Az építkezés részletei, az alkatrészek:
Miután újra levettem a vázszettet a szekrény tetejéről, elkezdtem összeszedni hozzá az alkatrészeket. Nézzük őket sorjában, a teljesség igénye nélkül:
Shimanót szerettem volna. Modern megoldásban gondolkodtam, de korhű hozzáállást szerettem volna tükrözni a kész bringával. Felhajtottam egy Shimano 600-as váltószettet, alsó csöves váltókarokkal.
Nem nyugodtam bele a 8 fokozatba, de szerencsére ezek a karok nem pozicionált állásban gond nélkül elviszik a 9 sebességfokozatot is. Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten szeretem, hogy magam állíthatom be a lánc pozícióját így, tehát sosem zörög, csörög a rendszer. Persze felmerülhet, hogy le kell nyúlkálni, kényelmetlen, lassú. Igen, az. De ennek ellenére én kedvelem, amúgy is legtöbbször lassan megyek, nem sietek, van időm lenyúlni, és váltani. Annyit, akkor és úgy, ahogy nekem tetszik.
Az első váltó is 600-as, két tányérhoz optimalizált változat. (Hát persze, a 90-es évek elején nemigen volt 3 tányéros változat országúti hajtókarokból.) A hajtókar viszont már a modern kor gyermeke. A 600-as utódaként a 90-es évek legvégén létrejött Shimano Ultegra család szetten kívüli, azzal megegyező minőségű, de teljesen fekete színű változata. 39-es kicsi és 52-es nagy lánctányérral rendelkezik, természetesen mindkettő alumínium.
A kar 175 mm hosszú, Holowtech II rendszerű tengellyel, ami a ma kapható menetes középrész szabványok legjobbika. A hozzá tartozó külső csapágyas hajtókarcsapágyak kedvéért kellett teljesen síkba maratni a vázat, mert ez az átmenő tengelyes megoldás nagyon érzékeny az ilyesfajta pontatlanságra. A képen még látható Shimano 540-es patentpedál az Ultegra szint MTB-s verziója. (Rendes, országúti pedál-cipő szett beszerzése folyamatban, jelenleg viszont mind a 3 bringámon ilyen pedál van, így nem volt kérdés, hogy erre is átmenetileg ilyen kerül.)
A hátsó váltó egy teljesen új, makulátlan állapotú 92-es évjárató Shimano 600 Tricolor. A gyárilag 8 sebességes rendszerhez kitalált váltó tökéletes összhangban van a 9-es fogaskeréksorral. Azzal a 9-es fogaskeréksorral, mely nagyon meghatározó volt az építés során. Ez bizony „csak” egy Shimano Tiagra, ellenben 14-25 a fogkiosztása. Említettem, hogy nem megyek gyorsan (30 km/h átlag, plusz/mínusz 5 km/h), ezért ragaszkodtam a magas fogszámról induló sorhoz. Ezzel megfelelően tudok pörgetni. A magamfajta ropilábú hegyi menő magas fordulaton hajt, ezzel az áttételtartománnyal pedig ezt bármilyen útszakaszon meg tudja tenni.
Hopp, egy „kakukktojás”! A fékszett a fiókban volt. Ez a kis benyúlású Saccon Radius két forgáspontos patkófék kiváló termék, olcsó is, csak erősen kilóg a koncepcióból. A modern Ultegra szett beszerzése folyamatban, de mivel a bringa alacsony költségvetést figyelembe véve épült, ezért elodáztam a vásárlást. Az Ultegra szett ára jó 40 ezer forint, de az ellentmondások ellenére eljön majd az ideje, mert fékerőben nem említhető egy lapon a Saccon megoldásával.
A kormánycsapágy és környéke meglehetősen bonyolult vidék egy ilyen régi bringánál. A villa 1 colos és menetes. Ehhez legtöbbször bedugós stucni társul, mint ahogy a Puch esetében is volt az gyárilag. Ennek a rendszernek a legnagyobb hátránya, hogy a használat során a menet miatt a csapágy fellazul, és lötyögni kezd, majd ha nem húzzuk utána, egyre jobban lötyög. Továbbá a rendszer kiállva tekerésnél még rugalmas is. A megoldás egy felső kategóriás (tehát pontos) ipari csapágyas kormánycsapágy lett. Természetesen colos és menetes.
A villanyakba pedig A-head átalakítót tettem, majd rá egy nagyon könnyű és merev A-head stucnit. A csapágy nagyon finoman jár, pontosan és határozottan összekontrázható, a menetre pedig menetrögzítőt is tettem, így még egyszer sem lazult fel. A megindulásoknál segít a merev, kompakt kialakítású, 44 cm széles kormány is. Lehetett volna keskenyebbet is feltenni, de a magamfajta, alapvetően hegyi kerékpáros forma sokkal kényelmesebbnek találtam a széles megoldást. A betekerő szalag egy egyszerű, fekete, szilikonos darab, de szerencsére jó vastag, komfortos.
A fékkarok esetében ismét arról van szó, hogy a fiókban volt. Meg kell mondjam, hogy van itthon egy szett Tricolor 600-as Shimano fékkarom is, de egyrészt állapota nem méltó a jelenlegi összeállításhoz, másrészt ez a fent lévő XLC típus sokkal- sokkal kényelmesebb. Ha a Shimano Ultegrából kihozna egy modern formájú, de egyszerű fékkart (nem fékváltókart), akkor azonnal váltanék.
A kerékszett esetében nem kívántam kompromisszumokat kötni. Mármint minőségbeli kompromisszumokat. Nem kellett a legjobb, nem kellett a legkönnyebb. De használható, modern kellett, amit hosszú távon lehet nyúzni. A Puch-korabeli, szimpla alufelnik és menetes agyak gyenge horganyzott küllőkkel egyszerűen nem alkalmasak minőségi sportolásra. A képeken látható szettel szerencsém volt.
A Fulcrum Racing7 kerekeket újként, egy új bringából bontva sikerült megvennem mindössze 30 ezer forintért. Ezért a pénzért kaptam duplafalú alumínium felnit, kerekenként 20 db acélküllőt, ipari csapágyas agyakkal, hátul pedig kazettás rotorral. Ennyi pénzért ilyen tartós, merev kereket ilyen súlyban nehezen találtam volna máshol. A racsni mechanikája nagyon stabil, pontosan és hangosan reteszel.
Nyeregcsőből egy kétcsavaros alumínium megoldás került beépítésre 25,4-es átmérővel. Rajta pedig egy SLR nyereg üldögél karbon testtel, titán pálcákkal. Ezzel is szerencsém volt, mert nyeregből mindig csak a kényelmeset szabad választani, teljesen mindegy, hogy beleillik-e a képbe, vagy sem. Úgy gondolom, hogy nem üt el nagyon az összképtől, a komfortja pedig számomra tökéletes.
A képen látható gumik 25 mm-es országúti verziók, a váz és villa viszont képes fogadni a jóval ballonosabb gumikat is úgy, hogy közben a fék útját sem befolyásolják. Ezért előszeretettel használom (főleg télen) cyclocross gumikkal, melyek 32 mm szélesek. Vígan járok vele terepre (is).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
