Előre leszögezem, nem vagyok márkabuzi, a Samsungon kívül létezik más márka is, csak nem jók. :) Komolyra fordítva a szót, az írásom témája előtt egy kis kúltúrtörténeti kitérés a saját múltamból: Az első Samsung telefonom a D600 volt. És máig az utolsó előtti is. :) Előtte mindig Nokiám volt meg Sony Ericssonom. A D600-nál szerettem bele a Samsung nyújtotta kényelembe, precizitásba és technológiába. Az összeszerelési minőség kiváló, a mai napig hibátlanul működik a teló, még az akksi is kibír egy hetet. (Na persze muternál a teló, aki hagyja az én kis Drágám az asztalon porosodni.) A felhasznált anyagok, a csúszka, a kamera és a szoftver mind-mind tökéletesek a mai napig, karc sem lenne a telón ha nem esett volna rá egy kosárlabda, mert azok ugye már csak maguktól pattognak, és nem hagyják a készülékét mindentől óvó usert felvenni magát kosarazás közben. De a telefont mégis lecseréltem. Hiába hibátlan, hiába gyönyörű, hiába olyan, mint a megvételekor volt, nekem már nem volt elég. Hiányzott az autofókusz, a nagyobb felbontású kamera, a háttérbeni zenehallgatás. És el is érkeztünk a Samsung G600-hoz.

Egy apró GSM boltban vásároltam meg a Kicsikét, elég drágán de legalább helyben volt. Megismerkedésünk nem zajlott zökkenőmentesen, az eladó majdnem leejtette, de végül megúszta. Az első érintéskor azonnal észrevettem hogy lötyög a fedlap. Nah oké, gondoltam ez nem nagy hiba, jó lesz így is a teló. Hazaérve gyorsan lemerítettem az akksit, voltaképpen ki sem engedtem a telót a kezemből. Az anyaghasználat a képek alapján nem feltétlen tűnhet jónak, de élőben az. Nagyon is. A készülék felső része fém, az alsó, szürkésebb rész műanyag. Sajnos nem a D600ból ismert puha fajta, viszont ez is nagyon jó érzést biztosít. Sokan szidják a Samsungot különféle okokból, nos kicsit előrevetítve elárulhatom, rendszeres mobilaréna olvasó vagyok, és ebben a telefonban számomra megdőltek azok a Samsung rigolyák, melyektől minden tulaj fél. Nos csak egy átfogó cikk révén, ezennel túl is esnék a külsőn, jöjjön pár érdekesség. Bekapcsolva a telót, gyönyörű kijelző fogad bennünket, semmi kifogásom vele kapcsolatban. A diliházas alapképernyő még mindig üt (aka. Parlament), és a már említett minőség is, de ha mindezektől nem kapnánk K.O.-t majd az új, „Espresso GUI” fantázianévre keresztelt menürendszertől biztos.

Tehát nyomjuk meg a menü gombot. Nem, nem a középső OK gombot. Ezzel kapcsolatban mindig felidegesít, hogy pár korlátolt egyedet ez mennyire tud izgatni. Az ilyen homogomboid embereknek nem számít semmi, csak hogy ez egy sz*r mert wapra dob a középső gomb. Na bumm. De persze akinek nem inge ne vegye magára, annál inkább azt, hogy ez a menü irtó jó. Meg van oldva a háttérmuzsika, szokásos kitűnő telefonkönyv stb. de a legfontosabb a testreszabhatóság. Lehet saját témát kreálni, magán a telón. Ez merőben új, hiszen elég 2-3 perc és egy háttérkép (de annak hiánya is megoldható eredeti képekkel, a témakészítőbe épített hátterekkel) és már késsz is a saját témánk, mindennek a színe változtatható, nagyon klafa kis dolog, a variációk száma végtelen.

SMS, MMS, E-mail küldésének lehetőségei számomra tökéletesen elegendőek, telefonkönyv kezeli a SIM-et és a készülékmemóriát egyszerre is, ezeknek a méretével szerintem nem lesz gond.

Jöhetnek az érdekességek:

Menüben felülről haladva elsőként a „Music”, azaz Zene menüpontba utazunk. ID3-ak alapján szortíroz a szoftver mindenképpen, a módját mi választjuk, de kérhetjük ömlesztve, időrend alapján is az összeset. Albumborítót ki lehet rakni (még nem jöttem rá hogy), a zenelejátszó animációja pedig szerintem csúcs. 3 féléből lehet választani, én az elsőnél kötöttem ki, kis pontok milliói lebegnek a kijelzőn, és ami a csúcsra emeli az az, hogy nem csak a zenelejátszón belül, de a menü bármely részén is, pl. SMS íráskor is. Nekem tetszik. :)

A 6. menüpont alatt fekszik a „My Files”, azaz Saját Fájlok. Itt említeném meg, hogy elméletileg 4 gigás kártyáig kezel a teló (természetesen MicroSD/TransFlash-t). Itt találhatjuk meg a játékokat is, amelyek telepítése számomra meglepetés volt a D600 után, hiszen csak átküldjük a .jar és .jad fájlokat, elindítjuk a .jad-ot és uccu neki, a telefon feltelepíti, és már mehet is a menet. Persze kompatibilitási problémák még akadnak, de ezeket sikerült leküzdenem egy esetet leszámítva, méghozzá a telefonon alapból is megtalálható demo játék, Midnight Pool-t leszámítva. Képek nézegetése és betöltése alig vesz el időt, a videó lejátszásnál pedig a # gomb megnyomásával teljes képernyőn élvezhetjük a filmet (pl. egy Dwyane Wade zsákolás észveszejtően lenyűgöző teljes képernyőn). Picsel Viewer még mindig van, Office dokumentumok nézegetésére tehát van lehetőség.

A Naptár a D600 óta tökéletes, 4 fajta eseményünk lehet, évforduló, program, feladatok, egyéb. Számomra ez kimeríti egy jó naptár lehetőségeit.

Jöjjön a telefon fő pontja, a Kamera. Ez bizony tűhegynyi, de 5 megapixeles. És jelen állás szerint ez bizony porba alázza a konkurenciát. Számomra ez a telefon van digitális kamera helyett, így fontos a képek minősége, amivel semmi gondom nem volt eddig. A beállítások mennyisége határtalan, van autófókusz, makró, ISO800, minden, mi szem-szájnak ingere :) Automata beállítások mellett is nehéz vele rossz képet készíteni. A vaku LED, de Samsungék szerint ez PowerLED, ami annyiban meg is látszik, hogy jóval erősebb, mint a többi, de azért nem Xenon. Középtávra simán elég. Vannak egyéb effektek is, keretek, én ezeknek igazából nem látom hasznát, EMO-knak jó lehet a fekete-fehér effekt vagy a szépia, de megnéznék egy öngyilkosságot negatívban is.

[Pic0]
[Pic1]
[Pic2]

És a rádió. A kezelőfelület elég puritán, de a vétel tökéletes, megspékelve egy kis felvételi lehetőséggel a rádióból, a minőség egész jó.

Na akkor az Alkalmazások. Csak a lényegesebbek:

Számológép: Van rajta trigonometria. Alig hittem a szememnek. És gyök meg x az y-adikon is. Jó, sinust visszakeresni nem tud, de nagyon jó „fegyver” lehet azoknak, akiknek eme matematikai műveletekkel kell foglalkozniuk.

Mértékegységátváltó: magáért beszél :)

Van még Stopper, Visszaszámláló, Hangfelvevő, itt kapott helyet a Bluetooth (D600-ban a beállításoknál volt, először alig találtam), meg van Video és Kép editorunk, bár hasznát még nem vettem. Ide sorolnám a következő menüpontot is, ez pedig a Riasztások. 5 riasztásunk lehet, az első természetesen az ébresztő, a többi ugyan az csak nem feltétlen ébresztő a neve, hiszen nevet változtatni a többi 4nél lehet. Nekem ezek nagyon jól jönnek, hiszen hiába van szundi, én kinyomom az első ébresztőt és visszaalszok… :)

Végére hagytam a beállításokat, hiszen itt van a már említett témaszerkesztő (amiben van előre 4 téma is, tehát nem kell bajlódnunk a készítéssel, ami megint megjegyzem 2-3 perc, ha változatosságot akarunk.). Vannak még itt profilok, gyorsmenü-beállítás (nav. billentyű felfelé nyomásával érhető el az alapképernyőn), fényerő-beállítás (ha ugye nem a fényérzékelőre bízzuk), el lehet tüntetni a Sintértelepet (Parlament), és itt lehet kikapcsolni a töltőtollas számírást is.

Természetesen ez a teszt a teljesség igénye nélkül készült, nem akartam húzni az időtöket annyi olvasással. Összegzésül annyit tudok elmondani, hogy a bukott U600-U700 széria után a Samsung végre visszatért az igazi minőséghez, megoldotta az egyidejű rezgés és csörgés gondját, az eddigi legtöbb, a gyártóra jellemző hibát kiküszöbölte, és egy kitűnő ár/érték arányú kamerabajnokot hozott össze. A telefon a multimédia királya, pont azt kaptam tőle amit vártam.

Radioactive™