Bevezető
Előszónak csak annyit, hogy eme írás nélkülöz mindenféle szakmaiságot, pusztán egy hülye (és sajnálatos módon szerszám- és gépb.zi) informatikus kezébe fog néha szerszámokat, amivel megpróbál alkotni valamit.
A sztori sok évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a hálószobánk laminált parkettázása közben szembesültem vele, hogy ez biza’ elég szenvedés egy nyomorult fűrészlappal, a flex meg inkább égeti, mint vágná (mert ugye más nem volt kéznél). De azért elhatározott (és mint fent említettem, hülye is) vagyok, így hát befejeztem a rendelkezésre álló dolgokkal.
Aztán kis idővel később, mivel én elvileg tudok lamináltat lerakni (haha), az egyik családtag megkért, hogy segítsek már neki. Mondtam, rendben, de az emlékek ahogy visszatértek, rájöttem, hogy ehhez biza nekem kell egy szúrófűrész (közismertebb nevén dekopír), és mivel akkoriban éppen nem volt a bankszámlámon lévő pénz mennyisége távolról is látható (na, mintha ma az lenne…), így az alsó polcról válogattam, és egy gyönyörű nyári napon magamévá tehettem egy Hyundai HYD1106 típusú gépet.
A projekt sikeres volt, milyen jó kis gép is ez, jó vétel volt, hittem én.
Aztán ahogy egyre többet ragadtam kezembe a gépet, szembesülnöm kellett vele, hogy hát nem is vág rendesen derékszögben, hangos is, meg ráz is, de hát minden gép lényegében csak mozgatja fel s alá a vágólapot, barkács kategóriában ez a módi.
A mai teszt után aligha tévedhettem volna akkor nagyobbat.
Ugyanis idén a költözés és konyhaelkészítés projekt bukkant fel, és hát a munkalapot ugye méretre kell vágni, illetve a mosogató és a főzőlap helyén is túl sok a fa mennyisége a gyári állapotban. Persze többen említették, hogy a munkalap elvágásához körfűrész kell, azzal is rendelkezem (szintén alsó polcos, mert keveset használom, ugyanis az számomra egy durva és brutális gép, illetve nem szeretem, mert sokkal gyorsabb, mint én…)
Ezért, mivel imádom a gépeket, és itthon is egyre több volt a – már használható – kategóriás gépem, mondtam magamnak (és a feleségemnek), hogy amennyiben szép munkát akarunk, akkor kell egy jó szúrófűrész.
Utána is olvasgattam, és két kiszemelt maradt: a cikkben szereplő Makita 4329, és a kb. ugyanolyan paraméterekkel bíró Metabo STEB 65-ös gép. A kettő között ami difit találtam, hogy a Metabo gyorszáras, és van „előre fújó” opció, ami lefújja maga elől a port.
Kérdeztem is itt a fórumban, melyiket válasszam, aztán mire választ kaptam, hogy a kollégának jobban bejött a Metabo, logikus érvekkel alátámasztva, de addigra már megrendeltem a Makita 4329-es gépet, kofferben, hogy ne papírdobozban kelljen tárolni, meg (úgy fél nap olvasgatás és válogatás után) egy maréknyi fűrészlapot. Mert hát itthon is van pár Makita gépem, nem rosszak azok (ezt némileg árnyalja az a kép, hogy a behajtómnak tönkremenőben van a hajtása, és pár nappal előtte rendeltem meg az új hajtást, de a fenti „hülye vagyok” titulus ezt elnézőbben kezeli…)
Persze ekkortájt azért voltak kétségeim, hogy csak a gép, vagy a vágólap, esetleg mindkettő számít, de hát rosszat végül is nem teszünk. Megjött, szép, csendes, tök jó, de ha már itt van, akkor fogok egy darab bútorlapot, meg egy pár fűrészlapot, és megnézem, hogy vág. Aztán ahogy sétáltam a kertben hátra, eszembe jutott, hogy csak magamhoz veszem a Hyundai-t is, és megnézem, mit tud a kettő egymás ellen. És hátha bejön, hogy az újabb jobb, még ha csak érzésre és használatra is, ha esetleg még ugyanúgy is vág. Önigazolás rulez.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
