és a csúf
A csúf rész ezen a ponton következett. A rutin és az évek miatt elég jónak hangzó biztosítást kötöttünk. Az elméleti biztonság a gyakorlatban semmit sem ért. Ezúton is köszönöm a semmit az Európai Utazási Biztosító Zrt. munkatársainak. 2 órával a bejelentést követően közölték, hogy elbírálás alatt van a segítség kérésünk. Igen, nem orvos címet vagy telefonszámot próbáltak intézni, hanem elbírálni ,hogy jogosultak vagyunk-e a támogatásra. Hamarabb jutottunk ki a gangnami egyetemi kórházból, minthogy elbírálták volna az ügyünket.
A másik csúf dolog a nyelvtudás.
Japán eléggé zárt ország még mindig. Ráadásul az oktatásban írásban tanulják a nyelvet, a szóbeli rész elég csökevényes, mert nem része az egyetemi felvételinek. Így történhet meg, hogy informatikával foglalkozókkal is alig tud szót érteni az ember. Ezzel szemben amikor egy taxis 50-100 szókincsét és a saját nem sokkal bővebb tudásomat összevetve elbeszélgettünk arról, hogy honnan érkeztünk, majd az az azóta leváltott miniszterelnökünkről.
Leírások alapján a koreai emberek elég jól beszélnek angolul. Ez azonban nyomokban igaz. Az első probléma, hogy egyáltalán tud-e angolul, a második, hogy megszólal-e, a harmadik, hogy érthető-e amit mond. Szerencsére elég sok különböző emberrel dolgozunk együtt, így az utolsó nem okozott nagy gondot, de a klinikán is erősen figyelni kellett az akcentusukra. De legalább ők tökéletesen értettek minket.
Lezárásként nem írom le, hogy mennyire tetszett, az talán kitalálható a soraimból. H nem, akkor segítek: elkezdtük nézegetni, hogy az őszi szezonban mikor érdemes ismét ellátogatni Kiotóba. 
