2. nap...
A 20 perces késésnek "köszönhetően" túl sok időnk nem maradt Langenben, hiszen 0:35-kor már jött is a vonatunk: D15465 sz. éjszakai vonat. Úticél: Villach, ahová reggel 7 körül érkeztünk volna meg. A vonat Zürich és Villach között közlekedik, és közvetlen kocsikat továbbít Zágrábba és Belgrádba. Helyezkedés megtörtént, vonat elején Csabi és én, vonat végén Kandúr és 003. CB-n jön az üzenet: érkezik a vonat. A szerelvényt a 1116 029-8 pályaszámú Taurus hozta. A mozdony érdekessége, hogy ő viseli a svéd zászlót (A 2008. évi Ausztria-Svájc közös rendezésű foci-EB-n az ÖBB 18 mozdonyát az induló országok zászlainak színébe öltöztetett.) Első kocsi egy GOSA gyártmányú szerb 2. osztályú Beelmt típusú termes IC-kocsi, kb. 75%-os kihasználtságúnak tűnt kívülről. A következő kocsi egy svájci SBB Bpm típusú 2. osztályú, szintén termes kocsi volt, ez a kocsi 100%-os kihasználtságon pörgött. Ezt követően két horvát HZ hálókocsi, egy ÖBB-s fekvőhelyes kocsi volt, az utolsó személyszállító kocsi egy ÖBB fülkés 2. osztályú kocsi volt. Kandúrék CB-n történő jelentése szerint ez a kocsi is 100%-os kihasználtságú volt, ezért elindultunk a vonat eleje felé. Mire az első, szerb kocsiba értünk valójában itt derült ki, hogy ez a kocsi is tele volt, csak az utasok feküdtek egymás nyakában. :D Tehát no ülőhely, ezért letelepedtünk a szerb kocsi folyosójának földjére. Menetrend elő, tervezzünk. Végül arra jutottunk, hogy Innsbruckban leszállunk, és ott átszállunk a szintén Zürichből érkező Wiener Walzerra. Az eset buktatója az, hogy várható lesz, hogy ez a vonat is 100%-os kihasználtságú lesz. Más választásunk nem nagyon maradt, ezért inkább az innsbrucki leszállás mellett döntöttünk. De messze van még Innsbruck, addig is 2 svájci csajjal beszélgettünk. A beszélgetésből kiderült, hogy a csajok 14 és 15 évesek voltak (idősebbeknek tűntek, de azért gyerekes viselkedésük volt :) ), és Villachba utaznak. Sikerült elkérnünk az MSN-címüket is! XDDD Innsbruckig sörözéssel ment el az idő, muszáj volt, mert az bizony lassan telt... :)
Kandúr és Csabi... Csabi szerintem a szerb WC-ben "gyönyörködik"... :D
Innsbruckba valamikor hajnali 2 előtt pár perccel érkeztünk. Az állomás üres, csak a müncheni RE áll a 21. vágányon, mozdulatlanul. Persze az eső esett rendesen itt is... Elmentünk a WC-re, majd visszamentünk a peronra. A Wiener Walzer Zürich felől 2:27-re kell Innsbrucka érnie, de késik 5 percet. Egy pár utas szállingózik csak a peronon, az állomáson pár csövező utason és a biztonsági személyzeten kívül más élet nincs is. A Wiener Walzerra körülbelül 10-en várakozunk, ebből ugye mi 4-en, valamint a 2 jegyvizsgáló. Ezen kívül volt még egy magyar csaj is, aki Pestig utazott, meg még egy pár hálókocsis utas. Érkezik a vonat, a szerelvényt 1016 087 hozza, és 12 kocsit ráncigált: 2 db ÖBB emeletes hálókocsit, 3 db ÖBB fekvőhelyes kocsit,4 db ÖBB 2. osztályú fülkés kocsit, 1 db MÁV-os (brr) 2. osztályú fülkés kocsit, és végül 2 SBB (svájci) hálókocsit (Budapest-Keleti pu. úticéllal). 2 fős csoportokra oszlunk, ülőhelyet keresünk az 5 személykocsi valamelyikében. De buktuk a dolgot, a vonat - szokás szerint - 100%-os kihasználtsággal közlekedik... A vonat következő megállója Salzburg, ~260 km-re... Nincs más választás, csövezünk Salzburgig... :D Az egyik osztrák fülkés kocsi folyosóján telepedtünk le, ahol viszonylag kevés fény volt. A falba lehajtható ülések voltak szerelve, nem valami kényelmesek, de jobb mint a semmi... Csabi és Kandúr jól eltudott rajta aludni, nekem úgy-ahogy ment a dolog, egyedül 003 vergődött végig... Kb. 20 percnyi alvás után (XDDD) viszont én is elkezdtem vergődni, ezért 003-mal kiültünk az ajtók elé. Az eső szüntelenül esik, Salzburg meg még mindig messze van. Egy nagy koppanást hallottunk közben a folyosóról, Kandúr álmában leesett a lehajtható ülésről... Ezekután ő is megunta az alvást (vagy inkább vergődést?) és kiült hozzánk. Csabi meg még mindig bírja... :D Valahogy sikerült az ajtó előtt ülve aludnom valamennyit, egy SMS-em érkezése ébresztett fel (MÁV-szignállal ) : mobilom átált a német T-Mobile hálózatra. Vagyis beléptünk Németország területére: a vonat itt is egy korridorvonalon megy át, Innsbruck - Wörgl - Rosenheim (Németország) - Salzburg útirányon át. Gyorsabban jut el Salzburgba ezen a vonalon, mint ha most elment volna Schwarzach St. Veit felé. Vergődésünkről 2 kép...
Kandúr és a viszonylatjelző tábla... Azt hiszem, hogy ez egy életre megmarad benne...
Salzburgba hajnali fél 5-kor érkeztünk meg, az 5 perces késést sehogy se tudtuk ledolgozni, ez az, amit sehogy sem értek... Pedig éjszaka van, kevés a forgalom... Na mindegy... Utastájékoztatót megnéztük, az 5. vágányról fog indulni a vonatunk, a IC745 sz. ARCOTEL Hotels InterCity. Kiértünk az 5. vágányra, a szerelvény még sehol sincs. Leültünk, de előtte még lőttem egy búcsúfotót a Wiener Walzer MÁV-s kocsijáról...
Wiener Walzer EuroNight Salzburgban...
A kép készítése után egy tolatógép betolt az 5. vágányra 4 IC-kocsit, ez lesz a mi vonatunk. 1 db 1. osztályú kocsiból, és 3 db 2. osztályú kocsiból állt a szerelvény. A szerelvény még kapott 3 osztrák hálókocsit is, ami Velencéből érkezett (asszem...), de ezt már nem vártuk meg, egyből befoglaltunk egy fülkét, elhelyezkedtünk, és a felszállástól számított 5 perc múlva már mindenki aludt. Mondjuk nem is csodálom... :D Mindenki éjfél óta arra vár, hogy aludjon már egy rendeset. :) Valamikor 4:40 körül jött a kaller, beadott egy kis tájékoztatót a vonatról. Valamikor 5:20-kor felébredtem egy kicsit, még mindig Salzburgban álltunk, holott már 5:00-kor el kellett volna indulnunk. Aztán olyan 5:25-kor el is indultunk, én meg vissza is aludtam. Valamikor 6 óra környékén érkezhetett a jegyvizsgáló, a részletekre itt senki sem emlékszik. :D Állomásokon való megállásoknál fel-fel ébredtem kis időkre, de utána vissza is aludtam. St. Pöltenbe 7:45 körül érkeztünk, a késést sikerült csökkenteni 10 percre. Itt viszont már mindenki felkelt, nem nagyon aludtunk vissza. Gyors WC-látogatás, majd a fülke "rendberakása" után vártuk az érkezést Wien Westbahnhofra, ami sajnos csúszott, mert Bécs előtt pályafelújítási munkálatok vannak. Így a 10 percre lefaragott késésünk felugrott 19-re (!). A szomszédos vágányon láttam a MÁVÉPCELL Kft. sínhegesztő DAF-ját, meg láttam még a pálya szélén pár magyar rendszámú kocsit is. Kép nem készült, ahhoz még túl fáradt voltam. :) Így tehát Wien Westbahnhofra valamikor 9 óra környékén érkeztünk meg. Az állomásépület felújítás alatt áll, egy kisebb területen alakították ki a pénztárakat és egyéb helyeket.
Most egy kicsit elhagytuk a vasutat, elmentünk megreggelizni, és bevásárolni. Az eső esett, úgyhogy nagy léptekben mentünk el a közeli McDonald's-ba. Vettem egy sajtburgert, meg sült krumplit, ennyivel én letudtam a kajálást. Itt aztán láttunk mindenfélét... :D Ingyen szalvétát ellopó asszonyt, valamint egy "kissé" hibbant virágárust... :D A mekiben eltöltöttünk egy fél órát (gyorsétterem... :D), ezután átmentünk egy közeli Hofer-be bevásárolni. Vettem egy csomag zsemlét, amiben 5 db volt, 70 €centért, valamint 2 Ottakringert, amiért 65 centért adtak. De isteni sör! :)
Visszaballagtunk Westbahnhofra, közben az eső igencsak rákezdett esni. Westről 2 lehetőségünk volt: Railjettel Linzig, vagy ICE-vel St. Pöltenig. Miután megérkezett a Railjet Budapest felől, és a vonaton heringparty alakult ki, inkább előreballagtunk, és Kandúr megkérdezte a vezér úrtól, hogy kap-e a vonat még egy egységet (papíron kellett volna kapni). De nem kapott, ezért lemondtuk a linzi railjetezésről. Maradt tehát a 20 perccel később induló ICE (amit tulajdonképpen nem bánok, mivel amúgyis azzal akartam volna utazni :) ), és kockáztattunk: Linzig megyünk vele. És mi ebben a kockázat? Hivatalosan nem tudjuk elérni azt a vonatot, amivel fordultunk volna vissza. Hivatalosan... ;) Képek...
rj40 megérkezett Budapest felől, továbbmegy Münchenig - nélkülünk...
Így tehát felcuccoltunk a 10:40-kor Dortmundba közlekedő ICE-vonatra. Kb. 75%-os kihasználtsággal ment, befoglaltunk 4 helyet, ami tulajdonképpen le volt foglalva, de csak Welstől. Maga a vonat piszokcsendes, fel sem tűnt, hogy egyáltalán elindultunk. :D Az utaskihasználtság kb. 75%-os, errefelé az ICE-vonatok mindig tele szoktak lenni. Linzig csak St. Pöltenben állt meg a vonat, de mivel mindenképp szerettük volna elérni a 200 km/h-ás sebességet, továbbmentünk Linzig. Ismét elhaladtunk a pályaépítés mellett, sikerült egy képet összehoznom a sínhegesztő DAF-unkról. St. Pölten állomás igencsak fel van túrva, épül az új állomásépület. St. Pölten után sikerült tehát a 200-as sebességet elérni, a szakadó eső ellenére a vonat - főleg az alagutak után - szinte meg is száradt. :)
Videó erről: ÖBB @ St. Pölten - Linz @ ICE3 - 200 km/h
A videó alatt lehet hallani egy embert, hát az igencsak készen volt... :D Velünk is próbált valahogy beszélgetni, nem zavarta, hogy egyáltalán nem is beszéljük a németet... :D St. Pölten után 003-mal bejártuk a szerelvényt, elmentünk megnézni az 1. osztályt is. És bizony ez is tele volt. Itt divat az 1. osztályon utazás is. Nem csoda, hogy egyes EC-k 3 db 1. osztályú kocsival közlekedik... Linzbe pontosan, 12:13-kor érkeztünk meg. Mint ahogy az elején említettem, nem értük volna el az a railjetet, amivel jöttünk vissza, elvileg 2 perccel az érkezésünk előtt kellett volna elmennie... Gyakorlatilag meg 3 órát késett München felől. Képek reggeltől idáig:
Vonatszámunk, viszonylatunk...
A magyar DAF Ausztriában dolgozik...
Digitális ülőhely-foglaltságjelző
Az esőcseppek viselkedése 200 km/h-nál...
A railjet tehát késett, mi legyen tehát? Amit észrevettünk, hogy sok vonat késik... Valószínűleg az orkán erejű szél és eső csinált valamit... 12:16-kor érkezett egy IC Villach felől, ez a bizonyos "betriebliche-altersvorsorge.at" IC, ami 1 órás késéssel jött. Miután a vonatra felszálltunk és elővettük a menetrendkönyvet, bizony kiderült, hogy ez lett volna az az IC, amivel reggel jöttünk volna Villach felől, ha a D15465-el elmegyünk addig. De ugye nem volt hely... :D Közben jött a jegyvizsgáló úr, megkértük Őt, hogy előre tudna-e szólni St. Pöltenbe, hogy a mariazelli kisvasút megvárjon-e. Elővett egy mini-számítógépet, majd böngészni kezdett benne. Aztán megnyugtatott minket, hogy nem kell idegeskedni, bőven el fogjuk érni, mivel megvárja a csatlakozást. Megnyugodtunk, élveztük az utat St. Pöltenig. Az eső szüntelenül esett, a késése a vonatnak nem is csökkent. St. Pöltenbe 12:37-kor érkeztünk meg, majd elmentünk megnézni a kijelzőt. Mariazelli kisvasút indul az állomás előtti parkolóból... WTF??? Ja, igen... Vonatpótló autóbusz... 003-on eluralkodott a káosz, hogy ő bizony nem fog buszra szállni megint... XDDD Aztán megtudtuk, hogy a busz csupán csak a 9 km-re levő Ober Grafendorf faluig pótol pályafelújítási munkálatok miatt, onnantól már ismét vonat megy. Így tehát szakadó esőben levágtunk egy sprintet az állomás előtti buszparkolóig, ahová érkeznie kell a busznak. Fedett váró nincs, így áztunk... Eredmény: jegyem borítója elázott... :D Megérkezett a busz egy új Setra személyében, gyorsan felszálltunk, aztán irány Ober Grafendorf. Képek...
Immár a mariazelli pótlóbuszon. Kint 11 fok van, el lehet neki hinni...
Ober Grafendorfba kb. 10 perc alatt meg is érkeztünk. Útközben láttuk a pótlózás okát is, kb. 1 km hosszan felszedték a vágányokat. Neeeem... Nem szüntetik meg, csak arrafelé valahogy érdemes mégis vasútvonalra költeni... Az eső megállás nélkül szakad, Grafendorfnál gyorsan fel is dobtuk magunkat a vonatra, ami várta már a buszunkat. A vonatunk egy 1994-es gyártású keskeny nyomközű 3 részes villamos motorvonat volt. Befoglaltuk a hátsó, motor részét, oda utas az út során nem is ült be. Felszállás után pár perccel már jött is a jegyvizsgáló, jegyünk lekezelése után nekiálltunk megebédelni. :) Pogácsa, májkrém, kolbász, sajtocska... Volt ott minden... Meg persze Ottakringer... :) Felfelé az út lassan telt el, ráadásul a szűnni nem akaró esőzés is rátett egy lapáttal. Fotózni is nagyon nehezen lehetett, mivel az ablakokat nem lehetett teljesen lehúzni. Felfelé az út közel 2 órán át tartott, és valahogy még mindig kómás volt mindenki az éjszakai kaland után. Így nem csoda, hogy páran be-bealudtunk. A vonal az valami fantasztikus volt, a táj meg egyenesen lenyűgöző. Mintha egy modellvasút lenne az egész, mégis valóságos. Semmering után ez a másik vonal, ami nagyon tetszik nekem. Napfényes időben ide még egyszer el kell nézni, mindenképpen! Mariazellre hivatalosan 16:08-kor kellett megérkezni, de a pótlóbuszozással sikerült 20 perces késéssel indulnunk, de a végállomásra sikerült 10 percet lefaragnunk. Hogy hogyan? Az egész vasútvonal úgy működik, mint egy villamos. Ha le akarsz szállni, jelezz a leszállásjelzővel, ha fel akarsz szállni, a mozdonyvezet úgyis észrevesz, csak ne bújj el! :) A felfelé menő útról egy pár kép:
Kb. 30 percünk volt Mariazellen. Túl sok látnivaló nincs is itt, van egy kocsma, egy templom, meg nem messze egy patak. Szerencsére az eső elállt, így nyugodtan lehetett fotózni az állomás területén. Terveztük, hogy ellátogatunk a patakhoz egy lábmosáshoz, de egyrészt az időjárás nem volt alkalmas (senki sem akart idő előtt megfázni), másrészt a késés miatt már nem is nagyon fért bele az időbe. Elfotózgattunk az állomáson, közben befoglaltuk a visszainduló szerelvényünket. A mi motorvonatunk utascsere után elindult lefelé, de nem ment el a végállomásig, valamelyik útközben levő állomásig ment csak. A visszainduló szerelvényünk egy nosztalgiavonat volt, túl sok utas nem is nagyon volt a vonaton, az időjárás gondolom haza is kergette a kirándulnivágyókat, amit nem is csodálok. Az Ötscher Bär (a nosztalgiavonat neve) egy 9 kocsiból álló szerelvény volt, 2 db 1099-es villanymozdony volt elöl. Befoglaltuk az utolsó előtti kocsit, egy poggyászteres 2. osztályú személykocsit, szolgálati szakasszal ellátva. Utolsó kocsiba nem tudtunk ülni, mert az egy kerákpárszállító teherkocsi volt. :) Ober Grafendorfig az út eseménymentes volt, ez az út a társaságot is feldobta. Jó hangulat volt. :) És szerencsére az eső sem esett... És az ablakokat is le lehetett húzni. :) Akkor hát: kezdődjön a fotózás. :)
Egy nagy csokor kép fog most következni, jó szórakozást! :)
Innen jöttünk, erre megyünk tovább...
A banda elment sört venni... :)
Megkérdeztük Kandúrt: mi volt a véleménye az elmúlt éjszakai utazásról? :D (figyelem: nemzetközi egyezményes jel szerepel a képen)
A hegycsúcs a felhők mögött van...
003 már az ablakban punnyad... :D
Az ív végén egy városba értünk...
Egy tó mentén is kanyarogtunk...
Előző vonatunk, amivel felmentünk Mariazellre. A vonat éppen fordul vissza...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
