Karácsony, téli szünet
Így jött el a karácsony. Karácsonyra mindig iskolaszünetet kaptunk, nagyon sokáig az volt az első tanítási szünet a tanévben, az őszi szünet sokkal későbbi találmány lett. A naptári év utolsó 2-3 tanítási napjára vittünk pici fenyőfát a suliba, feldíszítettük, volt pár szem szaloncukor is rajta. Karácsony előtt pár nappal, ahogy a naptár kiadta, elrendelték a téli szünetet, jött az otthoni pihenés.
A készülődés gyakori velejárója volt a nagytakarítás. Ennek egyik jele, hogy ha volt friss hó, akkor anyám kihordta a szőnyegeket a hóra, és ott poroltuk ki, vagy ő, vagy én, a bátyám, mikor kit kapott el. Gyakran építettünk hóembert is, amit ha jól összenyomtunk, tavaszig simán kibírta az olvadást.
A mi családunkban a karácsonynak eléggé meghatározott menetrendje volt amiatt, hogy a közeli rokonsággal egyeztetni kellett, hogy ki mikor merre. Mindkét szülőmnek két testvére volt, ráadásul mindenki ott lakott egy csomóban, légvonalban pár száz méterre, így karácsonykor mindenki meglátogatott mindenkit.
A karácsonyt december 24-én anyám a fodrásznál kezdte (hol máshol :P ), kiadta ukázba, hogy mi, három fiú (a bátyám, a faterom meg én), díszítsük fel a fát. Apám akkor behozta a fenyőfát. Akkoriban jellemzően nagy fenyőfáink voltak, a csúcsa szinte soha nem fért be egyenesen a mennyezet alá, vagy lehajtottuk, vagy levágtuk. Alul is elég terebélyes volt. Apám belefaragta a karácsonyfatalpba, felállította, majd kikötözte a mennyezetbe fúrt csavarhoz. Utána mi, gyerekek, felraktuk a nem törékeny díszítést, szaloncukrot, ilyesmit. Szaloncukorból általában kétféle volt: zselés meg nem zselés "Konzum". A szaloncukor után felraktuk (főleg apám) a fújt üveg díszeket, majd a fénysort. Akkoriban még sem rizsszem izzó, se LED, se villogás, se semmi nem volt, csak sima izzósor, piros, kék, zöld, sárga, esetleg fehér színben. Végül a kígyókat és a színes láncokat raktuk fel. Utána már csak szükség szerint a csillagszórókat raktuk fel/cserélgettük.
Ezzel nagyjából délre végeztünk. Akkor került elő a mákos guba, meg anyám a friss frizurával. De legalább megpróbálta :P Akkor még tartott a böjt, ha hagytuk. Puccba vágtuk magunkat és kimentünk a temetőbe, vittünk karácsony díszítésű koszorúkat, gyertyákat a nagyszülői sírokra. Nagyjából sötétedéskor értünk haza. Utána volt az ünnepi vacsora, majd az ajándékbontás. Szenteste gyakran valamilyen gyerekprogram ment a tv-ben, 1977-ben ekkor mutatták be a Süsü, a sárkányt.
Az eredeti forrást nem ismerem, ez a kép az Index.hu cikkéből van.
A sok közeli rokon miatt, és amiatt, hogy minden karácsony környéki névnapnak volt viselője nálunk, elkezdtük a rokonlátogatást.
Szenteste az apai ágat látogattuk. Náluk hasonlóan, nagy, szépen feldíszített fa, brutális mennyiségű ünnepi kaja, sütemény hegyek, szőke kóla, barna kóla :) Elvittük az ő ajándékaikat és megkaptuk a mienket. Egyszer például háromnegyedes Csepel biciklit kaptunk, amire azt mondta a nagybátyám, hogy ne botorkáljunk vele a sötétben, majd másnap elsétálunk érte világosban. Másnapra az éjjel lehulló csapadékból 10 centis jégpálya lett az egész falu minden utcáján, szuperül korcsolyáztak rajta. Mi meg jót ökörködtünk a tesómmal biciklivel a jégen...
Másnap, karácsony első napján az ünnepi ebéd után igen gyakori volt az újabb "hangulatjavító" intézkedés. Ez abban merült ki, hogy megvettek és szinkronizáltak valami menőbb nyugati szórakoztató filmet, ami azért még belefért a szocialista szellemiségbe. Ezt a filmet 25-én kora délután leadta a magyar 1-es tv (volt, amikor mind az egy csatorna ez volt). Többször is előfordult, hogy ez a film egy Bud Spencer-film volt, például a Különben dühbe jövünk (nem folyt benne vér, volt rendesen pofon, de nem halt meg senki, szórakoztatásnak, családi együtt-tv-zésnek kiváló volt). Szerintem ez az oka annak, hogy Bud Spencert ennyire szereti a magyar közönség, mert sokakat, például engem is, a jó kis békebeli családi karácsonyokra emlékezteti az a film. Azt szeretjük benne, hogy a hangulatjavító intézkedések valóban kiemelték az adott időszakot az átlagos szürke hétköznapokból, és valóban javult a hangulat. Jó kis tél, kint hideg, bent meleg, együtt a család, és felszabadultan röhöghettél Terence Hill hülyeségein, meg ahogy azokat Bud Spencer némán tűrte. A film után mentünk másik rokonhoz. Karácsony másodnapján hasonló volt a program.
Karácsony elmúltával kicsit szürkült a csillogás. Játszottunk az ajándékba kapott játékokkal, kijártunk a falu végére korcsolyázni. Néha apám elvitt minket a hegyekbe szánkózni, pl. Bükkszentkeresztre, vagy csak otthon csináltunk valamit. A tv-ben kora délelőtt szünidei program ment. Általában minden héten valamelyik nap, fiatalkoromban ez péntek volt, délután-kora este volt a Delta nevű tudományos híradó, Kudlik Julival meg a legendás frizurájával. Ennek volt a gyerekek számára készített kiadása a Deltácska, ahol Hegyi-Füstös László grafikus gyorsan elkészített rajzaival magyaráztak gyerekek szintjére belőtt oktató filmeket. Vagy ott volt Öveges professzor filmsorozata. Egy-egy ilyen tanító film után rajz- vagy bábfilm következett, pl. a Nu, pagagyí, meg a Zsebtv és a versmondó lány. Esetleg jött még egy ifjúsági filmsorozat is.
Ahogy közeledett az év vége, látszott, hogy még egyszer nekidurálja magát a csillogás, készültünk a szilveszterre, újév napjára.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
