Hirdetés

2019. április 24., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Játékok rovat

A Resident Evil-sorozat története I. - A 90-es évek

A január 25-én megjelent remake nem az első újrázás az új utak keresése által fémjelzett széria történetében.

[ ÚJ TESZT ]

Futottak még, avagy vége az első résznek

A klasszikus PS1-es trilógia befejezésével lezárult egy korszak a RE történelmében, amit én itt jobb híján első aranykornak neveztem. A szervesen összefüggő három (és fél) részt a játékmechanika és az audiovizuális prezentáció tökéletesítése és a határok kitágítása jellemezte, valamit az alkotók azon igénye, hogy történeteiket egyre kifinomultabban és filmszerűbben adják elő a videojáték médium nyelvi közegében. PS1 elhagyásával új távlatok és igények nyíltak meg, a sorozatnak később a megváltozott befogadói igényekkel is szembe kellett néznie.

Készült azonban még egy utolsó PS1-es RE, ami nem kevesebbel büszkélkedhet, mint hogy az első, teljesen 3D-s alkotás volt a széria történetében. A RE Survivor (avagy Japánban Biohazard: Gun Survivor) című spin-off a világ első játéka volt, amely úgy támogatta a Namco fénypisztolyát, hogy nem rail shooter volt, tehát jobbára teljes mozgásszabadságot tett lehetővé. A szélesebb ismertséget elérő amerikai verzióból azonban épp ez a sokat ígérő funkció maradt ki, mégpedig a fegyverellenes indulatokat felkorbácsoló columbine-i lövöldözés miatt. A Survivor volt az első kísérlet arra, hogy a RE-széria azzá váljon, aminek az alkotók kezdettől fogva szánták: első személyű élménynek, FPS-nek, mint pl. a szintén 1996-os Realms of the Haunting.
Valami ilyesmi lehetett tehát a cél:

Az elmúlt majd’ 20 év keserű tanulsága az, hogy a 2017-es RE 7-ig ez egyik epizódnak sem sikerült igazán, legyen akár fősodorban vagy spin-off. A Survivor eleve állatorvosi lóként viselte magán az univerzumépítésében és az FPS-műfajban bizonytalan Capcom ostoba döntéseinek nyomát. A számozott részek sikereire apelláló cég a cselekményt óvatosságból olyan távol tartotta az előzményektől, amennyire csak lehetett. Névtelen, amnéziás hősünk (milyen eredeti) a fiktív Sheena-szigeten lévő Umbrella-bázison és annak környékén próbált pontot tenni saját identitásválsága és az újabb zombijárvány végére. Ennél többet kár is a sztorira vesztegetni, nonszensz az egész, és csak Leon említése köti a trilógiához. Az alábbi kritika frappánsan világít rá a hiányosságaira:

A Survivor tálalása sem ütötte meg a mércét. Megtartotta a számozott epizódok lassú játékmenetét, de nem volt eléggé izgalmas ahhoz, hogy lekösse a játékosokat. A helyszínek unalmasak és rondák voltak, a kaland-logikai elemeket pedig mellőzték. FPS-ekre jellemző mozgást tett lehetővé, de a célzás már a rail shooterekre jellemző mechanikával, szálkereszt irányításával vagy fénypisztollyal történt, ami elképesztően körülményessé tette a haladást. A RE és a RE 2 ellenfeleit és karaktermodelljeit átemelő játékmotor sem állt a helyzet magaslatán. PS1-re többek közt azért nem készült sok FPS, mert a hardver instabil geometriakezelése a játékos szeme előtt nyúló, csavarodó és deformálódó modelleket és textúrákat eredményezett, így elég volt néhány játékkal töltött perc a tengeribetegség tüneteihez. A Tose Software-nek kiszervezett produktum összességében a sorozat első látványos bukásaként vonult be a nagykönyvbe.
Bárhová kattintunk is ebben a végigjátszásban, a benyomásunk valószínűleg ugyanaz marad: nem kár érte.

Elég gyakori, hogy egy leköszönő platformra egyre nagyobb hulladékok jelennek meg, a Survivor azonban még e jelenség kapcsán is egyértelmű anomáliának számít, őszintén sajnálom, hogy így zárult a Playstation-éra egyik legjobb sorozata. Mivel jócskán kilencvenezer karakter fölött járok, érjen itt véget az első rész. Az eredetileg kétrészesre tervezett cikksorozat úgy néz ki, legalább három vagy négy epizódra rúg majd, a szövegtömegből ítélve ugyanis bőven van mit mondanom. A második rész valószínűleg az akcióorientált másodvirágzásig új utakat kereső franchise legszebben öregedő gyöngyszemeiről és legérdekesebb mellékszálairól fog szólni. Hogy mikor, azt még nem tudom pontosan. „When it’s done.” De még februárban várható. Addig is ismerkedjetek az 1.5-tel és barátkozzatok újra össze Nemesissel. Megéri.

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.