Hetedik nap - folytatás

A parton egy másik csoporttal találkoztunk és együtt vágtunk neki a több mint két kilométer magas hegynek. Séta helyett a felvonót választottunk az időhiány miatt. A pár kilométeres utat a Paleto Erdőn keresztül kellett megtenni Pala Sprins-ig, ahol a felvonó található.

A hegycsúcsról a kilátás és a látvány leírhatatlan. Beszéljenek inkább a képek! Bár mi nem terveztük, de a másik csoport az extrém sportok kedvelője, és ők ejtőernyőn jöttek le a hegyről. Végül kis csapatunkból ketten szintén bevállalták a „rövidebb utat“. A hegy tetejéről egyébként látható majdnem az egész sziget.

Lejutás után egy kis időt töltöttünk a faluban, itt a helyiekről megtudtunk, hogy nagyon sok balszerencsés ugrás történik a hegyről és már nem meglepőek számukra az égből leeső emberi testek.

Az új barátaink elhívtak egy túrára a Raton Canyonba, ami egy sziklás terület a Mount Josiah és a Mount Chiliad State Wilderness nemzeti park között.

Itt túráztunk pár órát a folyó mentén, egy őzet is sikerült lefotózni. Egészen a híres Calafia vasúti hídig mentünk, majd onnan visszafelé.

A hegyi utak bár helyenként meredekek, nagyon szép kilátással szolgáltak a környezetre. Hihetetlen érzés ott állni a semmi közepén. Ez a nap volt a legfárasztóbb mind közül, de megérte! Nehéz elképzelni ennyire változatos tájat alig pár kilométerre a több milliós metropolisztól.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!