Miért ilyen drága?

Sokakban ez az egyszerű kérdés merül föl, amikor a mechanikus billentyűzetek szóba kerülnek. Pedig az árképzés itt nem az "álprémiumságról" vagy a hatalmas haszonkulcsokról szól (legalábbis a legtöbb esetben nem).

Nem is a felesleges, soha nem használt extrákról vagy olyan élettartam garanciákról, amelyeket, az újabbnál-újabb hardverek dömpingje miatt, úgysem él meg aktív használatban. Az alapanyagok költsége és a gyártás adja az árcédulán látható összeg nagy részét. (Aki nem hiszi, próbáljon saját maga építeni egyet, hiszen erre is megvan a lehetőség.)

Ezek az eszközök nem a teljesítményről szólnak, maximum abban a tekintetben, hogy a felhasználó percenkénti leütésszáma megnő. Mivel minden gomb alatt külön mikrokapcsoló van, minden gomb ugyanakkora nyomási erővel mozog, ami nagyon kényelmes, ha az ember megszokta.

Az igazsághoz hozzá tartozik sajnos, hogy kell 2-3 hét, mire teljesen meg lehet szokni, mivel nagyon rövid úton megtörténik az érzékelés és vele együtt a karakter bevitelre kerül, amely sokszor vezet majd félreütésekhez az összeszokás ideje alatt.

Másrészt ezek a billentyűzetek nem 2-3 évre szólnak, mivel az 50 millió leütéshez csak nagyon komoly használat mellett elég ennyi idő. Ha valamit megenne az idő vasfoga, azt ki lehet cserélni. Akár a keycapekről, akár a mikrokapcsolókról van szó. Ráadásul még ez extrém ráfolyásos baleseteket is egész jól bírja, a tapasztalatok szerint.

Ezen felül régebben, amikor még érdemes volt tartósra tervezni a számítástechnikai eszközöket, legtöbbször valamilyen mechanikus klaviatúra volt az alapcsomag része. Ezek legtöbbje még ma is tökéletesen működőképes, pedig némelyik már 25-30 éves is elmúlt. Ha pedig meghibásodnának, elég csak egy kis izopropil alkoholt csepegtetni a kapcsolóba, de legrosszabb esetben is elégséges a hibás kapcsoló helyére újat beforrasztani.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!