Ma hirtelen eleredt az eső. Hideg eső. Ez már nem nyári zápor.
...most írhatnám, hogy sajnos, de nem teszem! A naptárba van írva, hogy itt az ősz.
Szeretem az őszt!
A nyarat is, de - szép volt, jó volt - az a természet rendje, hogy lehül kicsit az idő, gyakrabban esik, pulcsit, ernyőt kell magunkkal vinnünk. Viszont gyönyörű színekben pompázik majd a táj, nagyokat sétálunk az avarban, összebújunk és örülünk majd minden napfényes napnak!
Esernyő.
Nem követem napi szinten a meteorológiát, de mivel a héten esőre állt, betettem a táskámba egy ernyőt. Délután kettő körül Budán határozottan esni kezdett. Én éppen elbúcsúztattam a főnöknőm egy hosszú beszélgetés után és kísértem a kijárat felé amikor láttam, hogy kint szakad. ''Vidd el az ernyőm Rita!'' -mondtam. ''Nem, nem mindjárt leérek a villamoshoz, hagyd!'' ''Jó, én vagyok a férfi, én döntök! ...lekísérlek mese nincs!'' Belémkarolt. Úgy ahogy egy 30-as nő. Nőként. Én a balján, ahogy a férfinak kell, és ő mint egy nő aki tudja, érti, elfogadja és el tudja fogadni a gesztust. Mivel papíron a főnököm egyébként társak vagyunk nem ''nyalás'' volt részemről, hanem a mérhetetlen önzőségem talált megint egy kis utat magának! Ugyanis önző módon imádok adni!!!
...olyankor nekem itt bent nagyon jó!
Rabja vagyok a ''köszönöm'' -nek, a ''fiatalember, jaj de kedves'' -nek, az ''igazán nem kellett volna'' mosollyal kísért meglepett tekinteteknek. Ez a drogom. (...jó még a mécsesekkel körberakott fürdőkádban egy kedves lányt lefürdetni is ebbe a mappába sorolható, de ez egy másik sztori).
Adni, adni, adni, adni!
Miért? Talán azért, mert rengeteget kaptam. Most sorolhatnám reggelig a különböző tárgyakat, gesztusokat, utazásokat, kirándulásokat, élményeket, lehetőségeket de nem teszem.
Álljon itt egy mondat: ''Add vissza majd valaki másnak!''
Ezt egy igazán bölcs barátomtól hallottam. Rockzenész, tehát élettapasztalata az van.
Sokáig jegyeztem fejben, hogy a Gyuszinak egy vacsorával jövök, Katának egy (...egy? ...SZÁZ!) masszázzsal, Laláéknál végre megtoldom a konyhai lámpa vezetékét és lejjebb engedem. Palkónak meg kiírom végre a DVD-ket. ...de mivel már ''szétszéledtünk'' és más irányt vett az életünk, ritkán találkozunk - akkor is véletlenül - és más ''fontosabb'' dolgokról beszélgetünk.
Summa summárum más irányba fejezem ki a hálám amit irántuk (és a többi kedves Barátom iránt) érzek. Nem mintha különösen jó ember lennék, hanem mint feljebb írtam puszta önzésből.
Van a fejemben egy kép amihez makacs módon ragaszkodom. Egy jobb világ képe. Egy világé ahol köszönnek egymásnak az emberek, ahol a szemét a kukában van, ahol a kutya az udvaron, ahol a fagyiban van gyümölcs, ahol a víz tiszta, ahol a nagyi nincs kitetoválva, nincs piercingje, ahol a tej tej, ahol a kenyér kenyér, ahol a nő nő, ahol a férfi férfi, ahol a gyerek játszik és nem akar azonnal felnőtt lenni, ahol, ha munkából akarsz megélni nem fojtanak meg, ahol a mosoly őszinte!
...és ahol nem akarnak arról megdumálni, hogy ''Az ősz nem a nyár vége!''
Ősz.
Mikor Ritától elbúcsúztam és visszaindultam a 4-es megállójából, mégjobban zuhogott. Jött mellettem egy lány. Én az ernyő alatt, ő ázott. Nagyon csinos volt. Fölétartottam az esernyőt. Megijedt. Én mosolyogtam. Kipukkant a képletes lufi benne és rám mosolygott. ''Köszönöm! ...tudod, hogy a KSH-t merre találom?'' ''Persze én is arra megyek!'' Elkísértem a bejáratig. ''Köszönöm, ez jól esett!'' ''Szívesen! Szép napot!'' ''...már szép!''
Visszaértem a munkahelyemre (nem kapkodtam el a dolgot) és belül jó volt. Jobb mint tegnap ilyenkor.
6 óra, irány haza! Zuhog. Millenáris Park, Mammut parkoló. Középkorú hölgy jön mellettem és ázik. Kis ernyő alatt is sok ember elfér, ketten lépdeltünk tovább és zavart csönd van. Az én szívemben is jó volt és mint később elmondta az övében is. ''Nagyon köszönöm! Három lányom van, miért nincs több ilyen fiú?'' ''Van még. Szép napot! Csókolom!''
Zuhog. Moszkva, 59-es megállója. Mindenki egyedül, esernyővel a kezében. Egy lány magányosan ázik egy kis ujjatlan pólóban. ''Szia!'' Nincs válasz. ''Nem felszedni akarlak! Gyere van itt hely az ernyőm alatt!'' Elázott, durcás, de jön. Zavarban van. Üresen beszélgetünk. Beáll a villamos, ő jobbra, én balra. ''...azért köszi!'' Hallom a hátam mögül.
Ez most már tényleg drog. Ennyi kedvességet, mosolyt nem kapok minden nap.
Déli. Aluljáróból föl. Srác egy szál ingben. Sz@r napja van az tisztán látszik.
''Gyere uram, van itt még egy hely az ernyőm alatt!'' Fülig érő mosoly. ''Köszi, de rendes vagy!'' Útközben egy jót beszélgetünk.
A buszmegállónál elbúcsúzunk. Tovább nem megyek.
Mindenkinél ernyő. Mindenki egyedül. Nézem a tekintetüket. Mindenki utálja a korán jött őszt.
Csak én vagyok boldog.
