Bevezető
A Logout.hu-n mostanság egyre több kínai okostelefon tesztje olvasható, talán egyeseknek „felüdülés” lehet egy japán termék végre. Nem tartom véletlennek, hogy itt, ezen az oldalon a kínai okostelefonok és tabletek vannak előnyben, lévén a nagyobb és ismertebb márkák termékeiről tesztet lehet találni sok más oldalon, ahol profi, szakértő cikkírók jellemzik a szolgáltatóknál is feltűnő eszközöket, míg itt a Logouton az átlag felhasználók osztják meg élményeiket többnyire Kínából rendelt gépekről. Éppen ezért is írom e sorokat, mert talán sokak kíváncsiak arra, hogy egy egyszerű, átlagos júzer hogyan értékeli egy ismert gyártó felső-közép kategóriás telefonját.
Nem folyok bele, hogy miért jó vagy miért rossz Kínából okostelefont rendelni, ezzel a többség tisztában van, szóval maradjunk annyiban, nekem ez nem volt opció. Maradtam a jól bevált sémánál, vagyis telefont szolgáltatótól (ráadásul részletre) vásárolni.
Kiöregedett X8-asom utódjának már jó ideje figyeltem, mégis ki lehetne megfelelő, idén tavasszal meg jobban ráálltam a témára. Egy ideig tableten is gondolkoztam, de hamar elvetettem az ötletet, mivel a tabletet nem viszi mindenhova magával az ember, és fontos volt a mobilitás, hogy mindenhol velem legyen. Ezen kívül fényképezni is lehessen vele, mert bár van egy „kompakt” gépem, de a 300 g-os súllyal azért, ha tehetem azt is inkább csak oda viszem, ahol tudom lesz mit fotózni. A gyors, problémamentes működés fontos volt, mivel az X8-cal már egy hívás lebonyolítása is kínszenvedés volt (hála többek között annak, hogy makacsul ragaszkodtam a JB-hez, amihez a hardver kevés már).
Így végül össze is álltak az elvárásaim:
- min. 2 magos, jó sebességű processzor
- használható (min. 4”) méretű kijelző, ~240 ppi
- min. 4 GB tárhely, 1 GB RAM
- min. 4.1 Android
Ezeken kívül nem elvárt, de előny, ha van benne:
- LTE
- NFC
- előlapi kamera
Hamar kiderült, hogy ilyen paraméterekkel bizony a középkategóriában kell keresgélnem. Pláne azért, mert minimum 2 évet akarok az új készülékkel tölteni. Az elvárt pontokat teljesítenie kellett az új kedvencnek, viszont az LTE, NFC és előlapi kamera nem létszükség, megélek nélkülük is, DE mivel a következő 2 évben nem tudom, hogy hogyan alakul életemben, lehet szükségem lesz rájuk, így előny, ha van.
Szóval megvolt, hogy nagyjából milyen képességű készülékre is lenne szükségem. Már csak utána kellett néznem, mi a választék. Mivel ragaszkodtam az Androidhoz, így a Nokia kiesett (az iPhone fel se merült az árával…), majd követték a kínai telefonok (ZTE, Huawei), mert bár hallomásból tudom, hogy jók, de mégse voltak szimpatikusak annyira, hogy bevállaljak egyet. A Samsung kissé túlárazott volt nekem, és formailag se tetszett, valamint a HTC sem olcsó. Így Sonynál néztem szét, aminek örültem is, mert előző két Sony Ericsson készülékemmel meg voltam elégedve (még ha azóta az Ericsson ki is vált).
Első versenyző az L lett, tetszett, hozta is azt a tudást, amit elvártam, de viszonylag drága volt, így várakoztam, hogy csökkenjen az ára. Közben bejelentették az M-et is, ami jobban tetszett, formailag legalábbis, és tudását tekintve is minimális kompromisszumot kell kötni az L-hez képest, cserébe fokkal kedvezőbb (lesz) az ára is. De mivel még nem jelent meg, továbbra is várhattam. Ekkor jött be az egyik szolgáltatóhoz az SP, mégpedig nagyon kedvező áron, így úgy döntöttem, nem várok az M-re, megveszem az SP-t, most.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
