb. 20 FPS-el még a Far Cry 1 is eldöcögött. Linuxon a legnagyobb limitáció, hogy a GPU csak OpenGL 2.0-át támogat, ami azért bosszantó ugyanis sok natív linuxos játéknak, még a pixeles grafikájúaknak is elvárás az OpenGL 3-as de akár 4-es változata is. Viszont szerencsére itt azért nem áll meg a tudomány.
A Lutris és az ahhoz hasonló játék asszisztensek nagyon megkönnyítik a játékok telepítését és indítását Linuxon.
Amióta van Wine, ami segítségével Windowsos alkalmazásokat lehet futtatni Linuxon és van Lutris, amit legegyszerűbben úgy írhatnék le hogy egy játék telepítő/menedzselő asszisztens. Legyen az windowsos, linuxos, nintendós vagy majdnem bármilyen más játék, a Lutris előtelepíti számodra a megfelelő környezetet (emulátor vagy wine beállítás) a kiválasztott játék telepítéséhez. Mivel ezeket a telepítőket más felhasználók állítják össze és küldik be a Lutrishoz, így egy játéknak akár több telepítője is lehet telepítendő verziótól, patchektől vagy modoktól függően. Jó példa erre a Star War Jedi Knight II, amelynél választhatjuk akár azt is hogy a Lutris letöltse és telepítse nekünk az FX Modot a játék mellé, amely a grafikát javítja.
Star Wars Jedi Knight II telepítése Lutrisban.
Mindez csak néhány klikk és kb. csak a next gombra kell kattannunk a folyamat során. Nem minden telepítő esetében garantált a működés, de a nagy címek általában jól települnek és futnak. És akkor még nem is beszéltem a Heroic-ról, amely egy felhasználók által fejlesztett Epic Games Launcher Linuxra, de Windowsra is elérhető! Linuxon is telepíti a windowsos játékokat és akárcsak a Lutris beállítja nekünk hozzá a Wine-t így azzal már nem kell bajlódni a felhasználónak.
Érdemes kipróbálnotok nektek is a Heroic-ot!
Meg merném kockáztatni, hogy használhatóbb és jobban működik, mint az eredeti Epic Games Launcher.
Összegzés
A megvásárlás óta jó pár hónap telt már el, és sikerült egészen belaknom a masinát. Volt, hogy elmentünk vidékre több mint egy hétre, és akkor ezt vittem magammal elsődleges számítógépnek, szóval volt alkalmam elég sok helyzetben kipróbálni. Érdekes módon azt hittem sokkal retróbb használati élményben lesz részem a mindennapokban, de csalódnom kellett, szerencsére pozitívan. Az én használati szokásaimhoz nagy százalékban megfelel ez a gép kora ellenére. Az utóbbi időben mondhatni ezen a laptopon éltem online életemet és meglepően jól tudott teljesíteni a masina.
De kitérek persze a negatívumokra is, különben nagyon egyoldalú lenne az írás. Mivel én egy 193 cm magas és ~110 kilós (sok hájjal...) illető vagyok, így nekem annyira nem kottyan meg a gép súlya, de ha egy átlagosabb méretű ember használná hosszú távon, számára lehet sokkal bosszantóbb lenne ez. Néha én is nehéznek érzem. Másik "apróság" a webkamera hiánya. Van olyan T400 variáns, ami már kapott, de ez a modell anélkül készült. Csak mikrofon van, így online tanulós szerepkörre csak korlátozottan használható. Sima telefonos hívásra viszont már többször használtam video nélkül, arra tökéletesen használható.
A 9 cellás akksival netezés mellett kb. 3+ órát bír a gép. Ha már nehéz és nagy, legalább ergonomikus és jól megfogható és tartható.
Teljesítményben a legnagyobb limitáció az a GPU, sajnos efölött nagyon elment az idő, akkor is ha online videós tartalmak használatára szerintem még megfelelő. Ha Linuxon akar játszani az ember manapság, akkor egyre égetőbb szükség van Vulkan kompatibilis GPU-ra, ugyanis a rengeteg Windows-Linux utasítás fordítóprogram, mint pl. a Wine vagy a DXVK lassan már alapelvárás lesznek.
Én személy szerint mindezekkel még egészen jól is megvagyok a laptopot használva. Számomra a legnagyobb hátrány mégis csak, amire már kitértem, az pedig a kijelző. Nagyon praktikus a 16:10-es képarány, és jó, hogy kezdenek visszatérni ehhez a gyártók. Az 1280x800-as felbontás is egész jól használható néhány előbeállítással és a fényerő is okés szerintem, de a panel a kontrasztaránya és a színei már kopottak hogy úgy mondjam. Számomra ez a legnagyobb limitáció.
Ajánlanám-e ezt a gépet 2021 közepén? Azt mondanám, hogy ha valaki mindennapi használatra keres magának laptopot, amire ez a gép szerintem még megfelel, akkor nem. Ahhoz már mégis csak öregecske ez a Thinkpapa.
Talán ezért is hívják angolul ezeket LapTopnak
Én természetesen megkedveltem a masinát, mivel okozott pozitív csalódásokat. A T400 után, elgondolkodva a mai laptopok kialakításán, azt kell mondjam, én nem bánnám, ha a mai masinák kissé vastagabbak lennének, cserébe lenne rajtuk annyi minden, mint ezen a gépen. Itt most nem a PCMCIA kártyákra gondolok, hanem a fizikai repülőgépes üzemmód kapcsolóra, a funkció és állapotjelző LED-ekre a könnyen kivehető HDD-re, és főleg a cserélhető akkumulátorra. Megkockáztatom, hogy a T400-as sokkal könnyebben szerelhető bármely mai masinánál. Itt most egyesek biztos bekommentelik majd, hogy van már Framework laptop, az jól szerelhető. Igen, remélem az általuk képviselt vonal elterjed majd. Ez persze csak idővel tudhatjuk meg, de sajnos az almás cég sem azért lett egy trillió dolláros vállalt mert szerelhetőek a gépei. Mindez pedig sok ezen cikken túlmutató kérdést is felvet, mint például, mennyire fentartható és környezetbarát a nehezen szerelhető laptop/telefon (semennyire), papíron mi birtokoljuk a nehezen szerelhető eszközeinket, de gyakorlatilag csak béreljük azokat a gyártótól és így tovább...
Amit nagyon hiányolok a mai masinákról, azok az ilyen részletes funkció- és állapotjelző LED-ek.
A T400-t pedig nem nosztalgiázásból dicsérem, ugyanis első komoly munkahelyemen egy T440-est használtam, amely az új generációs lecsupaszított, vékony Thinkpadek első hullámát képviselte, igaz én az elődöket akkor még nem ismertem, így elégedetten dolgoztam a T440-nel is. Az sem rossz masina, de kicsit olyan ez bizonyos aspektusból, mint amikor meghallgatja az ember bármely mai popszám szövegét, azután meg egy Queen dalt.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezen szösszenetemet. Írjátok meg észrevételeiteket!