Bevezetés, résztvevők

Ezúttal egy korábbi cikkemet (Szinte napra pontosan egy éve hoztam össze. :D) szeretném folytatni, melyben a 3dfx Voodoo 4-es kártyája az nVidia MX és a Radeon SDR kártyákkal mérte össze a tudását.
Akkor fény derült a három nagy rivális közötti erőkülönbségekre, de mint a cikk legvégén is említettem nem csak ez a három gyártó, hanem rajtuk kívül még többen is versenyeztek akkoriban a vásárlók kegyeiért.

Ezúttal a Matrox és a SIS is harcba száll, hogy megmutassák, mit tudtak az új évezred küszöbén a 3dfx Voodoo4 4500-zal szemben. A Matroxtól a G450-es kártyát választottam ki, mely 2000 nyarán érkezett meg, míg a SIS-től a 305-re keresztelt VGA-t szemeltem ki, mely már 2000 tavaszán elérhető volt a felhasználók számára.

A három gyártó versenyén kívül még két kérdésre is választ szeretnék kapni. Vajon mennyit tudott előbbre lépni a 3dfx a VSA-100-as GPU-val? Ennek eldöntésére a Voodoo 3-as széria legerősebb kártyáját a V3 3500-at fogom kipróbálni a V4 4500-zal szemben. A másik nagy kérdés pedig, hogy az akkor sokat hangoztatott Full Screen Anti-Aliasing (élsimítás) valóban olyan jól működött-e mint ahogy azt a 3dfx szakemberei állították.

Gyártók, kártyák:

Matrox

1976-ban Lorne Trottier és Branko Matić alapították meg a céget. A Matrox név a két alapítótag nevéből áll össze: a "Ma" Matićból, a "tro" a Trottier-ből, a szóvégi x pedig az angol "excellence", azaz „kiválóság” szóból ered.
Talán a minőség szóval lehetne a legjobban jellemezni a céget. Régi motoros gyártónak számít a videókártyák terén. Nem csak a játékosok, hanem a tervezők, fejlesztők is előszeretettel használták, használják kártyáikat. 2D-s képük mindig is nagyon szép volt, 3D-ben azonban sokáig lemaradtak a riválisoktól. Ezt a lemaradást igyekeztek korrigálni a G400-as kártyájukkal, melynek megújított változata az általam is tesztelt G450.

Balról jobbra: G450, G400, G550

A Matrox a G450-es kártyája sok fejlesztést tartalmaz elődjéhez a G400-hoz képest. Az új 0,18 mikronos gyártástechnológiának köszönhetően a GPU-ba több mindent be tudtak integrálni, így a kártya mérete kisebb lett az elődjéhez képest. Mindezek mellett a grafikus processzor hőkibocsátása is csekély és így egy passzív borda is elegendő a kártya lehűtésére. SD és DDR RAM-os változata is megjelent, ám az adatátviteli sebesség utóbbi esetben 64 bitre van korlátozva, ami a kártya teljesítményét jelentősen lecsökkenti. Mint ahogy a G400-asnál, úgy a 450-esnél is a már megszokott minőségi 2D-s kép mellé a 3D-re is nagyobb hangsúlyt fektettek. Mindemellett a DualHead rendszert is továbbfejlesztették és így még több funkcióval lett kibővítve.
Az általam tesztel Matrox Millennium G450-es 16 MB 64 bites 166 Mhz-es DDR RAM-mal van felszerelve (Effektív: 333 Mhz). A GPU 125 Mhz-en jár, DirectX 6-ot támogat. A kártya AGP 1-2 és 4-szeres sebességre is képes.

Matrox Millennium G450

SIS
(Silicon Integrated System)

Alapítva: 1987
Elsőre nem hinném hogy sokaknak e név hallatán a videókártya gyártás jut az eszébe. Mindenesetre a SIS is aktívan részt vett abban a versenyben, amit a cégek a VGA piac elhódításáért folytattak. Talán az integrált megoldások terén tudott nagyot mutatni, hiszen több alaplapgyártó használta az ő megoldásaikat már a Pentium 1-es korszak idején is.
A későbbiekben is igyekezett a cég lépést tartani a konkurenciával, bár első sorban továbbra sem a játékosok csoportját célozták meg kártyáikkal.

PCChips SIS 305

Nekem a Pine által gyártott SIS 305-ös videókártyát sikerült beszereznem, amely az anyagtakarékosság mintapéldája is lehetne. Elég nehéz pontos infókat szerezni a kártyáról mivel az Everest és egyéb hardverfigyelő programok sem írnak ki a kártyáról szinte semmit. A driver lehetőséget ad bizonyos infók megtekintésére. Itt megtudható, hogy 32 MB 100 MHz-es SDRAM-mal van felszerelve, de a grafikus processzorról semmit sem árul el. A Pine honlapján letölthető egy leírás a kártyáról. Ez alapján megtudhatjuk, hogy a 0,22 mikronos gyártástechnológiával készült GPU 125 MHz-en működik és támogatja a DirectX 7-et. A 32 megányi SDRAM szintén 125 MHz-en jár és 64 bites adatátviteli sebességgel rendelkezik. Hogy a kettő közül melyik lehet a valós, azt nem tudom pontosan. Első ránézésre az AGP 4-szeres sebességet is támogatnia kellene a kártyának, de valójában csak 2-szeres sebességre képes. A hűtését egy elég kicsi passzív borda is bőven el tudja látni.

Pine SIS 305

3dfx

Alapítva: 1994
Megszűnt: 2000

Sokan őket tartják a 3D gyorsítás megalapítójának. Ha ez nem is igaz teljes egészében, azért az elmondható, hogy ők készítették el az első otthoni felhasználók számára is elérhető, minőségi 3D gyorsító kártyát, a Voodoo1-et. Nem tekinthető teljes egészében videókártyának. A 3D gyorsító jobb kifejezés, hiszen 2D képet nem tudott létrehozni, ezért mindenképp szükséges volt mellé egy másik VGA is, amelyik ezt biztosítja. A Voodoo1 csak akkor lépett közbe, amikor 3D-s képalkotásra volt szükség. A Voodoo Rush már kiegészült 2D-s chippel is, melyet az MX (Macronix) illetve az Aliance gyártott (Voodoo1 chip + 2D chip). A Voodoo2 szintén csak 3D gyorsító, azonban a kor legsikeresebb kártyája lett. Itt vált elsőként elérhetővé az otthoni felhasználóknak a több kártya összekötése, azaz az SLI (Scan Line Interleaving), amely jelentősen megnövelte a teljesítményt is. Talán a Voodoo2-k sikerét mutatja, hogy még 2000 nyarán is gyártották a Voodoo2-t, amikor a 3dfx már a Voodoo5-ök gyártásán fáradozott. A Voodoo Bansheenél a 3dfx már egy chipben egyesítette a 3D és a 2D egységeket. Ennek továbbfejlesztése pedig a Voodoo3.

„Speed is king”
A 3dfx a Voodoo 3 esetében a sebességre fektette a hangsúlyt. Nem sikerült túl sok fejlesztéssel előrukkolniuk. A sorozat legfájóbb hiányossága, hogy továbbra is csak 256X256 pixeles textúrák kezelésére képes a kártya és annak ellenére, hogy belül 32 biten dolgozik, 3D-s megjelenítések esetén csak 16 bites színmélységet támogat. (A konkurencia kártyái ekkor már használták a 32 bitet és a 2048X2048-as textúrákat.) A Voodoo 3-ak csúcsa a V3 3500 volt.

STB Voodoo3 3500 TV

PowerColor EvilKing 3 Extreme
A kártya felépítése jelentősen eltér a referencia Voodoo3 3500-tól. Mérete valamivel nagyobb, a TV tuner ellenben hiányzik róla, valamint aktív hűtést kapott, ami előnyére is válik a kártyának. Teljesítménye megegyezik a V3 3500-éval. 183 Mhz-en működik a processzora, valamint a 16 megabájtnyi 128 bites SDRAM is ugyanerre a sebességre képes. Épp ezért is ezt választottam és nem a gyári kártyát, mivel sokkal egyszerűbb beszerelni és nem kell a hatalmas kábellel vacakolni, teljesítménye pedig megegyezik az STB által gyártottéval. A 3500-as széria nem volt túl elterjedt, mivel a V3 3000-ek többségéből is ki lehetett hozni (csak egy ventilátor kellett a bordára) a 3500-as kártyák teljesítményét. A TV tuner pedig gyakran kihasználatlan maradt és a kártya árát is jelentősen megemelte. (Nem beszélve az idegesítő kábelről.)

PowerColor EvilKing 3 Extreme

Napalm a konkurenciára.

A 3dfx hamarosan elkezdte fejleszteni a VSA-100-ra keresztelt, Napalm kódnevű új grafikus processzorát, melynek legfőbb jellemzői:
• 0,25e mikronos, 6 rétegű lapka
• 14 millió tranzisztort
• 166MHz-es alapórajel
• 32-bites színmélység
• 2048x2048-as maximális textúraméret
• T-Buffer technológia

Ez utóbbi nyújt lehetőséget a 3dfx által agyon reklámozott Full Screen Anti-Aliasing megvalósításához. De lássuk mit is takar ez valójában.

Full Screen Anti-Aliasing: (FSAA, magyarul teljes képernyős élsimítás) Nagy vonalakban az a lényege, hogy az egymás mellett lévő képpontok átlagolásával (a mintavételezési pontok segítségével) összemossa a képkockákat. A 2-szeres FSAA két pont átlagolásából hoz össze egy pixelt, míg a négyszeres 4 pontot használ fel a pixel létrehozására. 2x-es estén mindegyik pixel két alpixelre osztódik, négyszeres esetén négy alpixelre. Legérthetőbben talán úgy lehetne elképzelni, mintha 4-szer fotózná (4-szeres FSAA esetén) le a kártya ugyanazt a képet csak mindig kicsit eltolva (fél pixelnyit) és a végén ezeket a képeket összegezné, egymásra helyezné és így színezné át a pixeleket. (Nagyon leegyszerűsítve írtam le a működési elvét, de bővebben és pontosabban itt lehet róla olvasni: [link])

6X-os FSAA működési elve.

Ez által az alacsony felbontáson különösen szembetűnő „lépcsős” ferde vonalak kiigazíthatók. Ez a lépcsős jelenség nagy felbontásnál is megvan, csak ott már kevésbé szembetűnő. Az élsimítás valójában ezt a problémát javítja ki, ezzel még szebbé és élvezhetőbbé varázsolja a játékokat. Az FSAA már régóta ismert eljárás. Nagy előnye, hogy nem kell hozzá, hogy a játékok támogassák, mivel a meghajtóprogramok végzik el. Hátrány viszont, hogy jelentősen megterheli a kártyát és így jelentős teljesítménycsökkenést okoz, ami a játszhatóság rovására mehet. Gyakorlati hasznát kétségessé teszi, hogy a felbontás növelésével ezek a pixel hibák szinte észrevehetetlenek lesznek. Igazából akkor van értelme, ha a felbontás például a monitor korlátozott képességei miatt nem növelhető.
Korábban a gyártók nem hangoztatták az FSAA-t, sőt gyakran lehetőséget sem biztosítottak az esetleges bekapcsolására, mivel az szinte lehetetlenné tette volna a kártya használatát bármilyen játékra is a teljesítménycsökkenés miatt. A 3dfx ezzel szemben komoly reklámkampányban hirdette az élsimítás előnyeit.
A teszt során kipróbálom a Voodoo4-es kártya képességeit ezen a téren is. Kíváncsian várom, hogy sikerül-e megbirkóznia a 2X-es FSAA-val.

A Voodoo 4-es kártyán is az újonnan kifejlesztett VSA-100-as grafikus chip dolgozott. Támogatta a 32 bites színmélységet, a 2048x2048-as textúrákat, chipenként 2x-es Full-Scene Anti-Aliasinget (FSAA), MPEG-2 gyorsítást, és további 3dfx fejlesztéseket. Nagy előnye volt, hogy lehetővé tette az SLI-t, vagyis, hogy a chipek párokban dolgozzanak. Ennek köszönhetően jöhetett létre a Voodoo5 5500.
A V4-es kártya a VSA-100-as chippel jelentős előrelépés volt a korábbiakhoz képest, azonban például a 32-bit, és a 2048-as textúrák már a TNT2-nél is megtalálhatók voltak. A Voodoo4 és 5-nek egyaránt elérhető volt az AGP-s, illetve PCI-os verziója is.

A teszt során a PowerColor által gyártott Voodoo4 4500-at fogom használni. A kártya felépítése jelentősen eltér az eredeti STB-től. Anyagtakarékossági okokból csökkent a mérete, és jellegzetes L alakot kapott. A GPU-t aktív hűtés védi a túlmelegedés ellen. A 4 x 8 MB-os Samsung SDRAM-ok körülötte helyezkednek el. A TV kimenetes verziónál az L alak kivágott részen van a TV-out. A PowerColor csak AGP-s V4-eket gyártott. Sajnos az anyagtakarékosság az üzembiztonság rovására ment az esetükben. Bár a Voodoo 4 a 3dfx egyetlen kártyája, amely 4x-es AGP-t is tud, A PowerColor esetében azonban érdemesebb 2x-es sebességen működtetni, mert könnyedén elfüstölhet a kártya és vele együtt az alaplap is. (Az STB V4-es kártyáinál ilyen probléma nem merült fel.)

PowerColor Voodoo4 4500

A 3dfx VSA-100-as családja: Voodoo4 4500, Voodoo5 5500, Voodoo5 6000

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!