A Dreamcast története
A Sony 1993 novemberében mutatta be a Playstation-t, ami a Sega vezetőit teljesen összezavarta. A Playstation 3D-re fókuszáló hw terveit a Sega Virtua Fightere ihlette, elsődleges célként azt kitűzve, hogy felülmúlják azt.
A cégnek három lehetősége volt:
1. Tovább vinni a Saturn projektet,
2. Frissíteni a Saturn projektet,
3. Egy új hw-t kifejleszteni
Hosszas mérlegelés után a 2. lehetőséget választották, és a HITACHI segítségével erősebbé tették a hw-t, valamint a Sega Model 2 játéktermi hw egyes funkcióit is hozzáadták.
Hirdetés
Ez a sebtében összehányt architektúra és annak programozása megnehezítette a Saturn-ra fejlesztő programozók dolgát, akik képtelenek voltak rendesen kihasználni a hw-ben rejlő lehetőségeket.
A Sega szövetségre lépett az akkor még kiscég nVidia-val, akinek az első NV-1 videókártyájának az alapja a Saturn hw-e volt.
Az NV2 fejlesztése felcsigázta a Sega-t, de végül kukázták a projektet és a 3Dfx felé fordultak.
1996 novemberében megjelent a Nintendo N64 konzolja, ami elkezdte felemészteni a Saturn meglévő piaci részesedését. Ezzel egyidőben a PC is kezdett erőre kapni.
A Sega megkereste a VideoLogic/PowerVR és a 3dfx/Voodoo kártyák fejlesztőit és úgy döntött párhuzamosan elindít két projektet a Saturn2 fejlesztésére.
A PowerVR alapú fejlesztés Japánban Dural kódnéven, a 3Dfx alapú pedig az USA-ban Black Belt kódnéven indult el.
Hosszas kínlódás után, amikor is a 3Dfx a tőzsdére ment és emiatt nyilvánosságra kellett hozni a cég fejlesztéseit és a partnerek listáját, ez oda dobta az addig titkolt fejlesztéseket a Sony-nak (is), de a Sega korábban megvásárolt részesedése megakadályozta azt, hogy a Sony/Nintendo felvásárolja a céget.
Ezen a ponton már nem volt kérdéses, hogy a PowerVR vonalat viszik tovább, ami elsősorban az USA-ban nagy ellenszenvet váltott ki. Az EA pl. emiatt megtagadta az ekkor már Katana néven futó rendszerre való fejlesztést.
A Katana project bejelentésével 1998-ban a Videologic is bejelentette a PowerVR 2 szériát.
Bejelentették a Dragon néven futó Windows CE alapú operációs rendszert is, melynek célja a Windows 95 és 98-ra fejlesztők bevonzása volt.
Mindeközben a Sega saját operációs rendszere nagyobb teljesítményű volt, de megnehezítette a portolást PC-re és mire a Sega rájött erre, a Microsoft már megszerezte az XBOX kifejlesztéséhez szükséges tudást. Nem véletlen emlegetik máig is az XBOX Classic konzolt Dreamcast 2-ként.
Az EA hosszas tárgyalások után véglegesen bojkottálta a Dreamcast-et.
Egy átlag játékosnak 1998.05.21-ig kellett várni, amikor is bejelentették, hogy 1998 novemberétől lehet majd kapni az új konzolt.
A japánok egy felettébb furcsa megoldással indítottak: a Saturn és a Dreamcast párhuzamosan lesz jelen a piacon, a Saturn a 2D, a Dreamcast pedig az új 3D alapú játékok támogatását kapta tervezett feladatául.
Japán megjelenés: 1998.11.27
Nyitó játékok:
July
PenPen TriIcelon
Godzilla Generations
Virtua Fighter 3tb
A megjelenést követően hetente megjelentetni tervezett játékok:
Blue Stinger (1999.05)
Guys Force (Törölve)
Sonic Adventure (1998.12.23)
Evolution
Incoming
Monaco Grand Prix
Seventh Cross
Természetesen ezek nem mindegyike jelent meg időben, zárójelben a tényleges megjelenés dátumai.
1999 elejére a N64 felzabálta a Dreamcast piaci részesedését, emiatt a júniusban tartott Sega New Challenge konferencián bejelentették, hogy mind a konzol, mind a játékok árát lecsökkentik.
Ez időben a 19.900 Jen-ért árult minden egyes konzolon a Sega 2.000 jent vesztett.
2000 nyarára 2,1 millió DC talált gazdára.
Amerikai megjelenés: 1999.09.09
Az észak amerikai megjelenés 10 hónapos eltolása a Sega döntése volt annak érdekében, hogy a cég otthon addig monitorozhassa a piacot, elkerülve a Saturn bevezetése során elkövetett hibákat.
A komolynak tűnő előrendelési számok láttán a Sega magas lóról jelentette kis, hogy a DC minden idők legjobban várt konzolja.
Az indulás azonban nem volt problémamentes: a Sonic Adventure és a Blue Stinger címek hiába lettek szinte tökéletesen optimalizálva a nyugati vásárlók számára, a Ready 2 Rumble Boxing-gal együtt mindhárom játék első nyomásai hibás volt.
A problémák a PS2 megjelenését követően kezdődtek, ugyanis míg a korábbi években a Sega a játéktermeket uralta, a Sony viszont szépen lassan átvette az otthoni játékplatform szerepét és a vásárlók inkább kivárták a PS2 megjelenését (vélhetően az jobb lesz alapon).
Olyan szintű értékesítési problémák léptek fel, hogy a Walmart pl. elkezdte „zsarolni” a Sega-t, hogy nem rendelnek több Dreamcast-ot, ha nem csökkentik annak árát 149 USD-re (mert kell a hely a polcokon a PS2-nek).
2000 decemberig 463.752 darab Dreamcast fogyott az USA-ban (ez akkori összes konzol eladás 22%-a volt).
Annak ellenére, hogy a konzol gyártását berekesztették 2001 novemberében és az utolsó szállítmány 11.23-án került az üzletekbe, a DC jóval sikeresebb volt ebben a régióban, mint a Master System vagy a Saturn.
Európai megjelenés: 1999.10.14
1998 év végére a Saturn európai részesedése 3% alá zsugorodott.
Az N64 hiába volt versenyben már két éve, 1999 nyaráig csupán 120 játék jelent meg rá, miközben a DC megjelenését 50 játékkal együtt tervezték. A konzolnak eredetileg az ikonikus 99.9.9 dátumon kellett volna Európában is megjelennie, de végül ez nem jött össze. A késés állítólag a British Telekom miatt következett be, mivel a Dreamarena szolgáltatás nem indult el időben.
A konzol ajánlott ára 199,99 Font volt (miközben a USA-ból, vagy Japánból importált konzolok ára 130-150 Font volt).
A Sony mindeközben 79,99 Fontra csökkentette a PSX árát (ami akkor már senkit nem hozott lázba).
Mivel az Európai kontinens-t három részre osztották fel, a marketing és szállítás teljes rémálommá vált:
1. Anglia, Francia, Spanyol és Németország (ezek lenyelték a Marketingkeret 95%-át)
2. Portugália, Ír és Olaszország, a Benelux államok, Svájc, Ausztria, Görögország és Ciprus, valamint a Skandináv területek (Ahol a maradék 5%-os marketing keret hatása teljesen eredménytelen volt)
3. A maradék terület, a posztkommunista országokkal (nulla marketinggel, hasonló készletekkel)
2000. szeptemberében (mindenki meglepetésére) Angliában levitték a Dreamcast árát 150 Font-ra a PS2 megjelenés miatt.
Az egyik viszonteladó még erre is rákontrázott, 299 fontért a következőt árulták:
A Dreamcast a perifériákkal
A Chu Chu Rocket játék
Egy Encore DVD-450 típusú DVD Player (amely jobb volt a PS2 lejátszójánál)
de ekkor már ez is kevésnek bizonyult.
A késések, a hw hiány, a kétszeres ár, a megjelenéskor elérhető játékok korlátozott száma ellenére a PS2 hat hónap alatt elsöpört mindent, amit a Dreamcast addig el tudott érni.
Miután a Sega 2001 januárjában bejelentette, hogy végleg kiszállnak a hardver üzletágból, február 14-én a Dreamcast ára 100 fontra csökkent.
Mire a Dreamcast végre megjelent a posztkommunista térségben is, az akkora már teljesen kialakult warez miatt a Sega elfelejthetett mindennemű bevételt az itteni játékeladásokból.
2001 első negyedévének végére 930 ezer Dreamcast és 4,9 millió játék fogyott el Európában, de a konzol 2002 tavaszára végleg elvérzett.
Amit viszont az eddig elhangzottak ellenére senki nem vehet el sem a Sega-tól, sem a Dreamcast-tól, az az, hogy vastagon megelőzték a korukat. A hw ugyan biztosította az ekkor kialakuló online elérés lehetőségét, de fejlesztők ezt nem tudták/akarták kiszolgálni.
A GD-ROM formátum az első évben sikeresen megvédte a Dreamcast-et, azonban 2000 júniusában egy magát Utopia-nak nevező csoport kiadta az első Boot lemezt egy írott CD formájában, amely megkerülte a konzol biztonsági rendszerét. A boot cd betöltődése után a lemezt ki kellett cserélni egy másik lemezre, és már játszhattunk is (megjegyzem az írott lemezek használata állítólag rendesen gyilkolta a gyári lemezolvasót).
Bár az eredeti GD-ROM formátum 1GB (egyes források 1,4GB-ról beszélnek) adatot tudott kezelni (miközben az akkori nyers CD-k max. 700MB-ot), de ezt a problémát azzal hidalták át a kalózok, hogy pl. az audio részeket mp3 formátumban, tömörítve tették a lemezre vagy az üres, csak a helyet foglaló részeket kihagyták a másolatból).
A megjelent Utopia Boot Disc-nek köszönhetően a Sega-nak el kellett távolítania a CD-R kompatibilitást, de ezt a frissítést már csak a Dreamcast karrierjének utolsó időszakában kapták meg a konzolok.
Teljesítmény és játékfelhozatal tekintetében kevés fogás tapintható a Dreamcast-on. Az egyetlen hátránya a PS2-vel szemben, a valódi DVD meghajtó hiánya volt és 18 hónap alatt többet ért el, mint az N64 öt év alatt.
A Dreamcast játékok közel 90%-a natív 640x480-as felbontásban fut a PS2 512x448-as felbontásával szemben.
A PAL kiadások nagy része tudja a 60Hz-et, amelyre még a 2006-ban kiadott Nintendo Wii sem volt képes, ráadásul az alap 50Hz-es TV-kre is jobban van optimalizálva mint a PS2.
A boltok Japánban 2006-ig árulták a konzolt, és az Indie közösség a mai napig fejleszt rá játékokat.
Érdekesség (sokáig nem is tudtam erről), hogy a különböző régiós kiadások bejelentkezéskor más színű logóval jelentkeznek be:
USA vörös
Japán narancssárga
EU/Ausztrália kék
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
