Kezdetek

Szeretném kicsit bemutatni történetünk előzményeit bevezető gyanánt, remélem ez a kis bejegyzés a jövőben hasznára válhat másoknak is, amolyan irány mutatóként, bár jobban szeretném, ha senki nem kerülne ilyen helyzetbe. Összegeket nem írnék, illetve neveket sem (ennek picit később lesz jelentősége), a zárszóban természetesen megemlítem, hogy eddig milyen összköltséget emésztett fel eddig ez az egész kálvária.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sosem voltam kutya párti, soha nem is gondoltam volna, hogy lesz valaha, de idővel szerencsére másképp alakult. Sokszor járunk az egyik helyi állatvédő szervezethez, adományozunk nekik amikor csak lehet és tudunk, vasárnapi, menhelyen lévő kutyák sétáltatása sem idegen számunkra, ezért egy adományozós nap keretein belül került hozzánk Rolfó, aki később Riley lett. Négyen voltak testvérek, Győr-Moson-Sopron megyei egyesület adott nekik otthont, és egy csere keretein belül kerültek Szombathelyre.

Három hónapos korában érkezett meg, tipikusan valami lesz belőle fajtájú kutyaként, de a tacskós vonások adottak voltak, így lehetett készülni milyen habitus is várható a későbbiekben. Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok, mígnem 2022 tavaszának végén meg lettünk keresve, hogy Riley egyik testvérének vizelettartási problémája van, esetleg nézessük meg, hátha van nála is kialakulóban ilyen probléma. Szerencsére ilyen gond nincs vele, bár szegény kapott az élettől genetikailag, kezdve a hátra harapással (az alsó állkapocs rövidebb), a plusz egy talppárnával az egyik hátsó lábán, és a bejegyzésben szereplő kis "apróságot" gyűjtötte össze eddigi élete során.

Közelgett az igazi ősz, dátum és időjárás tekintetében is, ami korán sötétedést hoz magával, ennek okán lett felfedezve a baj. A korai villany kapcsolás miatt már egy ideje észrevettem, hogy a jobb szeme nem annyira élesen veri vissza a fényt, mintha kicsit tompább lenne, de eleinte nem igazán foglalkoztam vele, csak gyakrabban nézegettem, illetve más sem igazán látott furcsaságot. Az egyik esti labdázása közben tűnt fel, hogy a jobb szeme kicsit zöldes-szürkés árnyalatú, ha fény felé van fordítva. Én már akkor tudtam, hogy ebből nem lesz semmi jó, hiába lettem nyugtatva, számomra adott volt, hogy jobb esetben szürkehályog lesz ebből, rosszabb esetben zöldhályog, avagy bónuszként cukorbetegség.

Ennek okán a „Google a barátunk” címszó alatt meg is kezdődött a keresgélés, hogy mi is ennek az egész helyzetnek a menete, hol és mennyiért lehet kivitelezni, de csak "kettő" helyen lehetséges az országban, Pest, illetve Szentes, ráadásul teljesen eltérő kezelési metódussal. Nekem már az elején az a bizonyos belső hang azt mondta, hogy Szentes lesz, ami nekünk kell, és megint nem hallgattam a megérzéseimre...

Valami elindul

Egy péntek este történt az elváltozás egyértelművé válása, másnap irány az állatkórház, ahol természetesen nem volt szemész szakorvos, így annyi lett kiderítve, hogy nem sérülésből adódik a probléma, illetve hétfőn vissza kell vinni, és akkor rendes szemész megnézi. Természetesen ott lett hagyva a zsíros ügyeleti díj is, mellé pedig járt az amolyan nesze semmi, fogd meg jól életérzés.

Nem kis izgulás után vánszorogva ugyan, de jött a hétfő, vele együtt pedig a diagnózis, hogy szürkehályog, és genetikailag alakult ki ilyen fiatalon, mert a vércukorszint rendben volt nála. Fokozva a nyomort, a másik szemében is kialakulóban van nagy valószínűség szerint, de az még nem egyértelmű, ahhoz további vizsgálat kell Pesten, de készüljünk, hogy zsebbe nyúlós történet lesz, és az egész hályog növekedése lehet gyors, illetve lassú lefolyású, utóbbi akár éveket is jelenthet. Ekkor jött az arcon csapás, hogy 300.000 forint a beavatkozás szemenként, már amennyiben menthető, de akármi lehet, teljes megvakulás, vagy szemgolyó eltávolítás. Ez azt gondolom bárkit sokkolna, de ha akkor tudom, mi lesz a későbbiekben, azonnal beleegyezek abba az összegbe...

Nagy vonalakban fel lett vázolva, hogyan is zajlik egy ilyen műtét, kontrollokra párszor vissza kell vinni, meg folyton azt hallottam amíg ébredeztem az összeg által okozott sokkból, hogy: Pest...Pest...Pest...Pest... Meg azt, hogy tud segíteni az Állatorvostudományi Egyetemmel felvenni a kapcsolatot. Ekkor lett az a bizonyos fekete bárány bedobva részemről, hogy Szentes, de ez a pár betű egy komplett gyűlöletet váltott ki az orvosból, szerinte ott csak elrontják ezeket a beavatkozásokat, kóklerek, csak az Egyetem, semmi más, végül ezért vettük oda az irányt.

Így, hogy voltak kész tények, jelezve lett az állatvédősöknek a helyzet, és ők felvették a kapcsolatot a többi kutyus gazdájával, hátha érinti őket is ez a probléma, és még időben el tudják csípni.

Még aznap este telefonálási kísérlet a nem szeretném említeni nevű orvosnak, egy hölgy felveszi, elmondom mi van, honnét irányítottak és kit keresnék. Kaptam egy másik telefonszámot, de azt csak holnap tudom hívni. Másnap hívtam, ismét egy hölgy, sztori elmesél, illetve kérnék némi felvilágosítást, mert nem kétforintos tételekről van szó, össze is kell kapirgálni valahogy. Kaptam tételes összegeket amolyan tól-ig, beleértve a műtétet, a műlencsét, az előzetes vizsgálatot, stb. Megkaptam a nem szeretném említeni nevű orvosnak a telefonszámát, hogy beszéljek vele is nyugodtan, két napi telefonálás után kaptam egy vissza SMS-t részéről, hogy ezen az "X" telefonszámon érdeklődjek, ami ugyanaz volt, mint amit már hétfőn felhívtam... Újra tárcsáz, ismerős hang, megismert, elmondtam, mi van, ígéret, hogy vissza leszek hívva még aznap este. Nem lettem.

Másnap délután újabb telefon, de akkor este már vissza lettem hívva, teljesen érthetően és átfogóan el lett mondva, mi is a menete az egésznek, összegekkel mellékelve. Több "gond" is akadt, az egyik az, hogy akitől először kaptam információt, azok a valuták nagyon nem egyeztek az orvos által megálmodottal, mert jócskán, cirka 150.000 forinttal lett több a végösszeg. Az is sokként ért, hogy a kutyát a műtét után tíz napig minden áldott nap vinni kell kontrollra, avagy megoldható az elhelyezése napi összegért, ez jelen helyzetben 10.000 forint lett volna naponta. A másik gyomron rúgás pedig az lett, hogy a kontrollok hat hétig, heti két-három alkalommal esedékesek, ami egy Szombathely-Budapest távolság tekintetében nem egy szép mutatvány. Nem elhanyagolható tényező volt az sem, hogy egy 28 éves autóval azért ilyen utazgatások nem opciók, az "agresszív" fogyasztása miatt sem, ezért a kocsi bérléssel is számolni kellett sajnos. Szerencsére ebben segítő kezet nyújtott az az autószerelő, aki szokta tatarozni az öregasszonyt, mert egy gumis-szerelő-bérlő háromszöget működtet, illetve rendkívül segítőkész és korrekt mindenben, beleértve az árakat is, jelen helyzetben pedig extrán is az volt.

A helyzetet fel kellett dolgozni fejben, összerakni nagy vonalakban miképp is lehet leginkább gazdaságosan kivitelezni, ténylegesen milyen összeggel jár az egész procedúra. Mivel nagyon kevés idő állt rendelkezésre, és karcsú számolgatás alapján is legalább 500.000 forintra volt saccolva az egyik szem megműtése, illetve a tíz napos megőrzés, és akkor még hol van a sok-sok egyéb költség. Mivel sajnos nem vagyok sem tehetős, sem nagy családból származó, pontosabban kis túlzással csak saját magamnak vagyok, ezért is vettem a bátorságot, és felkerestem a lapcsalád oszlopos tagjait, hátha kérhetek segítséget tőlük, tőletek. Legnagyobb meglepetésemre zöld utat kaptam, így születhetett meg az a bejegyzésem, amivel találkozhattatok néhányan.

Végre elkezdődik

Nem kis idegeskedés után eljött a nap, amit vártunk, 10:20-kor jelenés, így korán kellett indulni. Sajnos a várakozás rövidke, közel kéthetes ideje alatt elég látványosat romlott az állapota a jobb szemének, már nappali fény mellett is lehetett látni egy halvány szürkés fátyol réteget, bár még csak szemből nézve, a balnál pedig egy igen apró pöttyöt, de sajnos az az oldal is mozgásba lendült.

A vizsgálóba megérkezve egy rövid szemrevételezés, pont ugyanolyan technikával, mint Szombathelyen, a diagnózis is ugyanaz, a jobb szemen kifejlett szürkehályog, a balnál pedig nagyon kezdeti fázis. Fel lett vázolva minden, szépen levezetve az egész beavatkozást, teljesen kulturáltan, a monológ végeztével pedig közölve lett, hogy mikorra tud időpontot adni a következő vizsgálatra. Hát mondom, mi úgy jöttünk, hogy minden szükséges dolog meg lesz csinálva, és utána már a műtét lesz a következő lépcsőfok, erről is volt szó a telefonos beszélgetés alkalmával. Nagy duzzogva, nincs idő rá, de ha már messziről jöttünk akkor nagy kegyesen megcsinálja volt a válasz, ekkor jött egy huzamosabb ideig szembe csepegtetés öt percenként, közel fél órás várakozással karöltve.

Mivel Riley nem nagyon szereti az idegeneket, pláne, ha még agyon is van kínozva, érhető okokból morog és kaffog, én is ezt tenném az ő helyében, de a habitusát jeleztük már az elején. Én sajnos pont nem voltam bent az átfogóbb vizsgálatnál, mert elmentem ebédnek valót felkutatni, és vissza érkezésem alkalmával tudtam meg, hogy a nem szeretném említeni nevű orvos megütötte a kutyát az egyik morgós akciójánál, illetve előzményként úgy be lett tekerve a szája, hogy ordított a kutya a fájdalomtól. Alapból is elég ideges típus vagyok, kellett önuralom ebben a helyzetben. Kiértékelésig a váróban voltunk, utána meeting, és közölte, hogy kell még altatás előtti vizsgálat, de azt megcsináltathatjuk otthon is. Erre már tényleg nem tudtam mit mondani, meg nem is nagyon akartam, a vicc kategóriát érte el az egész nap, lett időpont a műtétre közel három héttel későbbre, szóval úgy voltam, hogy itt végeztünk, lapozzunk, teljes csalódás lett a végeredmény.

Kértem azért időpontot Szombathelyen az állatkórházban erre az altatásos vizsgálatos hercehurcára, ami 40.000 forint környéke lenne.

A lendület

Teltek a napok, majd végül jött a mindent eldöntő fordulat. Az egyik gazdi jelentkezett, hogy köszöni szépen, hogy lett jelezve a problémánk, ők Szentesre vitték egyből megnézetni a kutyát, mint kiderült szemnyomás probléma volt náluk, ez lézeres műtéttel orvosolva lett. A gond náluk annyiban mutatkozott meg, hogy este kicsit bizonytalan volt a kutya, de eszükbe sem jutott volna, hogy bármi lehet a szemével. Említette, hogy az előző kutyájukat fél évig hordták az egyetemre szemészeti gond miatt, végül majdnem meg is vakult az eb, utána vitték el Szentesre, ahol első nekifutásra helyre hozták, ezért most egyből oda vették az irányt, nem voltak köztes állomások.

És itt képeltem volna fel saját magam legszívesebben, hogy megint azok a megérzések...

Egyből új erőre kaptam, beszéltem az ottani orvossal, említettem a fentebb leírt történetet, felvázolt mindent, mondta délután hívjam vissza és ad időpontot. Hívtam, mondta ne egyen a kutya 12 órával előtte, adott időpontot, ami délután kettő óra lett, ezért két naposra változott a menetrend, Kérdeztem tőle, hogy kutyás szállást tudna-e mondani, adott is egy panzió nevet és telefonszámot, így egy perc múlva már szállás is lett. Utána telefon az autókölcsönzőnek, az is letudva. Még most belegondolva is nevetséges az, amikor az ember hétfőtől-péntekig telefonál, és teljes tudatlanságban van, utána meg nettó öt perc alatt három dolog is le van tudva, eszméletlen sikerélmény és plusz lendület az utóbbi.

Újra eljött az indulás napja, teljesen átlagos út kerekedett belőle, amolyan hanyag eleganciásra sikeredett, mert bele-bele rondított pár tényező, de közben szép ütemesen teltek a kilométerek, ezért egy órával korábban meg is pillantottuk a Szentes táblát.

Egy rendezett, családias hangulatú váró fogadja azt, aki betéved, össze sem lehet hasonlítani a hangulatot az egyetemen uralkodóval, nincs az embernek görcs a gyomrában, csak egy szimpla egészséges izgulás. Teljesen más hangulatban és hozzáállásban zajlott a vizsgálat, szó szerint, mint amikor az ember beesik egy családi összejövetelre. Természetesen itt is lett említve Riley nem túl barátságos hozzáállása, semmi problémát nem csináltak belőle, volt egy apró kísérlet, hátha, de végül kapott bódítót, biztos, ami biztos alapon. Átfogó elemzés után több érdekes dolog is napvilágra került, az egyik az, hogy a jobb szeme alapból deformált, és normál esetben is csak nyolcvan százalék körül volt az eredeti látása, illetve mindkét szemén a megengedettnél közel ötven százalékkal magasabb a szemnyomása, ezért lézeres műtét lesz most és azonnal.

Ezen mondat után kezdett tisztulni a kép is, hogy akkor nem véletlenül bújt el rendszeresen az ágy alá, és ezért lehetett étvágytalan és nyammogó jó ideje... Ezek vajon Pesten miért nem derültek ki? És valójában ki is akkor az a bizonyos kókler? Az élet nagy kérdései.

Míg a bódító hatása váratott magára, be lett hívva a soron következő, egy környékbeli család, addig az ő kutyusukat vizsgálták, közben kötetlen beszélgetések egymással, tényleg leírhatatlan különbségek ezek. Ami még egy pozitív történés volt, amikor ültem lent a földön a kutya mellett amíg ő folyatta a nyálát egy törlőkendőre, az asszisztens, aki egy jól megtermett férfi, oda hajolt hozzám és megkérdezte, hogy áthoznám-e a műtőbe, mert ilyen kiszolgáltatott helyzetben jó, ha mellette van a gazdija addig is, amíg el nem kezdődik a beavatkozás.

Rövid várakozás után a váróban újra családi hangulat uralkodott, beszélgetés, videó nézések, zenehallgatás, majd jöttek az instrukciók, milyen szemcsepp, milyen krém, mikor, hogyan. Mivel van Pesten is rendelőjük részlegesen felszerelve, ezért kontrollra oda is mehetünk, így kaptunk időpontot. El lett mondva, hogy a jelenlegi állapot javulni nem fog már, műtét után sem lesz sokkal jobb a helyzet, elképzelhető az is, hogy nem megoldható a műlencse beültetés a deformitás miatt, de legalább a látása megmaradhat a mostani szinten. És itt jön képbe az az elvesztegetett egy hónap, amíg csak táncikáltunk ide-oda, de nem történt semmi, így ismét magamra voltam bosszús, mert napról-napra rosszabb lett a szeme.

A távozás előtt meg lett köszönve, hogy ilyen messziről eljöttünk hozzájuk, illetve ezért némi árengedményt is kaptunk.

Már sötétedett mikor megérkeztünk a szállásra. Bejelentkezéskor kiderült, hogy csak egy fő+kutyára lett beírva a foglalás, ez azonnal orvosolva lett, sűrű elnézések közepette, de van ilyen, tévedni emberi dolog, teljesen korrekt hozzáállást kaptunk itt is. Míg Riley a nyálát folyatva aludt a szállító doboza mélyén a szobában, addig egy gyors vacsora beszerző körút lett megejtve. Talán egy órát, ha volt bódult állapotban, ahogy kinyílt a szeme, már kezdett is cirkálni, illetve a megszokott evés idő is jött nála. Már ott és akkor meglepetés volt, hogy az összes ennivalóját szó szerint bezabálta, mert hosszú ideje csak nyammogott, meg őrizgette a tálját. Evés után egy kis séta, amiből nagy séta lett, és már ilyen rövid idő alatt lehetett látni pozitív javulást, szó szerint, mint akit kicseréltek.

Itt tartunk

Közel két héttel később jött az első kontroll, lényegében pozitív eredménnyel zárva a vizsgálatot, a szemen belül a szürkeség kicsit visszább húzódott, ebből ugyan nem látszik semmi ránézésre, de a szem belsejében valamivel tisztultabb lett a kép. Én annyi változást vettem észre ahogy telt az idő, amikor fókuszál valamire, ami közel van, akkor a szürke rész is összezsugorodik, korábban ez egy állandó fix felületként volt jelen. Újabb szemcsepp és krém adag, következő kontrollra időpont adás, akkor már ultrahangos, illetve egyéb átfogó vizsgálat, utána újabb kontroll, aztán még további kontroll...

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hol is járunk?

Jelenleg már legalább 500.000 forintot emésztett fel ez az egész téboly, és még össze sem számoltam rengeteg apróságot, mint a műtét utánra vásárolt szemüveget, amivel biztosan nem tudja a szemét piszkálni, a hordozót, a rengeteg üzemanyagot, amit már az elején elégettünk, a telefonszámlám, illetve bármi mást ami kimaradt, mert már nem emlékszem rá.

Egy szem megműtése itt 1000 euro fix költséggel számolható, cserébe kompenzálnak a ritka kontrollok. Sajnos a jobb oldalira már nem lát, vagyis csak valamit érzékel vele, simán elgurul mellette a labdája, nem veszi észre.

Így állunk jelenleg, még csak féltávnál vagyunk, vagy talán még ott sem, most két hónapig intenzív szemcseppezés és krémezés van hátra, és sajnos ennek sem elhanyagolható a költsége, mert 24.000 forint kb. egy havi adag, és utána derül ki, hogy még mennyi ideig szükséges. Jelenleg teljesen zsákbamacska minden, hogy meddig kell kezelésre vinni, mi a következő lépés, mi fog történni, nem egy szívderítő állapot.

Egy biztos, fényévekkel jobban van közérzetre, sokkal aktívabb, rosszabb, hangosabb, a haverokkal ölik egymást, a papucsok és a cipők vándorolnak rendszeresen, labdával a belsejükben.

Buborékfújó egy kis gumiszereléssel

Szeretném újra megköszönni a lapcsaládnak, hogy létre jöhetett az előző bejegyzésem, a mai napig hálás vagyok ezért, illetve annak a kevéske embernek is, akik önzetlenül segítettek egy idegennek. Ezzel természetesen nem csak az anyagi részére gondolok, hanem a kedves szavakra, illetve a későbbiekben való érdeklődésre, hogy mi is a helyzet jelenleg, ezért remélem a jövőben én is tudok egy fórumtársnak segíteni majd.

Köszönöm, hogy elolvastad az írásom!