Hirdetés

2019. április 24., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Játékok rovat

A Resident Evil-sorozat története I. - A 90-es évek

A január 25-én megjelent remake nem az első újrázás az új utak keresése által fémjelzett széria történetében.

[ ÚJ TESZT ]

A sosemvolt folytatás – a Resident Evil 1.5

FIGYELEM: Ezt a fejezetet melankolikus futamok, gyászzene, esetleg a korábban linkelt Niigaki-Samuragochi borzadály hallgatása közben ajánlott olvasni.

A Capcom már a premier után egy hónappal elkezdett dolgozni a RE folytatásán. A 40-50 fős csapat fele új volt. Shinji Mikami producerré avanzsált (úgy tűnik, arrafelé ez a szokás), a rendezéssel ezúttal a RE egyik tervezőjét, Hideki Kamiyát bízták meg. A döntés a RE 2 1997. májusi megjelenéséről szinte azonnal megszületett. Addig üsd a vasat, amíg meleg, tartja a mondás, de a Capcom kapkodása végül nagy hibának bizonyult. A cégvezetés kétmilliós értékesítési célt tűzött ki, hiszen nem tudhatták, hogy ezt az első rész is simán megtöbbszörözi majd, így Kamiya és kreatív stábja minden erejével a célközönség növelésére fókuszált: az Egyesült Államokat vette célba. A cél a korábbiaknál is filmszerűbb élmény elérése volt, grandiozitást, bombasztikus látványt ígértek, gyorsabb játékmenetet és látványos akciót, valamint a pusztítás nagyságrendekkel nagyobb és sokkolóbb képeit: lángokban álló várost, káoszt, tehát a Romero-filmekhez illő, apokaliptikus víziót.
Az alábbi kis videó remekül összefoglalja, mit várhattunk volna.

Már eleinte egyértelmű volt, hogy az előd után két hónappal játszódó cselekményt az Umbrella T-vírusától káoszba fúló Raccoon City utcáira helyezik. Ahogy kitágult a tér, a cselekmény léptéke és az akció sűrűsége is nőtt, így főleg a korábbiaknál jóval több ellenfél felvonultatására fókuszáltak, a PS1 adta korlátok miatt viszont csínján kellett bánni a poligonokkal. Cserébe a cselekmény előrehaladása során a „mezei” zombik is mutálódtak volna, akár a REmake-ben. Az alkotók úgy vélték, a „gonosz cég” toposzára többé nincs szükség, a folytatás teljes egészében a járvány- és katasztrófafilmek jellemző fordulataira fókuszálhat. A premissza az volt, hogy Jillék kalandjai tönkretették az Umbrellát. A járvány tematikához friss szemlélet, köznapi hősök kellettek, akik naivabbak, mint a sokat látott Jill és Chris. A fiatalítási kísérlet végeredménye egy vadonatúj páros, a helyi rendőrség, a RPD ifjú közrendőre, Leon S. Kennedy, és a motorbolond egyetemista lány, Elza Walker lett, utóbbi verdája nyergében „robban be” a rendőrőrs várótermébe, hogy abban leljen menedéket, míg előbbi az evakuálást épp lekésve menekülni igyekszik a városból.

A munkát kreatív ellentétek nehezítették: Mikami „erkölcsi” okból (rókabőr) le akarta zárni a sorozatot, amit felettese, Yoshiki Okamoto (Street Fighter II., Genji-sorozat) hevesen ellenzett, ugyanis egyfajta metasorozattá kívánta bővíteni a RE cselekményvilágát, amely új műfajokba, sőt más médiumokba is kirándulhat. Ő lett a filmfeldolgozások producere is, így a cél megvalósult. A viszály legnagyobb vesztese Kamiya, a stáb feje lett, aki a tapasztalatlansága miatt szinte minden ötletre nyitott volt, és rengeteget jóvá is hagyott, még ha összeférhetetlen is volt a koncepcióval. Mikamival idővel annyira megromlott a viszonya, hogy a producer csak havonta egyszer ellenőrizte az aktuális buildet.

A munkálatok ennek ellenére tempósan haladtak. Az ambiciózus terveket szép sorban leprogramozták, pedig akadt egy pár: hőseink látható sérüléseket szereztek, ruhát cserélhettek, sőt a túlélési esélyeiket jelentősen növelő páncélokat is felvehettek. Az elődénél nagyságrendekkel nagyobb fegyverarzenál, dinamikus, az eseményekre reagáló zenei anyag és a cselekmény függvényében változó hátterek is szerepeltek a célkitűzések közt. Hogy az utóbbi pontosan miért újítás, nem tudni, ugyanis már a RE-ben is voltak ilyenek: Yawn kiharapott egy darabot a padlóból, az Umbrella büszkesége, Tyrant pedig áttörte a födémet. Valószínű, hogy a korábbiaknál jóval „átszabhatóbb” és jobban animált környezetet terveztek. 1997 őszén, tinédzserként ismerkedtem meg az anyaggal, és odáig voltam, meg vissza. Tátott szájjal olvastam az 576 Kbyte beharangozóját, percekig bámultam a romos utcákat. Akkor még nem tudhattam (ahogy a Capcomon kívül senki sem), hogy a pusztítás káprázatos képeit, a RPD focipálya méretű parkolóját, és Elza piros motorosruciját sosem látom majd a monitoromon – legalábbis hivatalosan.

1997 elején a fejesek vizitet tartottak a fejlesztőcsapatnál, akik egy nagyjából 70%-os készültségű verziót prezentáltak. Senki sem lelkesedett túlságosan a látottakért. Mikami azzal nyugtatta kollégáit (és magát), hogy az aranylemezig meglévő három hónapban bármi megtörténhet, abban viszont mindenki egyetértett, hogy az anyag egyszerűen kiforratlan és tartalmatlan, egyszóval: unalmas. A szánalmasan low-poly zombik és „vérmajmok” inkább hasonlítottak LEGO-figurákra, mint monszterekre, így hiába voltak egyszerre akár tízen a képernyőn. Az amerikai filmekről mintázott rendőrőrs túlontúl realista volt, ami nem illett a franchise-hoz. A játék részeiben kétségkívül impresszív volt, de hiányzott belőle a spiritusz, nem volt benne „dög”, csak szó szerint. A RE-ből közben a Capcom egyik legfontosabb címe lett, amihez a készülőfélben lévő utód nem tudott felnőni, így Okamoto joggal aggódott. Akkortájt ismerte meg a néhai Noboru Sugimura forgatókönyvírót, aki sorozatokkal alapozta meg a hírnevét. Végső elkeseredésében tőle kért tanácsot, és meghökkentő választ kapott: kukázzák az egészet és kezdjék elölről. Okamoto okvetetlenkedett, Sugimurának azonban minden felmerült kérdésre kész válasza volt, amit annyira megnyerőnek talált, hogy végül vele íratta meg a RE 2 végleges forgatókönyveit, a rosszemlékű projekt stábját pedig feloszlatták. Egyesek a RE Director’s Cut-hoz kerültek, mások pedig abba a RE 2-be, amit a Capcom egy évvel később végül a világ elé tárt.

A történet itt véget is érhetne, de nem fog, a Capcom ugyanis hónapokig titkolta, hogy a RE 2 fejlesztését az elejétől kellett kezdeni. Továbbra is a kukázott játék demo verziójával hakniztak, a cég PR osztálya még majdnem fél éven át ebből állította össze a promóanyagokat, sőt a Director’s Cut japán kiadásán még gameplay videók is voltak a törölt prototípusból, így aztán a játékostársadalom jó része össze volt zavarodva a RE 2 1998. január 21-i megjelenésekor, köztük én is, hiszen nem „azt” a játékot láttuk viszont a képernyőn, amit korábban vártunk. A RE 2 jött, látott, és letarolta a játékipart, de a rajongók nem felejtettek, és a RE 1.5 névvel illetett prototípus idővel komoly kultuszra tett szert. Még a szériát csak felszínesen ismerők is tudni véltek róla egy s mást, hiszen a tengernyi kép- és videóanyag szivárgott ki belőle, ami törölt projektekkel ritkán fordul elő. A legendáját a Capcom is éltette, amikor például a Game Informer újságírói náluk vendégeskedtek a RE 3 kapcsán, rákérdeztek a kukázott előzményre, mire vendéglátóik a legnagyobb megrökönyödésükre egy titokzatos lemezt tettek az első kezük ügyébe eső PS1-be, és kaján vigyorral kontrollert nyomtak a tengerentúliak kezébe… SPOILER: a korongról NEM a Barbie Fashion Designer futott.

A következő egy évtizedben minden évre akadt egy-két „kiszivárgott” home videó, amin egy szerencsés kiválasztott a RE 1.5-tel játszott. A felvételek túlnyomó többsége persze kamu volt, szimpla videómontázs. Az viszont biztos volt, hogy a játék fennmaradt, amit ékesen bizonyít a Bio Flames portálon 1999-ben megjelent, számos exkluzív fotót tartalmazó cikk is. Sajnos a neve elhallgatását kérő Capcom alkalmazott a poszt után eltűnt, kirúgták vagy megfélemlíthették. A játéknak a téma szakértői szerint legalább három, eltérő készültségű másolata létezik, ezek közül a legújabb 80%-os is lehet. Mivel ilyenkor a szoftvereket általában már tesztelik, számos tesztpéldány hagyhatta el a cég főhadiszállását. Az elmúlt két évtizedben többen állították magukról, hogy a tesztelők közt voltak, de a titoktartási szerződésük miatt a szivárogtatással a börtönt fenyegetnék. Erre minden okuk megvan, ugyanis mindegyik lemez egyedi digitális aláírást rejthet a kódjában. A szerződésszegés megkerülésének legegyszerűbb módja a halál. Egyes források szerint 2006-ban az egyik bennfentes meghalt, a hagyatékát pedig elárverezték.

Nem sokkal később megjelent egy bejegyzés a játékról a ritkaságokkal foglalkozó Playstation Museum oldalán, ami arra utal, hogy azt szerkesztő, hírhedt Curator valahonnan megszerezte, mégpedig az időzítés alapján épp ezen az árverésen. Nem sokkal később „valaki” rajongói fórumokon kért segítséget a játék rekonstruálásához. Fordítókat keresett, illetve bennfenteseket, akik ismerik a tárgyak helyét a térképen. Sokan örömmel segítettek, azt remélve, hogy munkájuk gyümölcse egyszer majd működő változat lesz, de a titokzatoskodó fórumtárs, feltehetően a Curator, nem volt hajlandó sem szivárogtatni, sem áruba bocsájtani a kincset. Nem sokkal később elköszönt a fórumoktól, mondván, halálos fenyegetéseket kap. A feltehetően általa vásárolt build története (egyelőre) itt ér véget. Az eBay-re néhány nappal később felkerült egy RE 1.5 kópia 125000 (!) dolláros irányáron (34.8 millió forint). A hirdető egy bizonyos Bio Flames volt, valószínűleg a Curator gúnyolta ki így a leginkább elkötelezett RE rajongói közösséget.

2011-ben újabb alfa verzió tűnt fel. A Bio Flames egykori fórumozóiból verbuválódott baráti társaság lecsapott a lehetőségre, és megvásárolta a játék egy kezdetlegesebb, kb. 40%-os buildjét 8000, más források szerint 9000 dollárért, azaz kb. 2.5 millió forintért. A részleteket a mai napig nem ismerni. Sajnos csalódniuk kellett, bár az üzlet nem kamu volt, a játék annyira töredékes és hiányos volt, hogy debugger nélkül még mozogni sem lehetett az ad hoc vagy sehogyan sem összekötött helyiségek és helyszínek közt, és ezen a készültségi fokon még szinte sztorielemek sem szerepeltek benne. Csüggedés helyett azonban programozókat verbuváltak, és Team IGAS (az I’ve Got a Shotgun rövidítése) néven elkezdték rekonstruálni a sosemvolt játékot a megvásárolt build, a számtalan kép- és videóanyag, valamint a demóban és a végleges RE 2-ben maradt kódtöredékek felhasználásával.

A csapat jó időre eltűnt. Egyesek szerint busás haszonnal adtak tovább a kópián, mások messiásként várták a csapat első játszható modját. 2012-ben aztán egy ismeretlen busás összegekért kezdte árusítani a RE 1.5 félkész változatát. Az IGAS a hirdetéshez csatolt képeken felfedezte a saját keze munkáját, és egy hosszabb nyomozás után kirúgták, és elbocsájtó szép üzenetként csalásért fel is jelentették nyerészkedő társukat. Végül a reménykedőknek lett igazuk, ugyanis 2013-ban megjelent az első MZD (Magic Zombie Door) build PS1 ROM formájában, amely későbbi RE-játékokból másolt tartalmakat felhasználva igyekezett játszható formába önteni a lappangó legendát. A csapat elképesztőt alkotott. A japán feliratsávot angolra cserélték. Évek kutatómunkájával, újságcikkekből kivágott fotók és VHS felvételek digitalizálásával háttérről-háttérre, helyszínről-helyszínre igyekeztek rekonstruálni a Capcom majd’ 20 éves elképzeléseit. Egy másik magányos modder ortodox módon, csak eredeti tartalmat felhasználva „küzd” a „szörnyszülött” MZD változat ellen, ám módosításai, finomhangolásai és extra tartalmai miatt jelenleg mindenképp ez az ajánlott. A mai napig kalapálják, az utolsó patch 2018 nyarán jelent meg hozzá. A jogvédelemben legendásan háklis Capcom nem zargatja sem a megosztókat, sem a moddereket, így a MZD ROM ingyen és legálisan letölthető. Miért is tennék? A RE 1.5 jót tesz a sorozat legendáriumának, ráadásul hivatalosan nem is létezik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.