Hol is kezdjem...az lesz a legjobb ha az elején.Nos,én Szerbiában élek és jelenleg civil katonaként szolgálom a hazát.Hát igen, nálunk van ilyen is.Engem a zentai "Gerő István Egészségügyi Központ"-ba osztottak be december ötödikén.
A civil katonaság :) Hát igen, ez egy érdekes dolog.Lehetne úgy is mondani, hogy ingyen munkaerő.Persze nem teljesen ingyen melóznak a civil katonák, mert kapnak egy "x" (le sem merem írni, nevetséges összeg) összeget havonta.Egyébként hozzá kell tennem, hogy én olyan helyen vagyok (a suli miatt-szóval csak tanulni!!!),ahol nem kell nagyon melózni.Napi 6 óra és kész, hétvégeken nem kell menni és még szabadság is van.Végül is jól elvagyok, még jól is érzem magam és fontos kapcsolatokra is szert sikerült tennem.Ebből kifolyólag akár még munka is lehet belőle ha leszerelek.
Na de most jön a java, ezt csak fontosnak éreztem közölni, hogy érthető legyen a történet folytatása.

Június 26. csütörtök...mint általában délutánonként a haverokkal rúgjuk a bort a grundon.Megy is a játék rendesen...egyszer csak indítanak, sprintelek teljes erővel.A pálya végére érve kettő durranás és közte egy ordítás.Az első durranás az achilles izmom szakadása, következett egy hatalmas ordítás és a második durranás pedig én amint az aszfaltot simogatom.Hm...nem volt jó érzés, nagyon nem.Felnézek és a legtöbben meg vannak rémülve, hogy mi a fene lehet.Én már tudtam mi a gond, vagy is éreztem.
Na gyorsan egyik haver be a pályára verdával és besegített, majd irány a kórház.Ez volt az első alkalom, hogy "munkán" kívül látogattam az intézményt.Ez nem is baj :)
Egy orvos van az egész kórházban akit nem birok és nem is vagyunk jóban.Na ki volt az ügyeletes...hát o.
Besegít a haver és a doki megkérdezi mi történt.Akarom mesélni a sztorit erre ránéz a haverra és lazán nekivágja, hogy "Te mit tátod itt a szád,menjél ki".Nézet a haver is, a nővér is és én is, hogy ekkora parasztokat is hord a föld a hátán.
Lépjünk tovább, haverom kiment.Azt mondja a doki vessem le a foci csukát.Kicsit elgondolkodtam magamban, hogy azt ,hogyan csináljam.Végül leszenvedtem magamról.Ekkor beszól, hogy a zoknit is.Bazze, hogy a pics... szedjem le-gondoltam magamban.Mondom neki, hogy vágja le.O nem vágja, vegyem le...na azt is leszenvedtem, de már a könnyem fojt annyira fájt, mert ugye mozgattam a szakadt részt.
Azután felfeküdtem az ágyra "megnézet" és rávágta, hogy műteni kell.Na bassz...,gáz van.Elkezdett úgy csinálni mint ha valami baromi sok betege lenne és rávágta, hogy hétfőn megműt de nem lesz ingyen.Pedig ugye az, mert a katonaság biztosít.De nála ilyen nem létezik.Kérdem mennyi lesz.Kis gondolkodás után rávágja, hogy minimum 150 euró.Hm...kis homlokráncolás és mondtam, hogy majd hétfőn megbeszéljük.
Hazafelé úton a haver ki van akadva, mert kiküldte az orvos és szidja ezerrel :) Hazaérve elmondtam az életadóknak, hogy mi a téma.Ok, akkor hétfőn megyek és műtenek.Gondoltam egyet és felhívtam a civil katonákat rendező személyt, hogy elmondja hétfőtől nem megyek melózni.Jó, hogy így tettem ....vagy mégsem.
Kiderült, hogy nem ott fognak műteni ha műtenek.

Na másnap reggel jött a mentő és mentünk le Belgrádba(a főváros) a katona kórházba.Oda érve egy teljesen másik dimenzió.Mindenki segítőkész és rendes.A doki elküldött egy vizsgálatra, ahol átvilágították a lába és kiderült, hogy nem szakadt el teljesen és nem is kell műteni.Partiztak a hangok a fejemben és én ezt egy laza mosollyal jeleztem.Ekkor jött az apró betűs rész!Át kell, hogy szállítsanak a katona egészségházba és ott maradok egy hetet megfigyelésen :( Na öcsém az érdekes lesz.A szerb tudásom mondhatni, hogy a béka se..e alatt van(az észak vajdasági fiatalok nagy százaléka nem beszél szerbül....).
Kb. egy óra mentőzés után kihánytak a katona egészségházban ami szintén Belgrádban van.Telefonáltam haza, hogy lent maradok egy hetet.Biztos örültek, egy hét nélkülem felbecsülhetetlen :) (Ezt odarakhatnák a Master Card reklám végére).Lejelentkeztem a nővérnél.A lejelentkezés erősen hasonlított az Activity mutogatós részéhez, de végül megértette mi a szitu.Természetes, hogy teljesen begipszelt lábba a második emeletre kell lépcsőznöm, mert a lift épp nem jó.Hozott egy pár mankót a nörsz és megindultam a lépcső túrának.Azt hiszem 30-35 perc alatt fel is értem, le is izzadtam rendesen.Ez az egész olyan fél kettő felé lehetett, épp ebéd után.Arról lemaradtam és rohadt éhes voltam már, mivel nem reggeliztem.A vacsoráig koplaltam, ami este 8-kor volt.Na gondoltam majd jól bekajálok...nem így történt.Egy (!) virsli és egy szelet kenyér a vacsi.Az járt a fejemben, hogy én nagyon le fogok így fogyni ha sokáig maradok.A "bőséges" étek után kaptam egy szobatársat, persze nem beszélt magyarul.De!!! tudott angolul és mivel én is beszélek kicsit kitisztult az életem.Este 9-kor volt vizit és láss csodát a katona dokiknak is kell tudni angolul, szóval nem volt problémám a beszéddel.Páran azért megkérdezték, hogy miért is nem beszélek szerbül, hisz ott élek.Ezt a kérdést nem először (és nem is utoljára) tették fel és nem zavartattam magam.
Nagyon lassan teltek a napok és lassan de biztosan össze lehetett volna keverni egy etiópiai lakossal.De az egészben a lényeg, hogy én pénteken mentem le és péntektől keddig nem lehet tisztálkodni!2008-at írunk, Európa felé haladunk és nem lehet tusolni a hét napból 4 napig egy egészségházban?Hát ez van, de megoldottam amennyire tudtam a mosdónál.
Végül el jött a várva várt utolsó nap, jött a mentő és hazahoztak.Kaptam egy papírt, hogy mikor kell jelentkeznem, hogy lecseréljék majd a gipszet kisebbre, ami csak a térdemig ér.

Hazaérve látom üres a ház.Teló kézbe, szülők felhív, itthon vagyok.Mindenki tök hepi.
Második lépésként belőttem a PC-t, bekapcsoltam a kincsem és gyorsan megnyitottam a Winamp-ot.Melyiket zenét is válasszam, melyiket is....ááá megvan.Valahol a Playlsit alján bujdosott a SlipKnot-Before I Forget címu muzsika.Play és csumára a zene cucc :) Újjászületésem pillanatai voltak ezek.Válogattam még hasonló zenéket és megterveztem a tusolás folyamatát.Nem volt könnyű higgyétek el, de végül sikerült.Közbe persze dübörög a zene ezerrel, de olyan mintha valaki dörömbölne a kapunkban....és tényleg.A szomszéd jött át,hogy nem bírnak ebédelni ebben a ricsajban (pedig annyira nem hallatszott ki...szerintem) és elkezdett ott "pattogni".Ránéztem úgy Be Colol-an és mondtam neki, hogy amennyiben baja van forduljon a mellettem lévő téglafalhoz(South Park XD)...és becsuktam a kaput.Gondolom láthatta az arcomon, hogy mennyire érdekel amit beszél.
Teltek a napok, seregestül jöttek hozzám a haverok, barátnők és mindenki.

Eljött a július 21., mennem kell ellenőrzésre.Jött is reggel 6-kor a mentő (én meg 3-kor feküdtem le) és kocsikáztunk három órát a fővárosba, mert nem lehetne egy közelebbi kórházban leszedni a nyomorék gipszet.Leérve beadtuk a papíromat és visszaszól a nőce, hogy utalóm nincs ? Hát nincs.Akkor kiír egy új dátumot és majd addigra szerezzek.Na ez az új dátum 23.-a volt.Tehát 22.-én el kellett mennem a katona központba ami Topoján van (40 km-re a lakóhelyemtől) és természetesen saját költségre.Mindegy nem pálya, csak legyen minden rendben.Doki tök rendes volt, kiírt mindent és még mentőt is rendelt nekem.Kapott is egy piros pontot :)

23.-a reggel 6 óra, ismét a cél Belgrád.Papír bead, minden ok, csak várnunk kell majd szólítanak.5-en voltak előttem és gondoltam ez nem tart sokáig.Hm...várunk, de már vagy tízen bementek olyanok akik később jöttek.Szólt a nővér aki velem volt a csajnak aki a papírokat rendezi, hogy mi van.Semmi, semmi majd szólítanak.5 óra várakozás után mondtam, hogy én nem várok és következőnek bemegyek.Így is lett, erre az orvos azt mondja szólított.Mivaaan?Hát igen, csak rosszul mondta a nevem és ugye azt meg honnét kellene tudnom, hogy nincs olyan nevű ember.Állítólag nem tudta rendesen kiolvasni.Sebaj csak csináljon már valamit ezzel a gipszel.Hát, hát még kell négy napig hordanom szerinte.Homlokráncolás részemről, de mit álljak le vitázni vele, úgy is neki lesz igaza.De, hogy ne keljen 300 km-t utaznom megint inkább kiírt az Újvidéki katona kórházba ami 150 km.Mondjuk nem értem először ezt miért nem lehetett.Végül is kiírt július 28.-ra, vagy is mára.De még pénteken ismét meglátogattam Topolját egy utalóért.

Ma reggel 6-kor jött a mentő, szokás szerint és elindultunk le.Kb. másfél óra után odaértünk és gyorsan, 15 percen belül be is rendeltek.Elolvassa az utalót, nézegeti és rávágja, hogy hordjam még 18 napig ezt a gipszet.Már röhögtem kínomba, de felmerült még egy probléma.Lejár a betegszabadságom szerdán.Hogyan tovább, hogyan kérjünk még napokat ? Kiírt egy papírt és mondta, hogy írassuk alá a főorvossal meg még kettő dokival.Okés, mentünk is és jött volna az aláírás szerzés, de főorvos konferencián van és csak jövő csütörtökön ér vissza, addig nem lehet elrendezni a dolgot.Pff...illetve meg lehet, ha befekszem addig oda.Na azt elfelejthetik-gondoltam én.Kihívtam a nővért aki jött velem és mondtam neki, hogy addig kiveszem a szabadságot és amikor visszajövök a vizsgálatra akkor úgy is kiírják, mert másik gipszet raknak fel.Így is lett.Szóval csütörtöktől megy a szabadság és majd meglátom mi lesz, de már kezdem úgy érezni, hogy a testemhez nőtt a gipsz.

Eddig úgy néz ki, hogy jövő csütörtökön lesz egy kisebb gipszem de, hogy azután mi lesz ? Nem is merek belegondolni.
Tehát tök "jó" annak aki megsérül a katonaság ideje alatt.Ide-oda ugráltatják, senki nem mond semmit és találd fel magad.Valahogy nem értem, hogy így hogyan haladhat az ország valami jobb felé? Bele sem gondolok mi lehetett a "fejlődés" előtt.....

Remélem érdekes perceket okozta azoknak akik elolvasták.Ez az első írásom itt, de ennek a témának lesz folytatása :) Üdv. total90