Beot-kkot: Dél-Korea
A koreai részt naponként kommentálom, mert eddig japánra fókuszáltam.
8. nap: Utazás Korába
Busanba belföldi járatra átszállással utaztunk. Nagyjából Korea fele él Seoulban és környékén, ami kb. 28 millió embert jelent. Az átszállással majdnem pórul jártunk, 2 óra alig volt elég, hogy elérjük a belföldi járatot annyira lassan rámolták ki a csomagokat. Az előző napi hideg és az erős klimatizálásnak köszönhetően Busanban keresnünk kellett egy orvost, de erről még írok pár sort külön is.
A barna sáv ég és föld között a szmog Seoul felett.
9. nap: Busan csapnivaló időben
Sok komment nem kell. Sok látnivaló helyett szakadó eső és ordas szél. A tengerparton extra széllökésekkel.
Amikor megérkeztünk szakadt az eső, fújt a szél és a meteorológia szerint kb. 6 fokos hőérzettel számolhattunk. Sajnos másnap sem javult a helyzet.
Korea második legnagyobb városa nem a szép arcát mutatta. Elég sok tenger melletti kilátó le volt zárva, bár kedvünk sem sok volt a szélben még jobban megfázni.
Pedig látnivalóban nem lett volna hiány...
10. nap: Gyeongju
Szikrázó napsütés, mi persze az előző napok alapján rétegesen jól felöltöztünk, de a naptej volt a leghasznosabb a feneketlen női táska tartalmából. A városka kb. olyan, mintha összekevernénk Fehérvárt, Visegrádot és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Sok-sok királyi sír, uralkodói kastély és egy régi városrész. Az egy nap amit itt töltöttünk nem volt elég, Busan helyett ide kellett volna rögtön menni.
A Starbucks is a helyhez illő épületben volt. Japánban még tatamis kivitelben is voltunk.
Királyi kastély egy részlete. A helyiek bizonyos alkalmakra népviseletbe öltöznek, legyen ez esküvő, vagy bizonyos életkor a gyerekeknél. Ezt már japánban is megfigyeltük,
A régi épületekben kávézók, ruha bérlők és más üzletek bújnak meg. A közös bennük, hogy a kiszolgálás nagyon kedves és udvarias.
Régi fahíd. Az egészet bejárni több óra, de lehet csalni bérelt kerékpárral, vagy kis elektromos autókkal. Megfizethető a szolgáltatás, talán 6000Ft volt óránként a kis járgány.
Cikeny, fonatikusan kiejtve. Még elbáboztuk, hogy 3 személyes legyen és reménykedtünk. Itt sem kellett csalódnunk, az ízesítés ugyan nem olyan, mint amilyennek egy pörköltöt elképzelünk és a saláta levél sem fordul elő itthon benne. Az enyhén csípős mondjuk nekik mást jelent, de rizzsel lenyomva nem volt annyira durva.
Skanzen, elfogadható mennyiségű turistával, így tudtam pár képet készíteni ahol csak 1-2 ember volt.
11. nap: KTX vonattal Seoulba, majd metró Gangnam városnegyedbe
A KTX nem más, mint a TGV helyi változata. Gyors, de nem annyira kényelmes, mint a Shinkanzen. Viszont a metró hálózaton eligazodni elsőre nem volt egyszerű. Bónuszként a google maps sem működik rendesen Seoulban, így első nap sikerült eltévedni délután. Egy piacon kötöttünk ki ahol finom csirkét vacsoráztunk a sok helyi között egyedüli fehér emberként. De a megszokott tipp, hogy ahol sok helyi eszik, ott tuti jól főznek ismét bevállt.
12. nap: Seoul városnézés szervezett buszos formában
Nem szeretem ezt a formátumot, mert sok embert terelgetve nem igazán lehet sok dolgot megnézni, csak egy rohanás az egész. Szerencsére nem voltunk sokan a buszon, talán harmadig sem telt meg, kevesebb, mint 20 emberrel azért más volt a helyzet. Elég vegyes társaság jött össze, mi voltunk egyedül az öreg kontinensről.
Ismét a piacon kezdtük a napot. Nem tudom miért, de a túravezetők egyik kedvenc tétele. Mivel korán értünk oda még alig volt pár ember.
Seoul feletti TV torony. Lenézve nem lehet ellátni a város végéig. Elvileg 10-kor indul a felvonó, de így is 30 percet vártunk. A sor este állítólag akár 2 órás is lehet.
Namsangol kert: Egy újabb skanzen ami Gyeongju után nem tudott újat mutatni.
Újabb Buddha szentély. Szép volt a sok lampionnal és az épület dekorációja is érdekes volt. Sajnos nem lehetett úgy fényképezni, hogy ne legyen sok ember a nap közepén. Ezt követte az uralkodó palotája, de ott már lépni, látni és fényképezni sem lehetett rendesen. Tudom, hogy kötelező, de...
13. Nap: Séta és vásárolgatás
Kevesebb dolgot láttunk, de a saját ritmusunkban haladtunk. Ha valahol tömeg volt, akkor inkább elkanyarodtunk. Már a reggelit is helyi emberekkel költöttük el.
Korea sokkal közelebb áll a nyugati kultúrához. Pontosabban eléggé amerikai mintára húzták fel a saját gazdaságukat. Nagyon szegények voltak a japán hódítás és a polgárháború után. A szintugráshoz az őket megsegítő USA-t vették mintául. Többször volt olyan érzésem, hogy az Egyesült Államokban járok, nem keleten. Az angol tudásuk viszont így is érdekes, bár japánnál klasszisokkal jobb.
Kávézók bújnak meg a toronyházak aljában Az irodákból öltönyös irodai munkások rajzottak ki délben, mi is csatlakoztunk hozzájuk...
Bérelhető kerékpárok. Bár a nagy forgalomban nem mertük kipróbálni őket. A taxi és a tömegközlekedés jól szervezett és teljesen megfizethető, már ha átlátja az ember.
A japán hódításnak ellenálló admirális, az uralkodó szobra és az előző nap meglátogatott palota. Ha jól értelmeztem, akkor több koreai sorozatban is megjelenik ez a tér ahol sétálgattunk a kellemes napsütésben.
14. nap: Utazás haza
A repülő elég nagyot került. De még így is jobban jártunk azoknál akik mondjuk Dubai érintésével szerették volna abszolválni a távot. Pedig kényelmesebb lett volna nem egyben 12.5 órát repülni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
