2019. július 17., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Játékok rovat

A Resident Evil-sorozat története I. - A 90-es évek

A január 25-én megjelent remake nem az első újrázás az új utak keresése által fémjelzett széria történetében.

[ ÚJ TESZT ]

Másfél lett, maradhat? Resident Evil 1.5 (N/A) II.

Bár a főbb helyszínek ugyanazok, mint a RE 2-ben, teljesen más megközelítésben lettek megalkotva. Először is: a RE 1.5 gigantikus. A RPD épülete (bármit mondjon is a Wikipedia) jóval nagyobb, mint a végleges játékban, és ez a gyárra és annak környezetére is igaz. A laborokat még nem volt alkalmam felderíteni. Az őrs minimum öt szintes (a térkép funkció csak félig-meddig működik, így nehéz tájékozódni), a fogda úgy 8-10 cellából áll, a parkolót pedig bármelyik bevásárlóközpont megirigyelhetné a romhalmaztól eltekintve.

A gyár már jóval ismerősebb, egyes helyiségeit, például a RE 2 „B” küldetésében az elakadt lift utáni részt a prototípusból egy az egyben emelték át. Érdekes, hogy az itteni hátterek nem rendelkeznek textúrákkal, így bekukkanthatunk a színfalak mögé is, láthatjuk, hogyan készült a végső megjelenítés. Mivel a promóanyagokból és a félkész buildből gyakorlatilag képről-képre rekonstruálták a ’96-ban és ’97-ben látottakat, a hátterek minősége változó. A korabeli jpeg-ekből, esetleg VHS-ről vagy újságokból sziszifuszi munkával digitalizáltak homályosabbak, gyakori a foltosodás és a tömörítés miatti grafikahiba. Nagyon kevés dolgot emeltek át a RE 2-be, de a laboratórium helyiségeinek a többsége kísértetiesen ismerős.

A hátterek a RE megjelenítésére hajaznak. Baljósak és puritánok, jóval kevésbé részletgazdagok, mint amiket az utódokban megszokhattunk. Minden jéghideg kékes fényben dereng, kivéve azok a helyek, ahol túlélőkre bukkanunk. A RE 2 melegebb színvilágához képest minden sötét és nyomasztó. Ha elkészült volna, a RE 0-val (és az új remake-kel) partiban ez lenne a sorozat leginkább darkos darabja. Dizájnbéli különbségek is akadnak. A végleges epizódokban Raccoon City kisváros benyomását kelti gótikus beütéssel, egy, legfeljebb kétszintes, európai stílusú épületekkel. A RE 1.5 nagyvárost sejtet, a háttérben irodaházak sorjáznak, maga a rendőrőrs is beton, üveg és acél, brutalista vagy modern stílusú kockaház, melynek enteriőrjét amerikai filmek (Terminátor, A 13-as rendőrőrs ostroma) ihlették, így a látvány a nagyvárosi elidegenedettség és magány témáját húzza alá. Hőseink ezt bőven át tudják érezni, Leon ebben a változatban nem kezdő zsaru, hanem eleve itt él, Elza pedig vakációzni tér „haza”.

Mikaminak szerintem igaza volt abban, hogy a RE 1.5 szuperrealista. A rendőrőrsöt tekintve tökéletes az illúzió: a diszpécserszoba, a kihallgató, a kennel és a fegyverraktár a RE 2-be is bekerült, ám itt valóban életszerű: minden funkcionális, de jóval nagyobb is, számtalan tárgyaló, irodai boxok, gyengélkedő, tágas várótermek és lőtér árnyalják az újraalkotott és 1998-ban megismert képet. Minden a helyén van, de ahogy a cselekményből is, a helyszínből is hiányzik az intrika, a misztikum, bármi, ami a helyszíneket a RE kísértetkastélyra emlékeztető Spencer-birtokához méltóvá tenné. Nem csak unalmas, idegen is.

A csökkentett poligonszám nem tett túl jót a megjelenítésnek. Bár a modellek többsége fejlődést mutat a RE-hez képest, a látvány összességében messze elmarad a RE 2 modelljeinek, animációinak és textúráinak minőségétől. Az előbbiek borzasztóan elütnek a háttértől. A szörnyek egyáltalán nem félelmetesek, a mozgáskultúrájuk is inkább furcsa, mint vészjósló. A fertőzött csimpánzok és gorillák röhejesen ugrálnak, a mozgásuk legalább egy generációval korábbi szintet idéz. A zombiknak azért jól áll ez a „furcsaság”, megkapóan elfuserált a mozgásuk, az pedig nagyon látványos, ahogy tömött sorokban kúsznak befelé a résnyire nyitott rácsok alatt. A hangjaikat még jobban eltalálták. A nyögések és hörgések egyenesen perverzek, furcsán ismeretlen ízt adnak az atmoszférához, igazán maradhattak volna. Szerencsére a RE 1.5-nek jórészt új, ismeretlen zenei anyaga van. Azt ugyan nem tudni, ki jegyzi, de üdítően ismerős, mégis újszerű. Izgalmas stilisztikai átmenetet alkot a RE és a folytatás zenei világa közt.

Az, hogy pont félúton rekedt meg a két hivatalos epizód közt, igaz a játék egészére nézve is. Sajnos nem fejlődött annyit, hogy megfeleljen a felfokozott várakozásoknak, esztétikáját tekintve pedig egyenesen zsákutcának bizonyult, így buknia kellett. Nem RE, sokkal inkább Biohazard. Túlontúl „Resident”, viszont cseppet sem „Evil”, hisz túl hétköznapi, és nincs is benne „gonosz”, csak áldozatok, túlélők, pénzemberek és tudósok, akik elkövettek pár végzetes baklövést. Érthető, hogy kaszát kapott, ennek ellenére (vagy tán épp ezért?) kimondhatatlan élmény volt kipróbálni. Újra az a 13 éves srác voltam, aki egy fél órát is időzött az 576 Kbyte egy bizonyos oldalánál. A rajongó szemével nézve a RE 1.5-tel töltött pár óra volt a sorozathoz köthető egyik legizgalmasabb élményem, talán csak a 2019-es remake tudja majd átvenni a stafétát, ezért őszintén remélem, hogy egyszer felbukkan majd valahol a legutolsó változat is abból, amit Mikamiék 22 éve nehéz szívvel elengedtek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.