A mai testnevelésórák és a jövő
A mai testnevelésórák és a jövő
A testnevelés jelenlegi helyzete
Tisztelet a kivételnek!
Főleg az idősebb korosztályban már nincs meg a kezdeti lelkesedés, megcsömörlöttek és kiégtek, így maradnak az unalmas "futós" vagy a "bedobok egy labdát és játszós" órák. Ha esetleg tanár lennék, akkor biztos, hogy más akarnék lenni.
Tudom, hogy a mai fiatalságnak inkább kín a tesióra, pedig rengeteg az elhízott, lusta gyerek; ez még most nem érezteti annyira a hatását, de majd ha felnő ez a generáció, akkor lesznek a gondok. Persze a gyógytornászok, a fogyókúrás gyógyszereket gyártó cégek és az orvosok jól meggazdagszanak majd a sok cukorbeteg és túlsúlyos, mozgásszervi és cardiovascularis betegségekben szenvedőkből.
Lehet így is...
Sportolni, mozogni kell! Ez nem lehetőség, hanem kötelesség egy felelősségteljes embernek, ha egészséges akar maradni (mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, vagy amire hagy; persze ez sem mindig igaz).
A tesiórák is lehetnének izgalmasak, mert bizony nem mindig a tornateremben és az udvaron kellene annak zajlania, hanem lehetne menni túrázni, falat mászni, görkorizni, lovagolni, síelni, biciklizni, úszni stb. Csak ugye ehhez mind pénz kellene és egy olyan eltökélt és ambiciózus tanár, aki ezekért küzd és meg is valósítja - pluszjövedelem hiányában is. Itt nem arról szól a dolog, hogy jól csináld az adott sportágat (pl. görkori), hanem hogy próbálj ki új dolgokat (ne a teremben kelljen kötelet mászni) és élvezd a változatosságot, a szabad levegőt; mutassuk meg a sportok széles repertoárját, hogy lehessen találni olyat, amit talán a tesiórák örök feledésbe merülése után, a suli vége után, a kötelezettségek után is kedve legyen csinálni az embernek, vagy épp csak ezáltal társaságban legyen.
Az, hogy némely (főleg falusi) iskola nem engedheti meg magának ezeket, pl. hogy úszni vigye a gyereket, az bizony az ország szégyene, ennek támogatást kellene nyernie.
De a tanárok hozzáállásával is van baj és azzal, hogy azt tanítják, amit 10-20 éve megtanultak. Az mára már bőven elavult. Hozzászoktak ezekhez az órákhoz, már nincs meg az a plusz, az a bátorság vagy akarás, hogy élvezzék maguk is és a gyerekek is az órát; hogy más legyen.
...és lehet így is!
Minek a szertorna és minek ez az egész?
A szertornát (amit sokan utálnak) csupán azért oktatják, hogy a mozgáskultúrád bővüljön/javuljon, hogy megismerd a sportágat, melyben hazánk elég jeles (Berki, Csollány stb.), és akinek megtetszik, esetlegesen űzze sportszerűen. Erősödj és az önfegyelmed/térérzékelésed javuljon.
Amit nem tudnak/értenek meg az emberek az az, hogy a tesiórák lényege az, hogy az is mozogjon, aki amúgy sosem fog magától, de ami ennél is fontosabb az az, hogy az érettségi után, a diploma után, felnőttként is mozogjon tovább és megszeresse a mozgást, értsen egy-egy csapatsporthoz, tudja a szabályait, ha esetleg elmegy majd 30-40-50 évesen focizni, kosarazni a haverokkal, tudja, hogy kézzel nem lehet a labdához érni, vagy hogy a különböző kosarak hány pontot érnek. Persze, ezek evidenciák, de értitek...
Azt be kell lássuk, aki nem tud úszni 10-12 évesen, az már gáz - csak hogy tudjatok róla. Bármi olyan helyzet adódhat, ahol jól jöhet vagy életmentő lehet, másrészt teljesen jótékony hatása van a szervezetre, nem véletlenül használják gyógyterápiás célokra és nem véletlenül van babaúszás, amit javaslok minden leendő szülőnek!
A jövő - mindennapos testnevelés?
Igen, talán... de nem így és nem most, még nem. Mindenki tisztában van a jelenséggel: az ötlet jó, de nincs háttere; sem anyagi, sem infrastrukturális, sem emberi. Nincs elég testnevelő tanár; ha éppen még lenne is, pár év múlva nem lesz! Az én évfolyamomon a 63 emberből hat (6!) végzett, köztük én. Az iskolák pedig tele vannak már nyugdíjleheletű, kiégett kollégákkal (tisztelet a...).
Ide kemény pénzek kellenének. Minden ország nyomja a pénzt az oktatásba, nem kiveszi belőle. Vegyünk csak pár országot; törökök: akkora egyetemi városuk van (közel 1 millió hallgatóval), hogy még villamoshálózat is van benn. Nem, ez nem a város, ez az egyetem területe. De ne menjünk messzire: osztrák szomszéd, tanári bérek... áhh hagyjuk, értitek ti is.
Itt kezdődik a probléma; a tanár az, aki részben felnevel, szocializál, a társadalom hasznos tagjává formál, okít, de nem fizetik meg (orvosok és stb. dettó ugyanez). Csak nézzük meg országunk kórképét az elhízottak terén. 10-ből 4 gyerek túlsúlyos, elhízott vagy cukorbeteg és már kiskorában magas vérnyomásban szenved.
De minek a testnevelésóra; ugye, ha nem lenne, azt se tudná, milyen az; verejtékben tocsogni egy hajtós edzés vagy meccs után, milyen az izomláztól égő lábakkal lefeküdni és azt érezni, igen, ma is tettem valamit magamért, ma is jól éreztem magam.
Ha csak egy testnevelésórán, de érezze meg ezt, és ha vége az effajta "kötelező" mozgásnak, eldönti maga, hogy kér-e belőle továbbra is, vagy csak otthon leül egérrel a jobb kezében, a ballal meg harap egyet a sajtburgerbe, majd elmondja a srácoknak a neten, hogy: baszki, ma át kellett öltöznöm tesiórán... borzasztó.
A felsőoktatás helyzete még gyatrább. Végeztem egy kutatást, melyben felmértem az ország összes orvosi egyetemének hallgatói között azt, hogy mennyit sportoltak az egyetemi éveik előtt és közben (most). Siralmas a visszaesés, de persze meg lehet érteni, az már más világ, mások a prioritások.
Visszatérve az általános iskolához: lehet, hogy lesz olyan gyerek, aki soha nem fog többet uszodába kerülni vagy görkorit húzni a lábára, de persze ezt akkor - gyerekfejjel - nem lehet megérteni. Értékeljük az egészségünk, a prevenció (megelőzés) és a testnevelésórák fontosságát; azt, hogy fájdalommentesen mozoghatunk még! Ha majd 50-60 évesen fáj a derekunk, már hiába gondolunk arra, hogy de jó lenne futni egyet vagy felvenni a leesett fájdalomcsillapítót a földről, késő...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
