Konklúzió
Megérte? Nincs egyértelmű válasz. Ha van elég ram a rendszerben, akkor szerintem érdemes kipróbálni. Nálam a felhasználás nem indokolja a ramdisk-et (nincs gigabites internetem, nem sokat töltünk le-fel, stb.). Régebben elpöntyögtek ezek SATA SSD-n is, nem volt gond. Élettartam sem redukálódik jelentősen, ahogy én használom... de akkor minek?
Ez egy homelab, aminek a lelke a hőstettek végrehajtása, problémák megoldása... Ha nincs, akkor generálunk egyet és megoldjuk. A lényeg a kísérletezés, tanulás. Az 500 MB RAM "feláldozása" nem vészes, gyakorlatilag még így is kevesebb a ram felhasználásom, mint Opnsense-vel volt. Ramdisken nem terhelik az NVME felé a kapcsolatot az apró, de folyamatos írás/olvasással. Szép kísérlet és megnyugtató, hogy mindent megtettem a sebesség maximalizálásáért (nem röhög, a fél mikroszekundum is idő). 
Előnyök:
Latency: SATA SSD ~100 µs; NVME SSD ~10-20 µs; Ramdisk ~0,1-1 µs
IOPS (véletlen): SATA SSD ~90K; NVME SSD ~1M+; Ramdisk 10M+
Azonnali boot és restart: hiba esetén másodpercek alatt újraindul mindkét rendszer
Zero wear: SSD kímélve, nincs írás a DNS/query logoktól, cache-tól
Lehet csak placebo-hatás, de a Tailscale kapcsolat mintha előbb felépülne, távolról pl. Home Assistant gyorsabban tölt be
AI generált kép, notegpt.io
Biztonság:
az /mnt/ramdisk mappa alap esetben nem módosítható. Ha a ramdisk nem jön létre valamiért és nem működne az automatikus helyreállítás, akkor manuálisan az NVME-re helyreállítva a rendszer ismét percek alatt működőképes. Külön mentett error.log egyszerűsíti a hiba megtalálását. Ramdisk mérete fix, de az LXC és a VM mérete is, így nem tud "kifutni" a tárhelyből.
Alternatívák:
Alpine linuxnál a diskless mode-t is, nézegettem, de az LXC költöztetés egyszerűbbnek tűnt. Vannak megoldások a cache és logok "kiszervezésére" tmpfs-be (nálam a Proxmoxnak van egyébként tmpfs is beállítva), ez is macerásabb lett volna, mint a teljes rendszert a ramba átpattintani. Debian alapokon, nagy VM/LXC mérettel mást mutatna a matek, ott ez lehet a jobb megoldás. Ha kevés a ram, akkor sem érdemes a ramdiskre "herdálni", a swap jóval lassabb és ha a rendszer swappolni kezd, akkor jó eséllyel el is köszöntünk a ramdisk előnyétől...
ramdisk, by deep.ai
A váltás lényegét Claude AI is összefoglalta:
"SATA SSD solidan teljesít, de otthoni szerver esetén az állandó kis írások (logok, DNS cache, lease fájlok) lassan "koptatják" – és egy router vagy DNS szerver számára a ~100 µs latencia felesleges kompromisszum.
NVMe sebességben messze veri a SATA-t, de OpenWrt vagy AGH+Unbound alá kifejezetten pazarlás – ezek az alkalmazások nem tudják kihasználni az előnyeit, viszont ugyanúgy szenvednek a sok kis írástól.
Ramdisk esetén a képlet egyszerű: nincs "write-wearing", nincs latencia, a memória töredékét használja (500 MB a 32 GB-ből), és ezek az alkalmazások pont erre lettek tervezve – kis méret, ismert konfig. A reboot utáni automatikus visszaállítás pedig megoldható néhány sor systemd service-vel.
A tanulság: nem mindig a gyorsabb tároló a jobb választás, hanem az, amelyik illik az alkalmazás természetéhez."
Kérdés, észrevétel jöhet kommentbe -mint mindig. Köszönöm, hogy benéztél! 
