A jó
Egy utazás mindig új tapasztalatokkal gazdagítja az embert. A tapasztalatokból általában lehet tanulni, még akkor is, ha azokat nem mi szereztük meg. Remélhetőleg valakinek hasznos lesz amit megosztok.
Az egész még tavaly indult. Pontosabban sok évvel korábban, mert a cseresznyevirágzás számunkra már hosszú ideje hozzá tartozik a jó idő és a tavasz érkeztéhez. Hagyományosan ez Japánhoz kötődik, illetve ahogy a címből is kitalálhattátok mellé csaptuk egy koreai kitérőt is. A célpont megvolt, az időpontot meghatározta a természet, illetve a tavaszi szünet, már "csak" az útitervet kellett összerakni.
A repülőjegyet több, mint fél évvel korábban lefoglaltuk. A korábbi tapasztalatok alapján normális légitársasággal akartunk utazni, kevés átszállással, normális lábtérrel és kiszolgálással. A nyári iráni bombázások után elvetettem a déli útvonalat, a maradékból végül a Korean Air járata lett a nyerő. Árban alig került többe, mint a kínai variánsok és az értékelések alapján sokkal élhetőbbnek bizonyult. De ebben volt egy nem annyira kellemes csavar amire még vissza fogok térni.
A két országban külön kezeltük a szállást és a programokat. Volt egyéni, illetve támogatott része is a programoknak:
Japánban nagy segítséget nyújtott, hogy rátaláltunk a Kiotói mindennapok csatornára. A kapcsolatfelvétel lassan indult, de végül egy régi japán ház lett a szállásunk és több olyan helyre is eljutottunk ahova egy átlag turista nem. Saját szervezésben olcsóbb lehetett volna, de úgy érzem minden fillért megért a személyes kalauzolás. Már csak azért is, mert sokkal többet kaptunk, mint amit egy bármilyen más idegenvezetőtől várhattunk volna. 7 napot töltöttünk el Kiotóban, pontosabban ebből egy napot Narában csavarogtunk és megnéztük a szarvasokat. A személyes kedvencem az a napsütéses nap volt amikor kimonóba öltöztünk. Több helyi is megállított, beszélgetést kezdeményeztek és örültek, hogy ennyire érdeklődünk a kultúrájuk iránt. Az európai emberekről amúgy pozitív a képük, elvégre aki odáig eljut azok túlnyomó része érdeklődik japán iránt. A zárkózott, angolul semennyire nem beszélő japánokról élő kép itt dőlt meg véglegesen. Ahogy azt is kijelenthetem, hogy geikok és maikok élő előadásában egyáltalán nem unalmas a táncuk és macskamászató a zenéjük.
Ha már kultúra, akkor érdemes kicsit írni az emberekről. Maguknak valóak, de ha az ember igyekszik betartani a helyi szokásokat, megtanul pár szót és illedelmesen viselkedik, akkor nagyon pozitív visszajelzéseket adnak. Angolul inkább kevésbé, mint többé beszélnek, de megpróbálnak segíteni amennyire tudnak. Cserébe azt várják el, hogy az ember ne legyen hangos, kiugró a tömegből és illedelmesen viselkedjen. Elég pár nap előzetes olvasgatás, hogy a helyi szokásokkal minimálisan képbe kerüljön bárki és azt is megérti közben az ember, hogy több milliós körzetekben csak így lehet együtt élni. Ezt segíti, hogy sok helyen az alkalmazottaknak az a feladata, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok. Például az állomásokon mindig akad valaki aki tud segíteni. Átszállásnál amikor bizonytalan voltam találtam egy vasutast aki irányba tudott állítani, jóllehet kézzel lábbal magyaráztunk egymásnak a 50-100 szavas közös szókincsünkkel.
Ami nagyon tetszett, az másnak lehet, hogy furcsa. Mivel nagyon sokan élnek kis területen, ezért hatékonyan kell kezelni a tömeget. De ez csak akkor lehetséges, ha mindenki alkalmazkodik és befér a skatulyába. Nagyon szépen és türelmesen állnak sorba. Az iskolában és a munkában is láthatóan uniformizált a ruházkodás, öltönyös és kiskosztümös munkavállalókkal zsúfolódhatunk össze a metrón. Mivel kiskoruktól fogva azt tanulják, hogy a csoport az első, ezért ez tényleg nagyon jól működik. Ebből kilógó részek is vannak, Den-Den Town végre úgy nézett ki, ahogy távolról elképzeli az ember Japánt. Itt voltak extrém öltözetű fiúk-lányok és még ennél is érdekesebb boltok. A következő oldalon a képeken nem fogtok mindent látni, de kis betekintést azért talán kaptok.
Sakura - Japán
Az itiner, nem túl részletesen a következő volt:
1. nap: Utazás
Haruka express - A reptérről ezzel jutottunk el Kiotóba
2. nap: Daitoku-ji templom, Imamiya szentély, Kinkaku-ji sok-sok turistával, Hirano szentély
Csend és nyugalom, erre volt szükségünk a hosszú út után
A kerteket a lehető legnagyobb gonddal gondozzák, a cél a tökéletesség. Minden mesterséges, de mégsem mesterkélt. Amikor az ember nem gondolná talál egy bonsait vagy vehet részt egy tea szertartáson.
Szép lenne, de a tömeg elviselhetetlen volt. A kínaiak fellökik a fényképezőt, az indiaiak csak a selfie botjukat dugják bele a képbe. Az amerikaiak meg üvöltöznek Johnnak...
3. nap: Okazaki Nishitennocho, Kurodanicho, esti séta a Yamashina csatorna mellett
A legnagyobb Tori kapu Kiotóban
Aranyhalak, gondozott kertek és cseresznyevirág minden mennyiségben. Mielőtt megkérdezitek: díszfák, nincs termésük, pedig pálinka nagyhatalom lehetnének.
Az óvodások is egyenruhát hordanak. Közvetlenül egyet sem fényképeztem, illetlenség és nagyon helyesen védik a gyerekeket
Nyestkutya, a tökös házi szerencsehozó extra kiadásban
Találjátok ki, hogy ez vajon mi lehet...
Fantasztikusak a kis méretű autóik. Ismertem a Kei car fogalmát, de most szembesültem, hogy mennyi ismeretlen belpiacos apróságot használnak
Egy a sok szentélyből, a finoman hulló szirmok alatt sétálva, távol a zajos részektől
Éjszakai séta gyönyörű kivilágítás mellett
4. nap: Eső nap, Teramachi és Den-Den Town
Sajnos a kedvenceim (8 bites gépek) nem voltak elérhetőek, viszont volt konzol, mindenféle érdekes ember, tematikus kávézók és még sok más
5. nap: Himeji kastély
Eddig nem volt szó aa csatornafeddelekről, pedig megérnek néhány képet.
Himeji gyönyörű. Ide shinkanzennel jöttünk ami nagyon érdekes élmény volt.
Nem mellékesen megtapasztaltuk, hogy milyen amikor a helyiek piknikeznek: csendben, rendben, tisztán, mosolygósan és nagyon-nagyon sokan a cseresznyefák mellett.
6. nap: Gion és környéke kimonóban
Maruyama park, ahol mi is kimonót öltöttünk. A művelet kb. 2 órát vessz igénybe a hölgyeknek válogatással, sminkkel, fodrásszal együtt. Fiúknak ez belefér kb. 30 percbe, mondjuk a választék is kisebb.
Séta a Gion negyedben - A kiotói geiko (gésa) negyed
Gionban megnéztünk egy előadást. Geikok és maikok táncoltak és zenéltek. Pont az ellenkező hatást ért el, mint vártam. Nem a falra másztam fel a 3 húros pengetéstől, hanem megszállt a zen nyugalom.
Estére megteltek az utcák és a kávézók is. A japánokkal semmi gond nem volt, udvariasak és türelmesen kivárták amíg fényképezek, sőt még ők köszönték meg, hogy végeztem.
Fushimi Inari-taisha: Itt még éjjel is sokan voltak. Többen, mint gondolnátok, nappal lépni sem lehet. Felkapottá vált az 1000 Torrii kapu miatt, de pont a tömeg miatt engem annyira nem nyűgözött le.
7. nap: Nara és Kimonó készítő
Narában egy nagy szentélyt és sok szarvast találtunk. Cukinak néznek ki, de ha kaját látnak az embernél, akkor letámadják. Engem az egyik megharapott, másnál azt láttam ahogy a papírpénzt kapta ki a kezéből az egyik dög.
Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, hideg, szeles, esős napunk volt.
Szintén Narában megnézhettünk egy tradicionális házat belülről. Nem volt nagy meglepetés, egy hasonlóban szálltunk meg
Az esőre tekintettel visszatérve Kiotóba egy kimono manufaktúrát látogattunk meg. Ami meglepett, hogy egy divatozó Gucci árából egyedi darabot lehetne rendelni.
Beot-kkot: Dél-Korea
A koreai részt naponként kommentálom, mert eddig japánra fókuszáltam.
8. nap: Utazás Korába
Busanba belföldi járatra átszállással utaztunk. Nagyjából Korea fele él Seoulban és környékén, ami kb. 28 millió embert jelent. Az átszállással majdnem pórul jártunk, 2 óra alig volt elég, hogy elérjük a belföldi járatot annyira lassan rámolták ki a csomagokat. Az előző napi hideg és az erős klimatizálásnak köszönhetően Busanban keresnünk kellett egy orvost, de erről még írok pár sort külön is.
A barna sáv ég és föld között a szmog Seoul felett.
9. nap: Busan csapnivaló időben
Sok komment nem kell. Sok látnivaló helyett szakadó eső és ordas szél. A tengerparton extra széllökésekkel.
Amikor megérkeztünk szakadt az eső, fújt a szél és a meteorológia szerint kb. 6 fokos hőérzettel számolhattunk. Sajnos másnap sem javult a helyzet.
Korea második legnagyobb városa nem a szép arcát mutatta. Elég sok tenger melletti kilátó le volt zárva, bár kedvünk sem sok volt a szélben még jobban megfázni.
Pedig látnivalóban nem lett volna hiány...
10. nap: Gyeongju
Szikrázó napsütés, mi persze az előző napok alapján rétegesen jól felöltöztünk, de a naptej volt a leghasznosabb a feneketlen női táska tartalmából. A városka kb. olyan, mintha összekevernénk Fehérvárt, Visegrádot és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Sok-sok királyi sír, uralkodói kastély és egy régi városrész. Az egy nap amit itt töltöttünk nem volt elég, Busan helyett ide kellett volna rögtön menni.
A Starbucks is a helyhez illő épületben volt. Japánban még tatamis kivitelben is voltunk.
Királyi kastély egy részlete. A helyiek bizonyos alkalmakra népviseletbe öltöznek, legyen ez esküvő, vagy bizonyos életkor a gyerekeknél. Ezt már japánban is megfigyeltük,
A régi épületekben kávézók, ruha bérlők és más üzletek bújnak meg. A közös bennük, hogy a kiszolgálás nagyon kedves és udvarias.
Régi fahíd. Az egészet bejárni több óra, de lehet csalni bérelt kerékpárral, vagy kis elektromos autókkal. Megfizethető a szolgáltatás, talán 6000Ft volt óránként a kis járgány.
Cikeny, fonatikusan kiejtve. Még elbáboztuk, hogy 3 személyes legyen és reménykedtünk. Itt sem kellett csalódnunk, az ízesítés ugyan nem olyan, mint amilyennek egy pörköltöt elképzelünk és a saláta levél sem fordul elő itthon benne. Az enyhén csípős mondjuk nekik mást jelent, de rizzsel lenyomva nem volt annyira durva.
Skanzen, elfogadható mennyiségű turistával, így tudtam pár képet készíteni ahol csak 1-2 ember volt.
11. nap: KTX vonattal Seoulba, majd metró Gangnam városnegyedbe
A KTX nem más, mint a TGV helyi változata. Gyors, de nem annyira kényelmes, mint a Shinkanzen. Viszont a metró hálózaton eligazodni elsőre nem volt egyszerű. Bónuszként a google maps sem működik rendesen Seoulban, így első nap sikerült eltévedni délután. Egy piacon kötöttünk ki ahol finom csirkét vacsoráztunk a sok helyi között egyedüli fehér emberként. De a megszokott tipp, hogy ahol sok helyi eszik, ott tuti jól főznek ismét bevállt.
12. nap: Seoul városnézés szervezett buszos formában
Nem szeretem ezt a formátumot, mert sok embert terelgetve nem igazán lehet sok dolgot megnézni, csak egy rohanás az egész. Szerencsére nem voltunk sokan a buszon, talán harmadig sem telt meg, kevesebb, mint 20 emberrel azért más volt a helyzet. Elég vegyes társaság jött össze, mi voltunk egyedül az öreg kontinensről.
Ismét a piacon kezdtük a napot. Nem tudom miért, de a túravezetők egyik kedvenc tétele. Mivel korán értünk oda még alig volt pár ember.
Seoul feletti TV torony. Lenézve nem lehet ellátni a város végéig. Elvileg 10-kor indul a felvonó, de így is 30 percet vártunk. A sor este állítólag akár 2 órás is lehet.
Namsangol kert: Egy újabb skanzen ami Gyeongju után nem tudott újat mutatni.
Újabb Buddha szentély. Szép volt a sok lampionnal és az épület dekorációja is érdekes volt. Sajnos nem lehetett úgy fényképezni, hogy ne legyen sok ember a nap közepén. Ezt követte az uralkodó palotája, de ott már lépni, látni és fényképezni sem lehetett rendesen. Tudom, hogy kötelező, de...
13. Nap: Séta és vásárolgatás
Kevesebb dolgot láttunk, de a saját ritmusunkban haladtunk. Ha valahol tömeg volt, akkor inkább elkanyarodtunk. Már a reggelit is helyi emberekkel költöttük el.
Korea sokkal közelebb áll a nyugati kultúrához. Pontosabban eléggé amerikai mintára húzták fel a saját gazdaságukat. Nagyon szegények voltak a japán hódítás és a polgárháború után. A szintugráshoz az őket megsegítő USA-t vették mintául. Többször volt olyan érzésem, hogy az Egyesült Államokban járok, nem keleten. Az angol tudásuk viszont így is érdekes, bár japánnál klasszisokkal jobb.
Kávézók bújnak meg a toronyházak aljában Az irodákból öltönyös irodai munkások rajzottak ki délben, mi is csatlakoztunk hozzájuk...
Bérelhető kerékpárok. Bár a nagy forgalomban nem mertük kipróbálni őket. A taxi és a tömegközlekedés jól szervezett és teljesen megfizethető, már ha átlátja az ember.
A japán hódításnak ellenálló admirális, az uralkodó szobra és az előző nap meglátogatott palota. Ha jól értelmeztem, akkor több koreai sorozatban is megjelenik ez a tér ahol sétálgattunk a kellemes napsütésben.
14. nap: Utazás haza
A repülő elég nagyot került. De még így is jobban jártunk azoknál akik mondjuk Dubai érintésével szerették volna abszolválni a távot. Pedig kényelmesebb lett volna nem egyben 12.5 órát repülni.
a rossz
Volt egy rossz hír ami nekünk szerencsés volt. A japán-kínai kapcsolatok éppen erősen megromlottak, ezért alig érkeztek onnan látogatók. Ugyan csak kb. 20%-át teszik ki a turistáknak, de a viselkedésük alapján nyertünk 50%-ot is.
Eddig a jó oldalát láttátok az utazásnak, de nem akarom elhallgatni a befektetett melót.
Ha munkanapban kellene mérni, akkor legalább fejenként 2 hetet rá kellett szánni a felkészülésre. Ugyan nagy segítséget kaptunk a japán programok tekintetében, de így is meg kellett szűrni, hogy mit tudunk beszorítani a szűkös időbe. A kulturális különbségekre is igyekeztünk felkészülni rutinos utazóként. egyszerre volt munka és szórakozás az alapvető illemszabályok, kifejezések elsajátítása. Így derült ki, hogy érdemes készpénzt váltani legalább az első napokra ami jól jött a közlekedési kártya kiváltásakor és feltöltésekor. Sok apróság, nem tudok mindent leírni, de 3 jó tanács japánhoz:
1. Nem lehet mindenhol kártyával fizetni, ezért pár 10000 jen jó, ha van az embernél.
2. Az angol tudásuk hiányos, egy fordító program és alap szókincs nagyon jól tud jönni mondjuk egy taxi esetében is.
3. Az illemszabályok be nem tartásával gyorsan kiközösítetté válhat az ember. Meghajlás, cipő levétel, kinek mit és hogyan köszönünk meg, vagy az ahogy a pénzt átnyújtjuk. Lehet hülyeségnek hangzik, de ezeket betartva olyan ritka dolog történt meg, hogy a helyiek szólítottak meg minket.
A koreai rész már utazási iroda bevonásával volt egyedileg személyre szabva. Ez azt jelenti, hogy a Japán specialista által javasoltakat több körben gyúrtuk át úgy, hogy megfeleljen az igényeinknek és a pénztárcánknak is. Például sokat spóroltunk a szálláson amiből futotta két további város meglátogatására. Türelmesen fogadták az újabb és újabb ötleteinket. Utólag csak azt sajnálom, hogy nem erőltették kicsit jobban Gyeongju városát ahol érdemes lett volna még egy további napot eltölteni akár Busan kárára.
A legnagyobb gondot azonban az időjárás okozta. A szélben és hidegben szakadó eső miatt végül az egyik hölggyel ki kellett próbálni a koreai sürgősségi ellátást.
és a csúf
A csúf rész ezen a ponton következett. A rutin és az évek miatt elég jónak hangzó biztosítást kötöttünk. Az elméleti biztonság a gyakorlatban semmit sem ért. Ezúton is köszönöm a semmit az Európai Utazási Biztosító Zrt. munkatársainak. 2 órával a bejelentést követően közölték, hogy elbírálás alatt van a segítség kérésünk. Igen, nem orvos címet vagy telefonszámot próbáltak intézni, hanem elbírálni ,hogy jogosultak vagyunk-e a támogatásra. Hamarabb jutottunk ki a gangnami egyetemi kórházból, minthogy elbírálták volna az ügyünket.
A másik csúf dolog a nyelvtudás.
Japán eléggé zárt ország még mindig. Ráadásul az oktatásban írásban tanulják a nyelvet, a szóbeli rész elég csökevényes, mert nem része az egyetemi felvételinek. Így történhet meg, hogy informatikával foglalkozókkal is alig tud szót érteni az ember. Ezzel szemben amikor egy taxis 50-100 szókincsét és a saját nem sokkal bővebb tudásomat összevetve elbeszélgettünk arról, hogy honnan érkeztünk, majd az az azóta leváltott miniszterelnökünkről.
Leírások alapján a koreai emberek elég jól beszélnek angolul. Ez azonban nyomokban igaz. Az első probléma, hogy egyáltalán tud-e angolul, a második, hogy megszólal-e, a harmadik, hogy érthető-e amit mond. Szerencsére elég sok különböző emberrel dolgozunk együtt, így az utolsó nem okozott nagy gondot, de a klinikán is erősen figyelni kellett az akcentusukra. De legalább ők tökéletesen értettek minket.
Lezárásként nem írom le, hogy mennyire tetszett, az talán kitalálható a soraimból. H nem, akkor segítek: elkezdtük nézegetni, hogy az őszi szezonban mikor érdemes ismét ellátogatni Kiotóba. 
