51. fejezet
Most, hogy letudtuk a nyári nagy hajtást és még nem indul el az őszi őrület, elmentünk Marcsával a születésnapi pihenésünkre. Persze már lefoglaltuk előre, de nem volt egyszerű. Sokat gondolkodtunk, hogy hová menjünk és végül úgy döntöttünk, hogy Pécs környéke lesz. A város szép, a Mecsek szép, közel van Orfű, Abaliget, Villány, Harkány, Siklós, Szigetvár. Sok a néznivaló, igazi aktív pihenés.
Végül négy éjszakát Pécsen, kettőt Villányban töltöttünk.
Pécsre menet csak Bogyiszlónál álltunk meg, mert engem nagyon érdekelt a híres bogyiszlói paprika hazája (amivel amúgy még soha sem találkoztam). Nagyon szép helyen van a falu, egy Duna-holtág mellett, de nagyon lerobbant. Úgy elment a kedvem, hogy nem is kérdeztem utána a híres paprikának.
Pécsre érve elfoglaltuk a szállást, aztán csak sétálgattunk. Nagy a tömeg, de még pont nem volt zavaró. Menet közben ittunk sört és ettünk fagyit, este pedig beültünk egy étterembe, ahol nagyon jót kajáltunk (Csak reggelit kértünk a szállodában, hogy ne legyünk időhöz kötve.).
Másnap egy könnyű, nyugis programot terveztünk. Abaligeten megnéztük a híres barlangot és sétálgattunk a tavak mellett, majd átmentünk Orfűre, ahol kb. ugyan ezt csináltuk, csak barlang nélkül. Találtunk egy falumúzeumot (megnéztük), ahol a kert tele volt kemencékkel, amik működtek és egy csomó finomságot sütöttek bennük. Jól feltankoltunk kajával és egész nap csak lézengtünk és beszélgettünk. Egy stégre kiülve és a lábunkat a vízbe lógatva költöttük el az uzsonna-vacsoránkat.
Este még Pécsen beültünk egy sörözőbe (illetve a kerthelyiségbe), ahol volt Marcsának való sör is, bár azt mondta, hogy a Tibi úr-féle azért finomabb.
Harmadik nap a Mecsekben kirándulgattunk. Semmi extra, csak sétáltunk a erdőben és élveztük a csöndet. Felmentünk egy kilátóba is, ahonnan nagyjából mindent lehetett látni. Nagyjából 20 Km-t mentünk, kényelmes 7 óra alatt. Kb. félúton találtunk egy szép tisztást, tele vadvirággal. Itt leültünk megebédelni (Hoztunk szendvicseket és bodzaszörpöt.), aztán fontam Marcsának egy koszorút a virágokból. Nagyon örült neki!
- Tudod Pityu, pont az ilyenekből látszik, hogy akármilyen keménynek és lazának is látszol, valójában nagyon jó szíved van és pont ezek azok a dolgok, mik miatt a legjobban szeretlek! - Aztán jól megcsókolt. A többi meg nem tartozik rátok.
Negyedik nap elmentünk Szigetvárra és jó, hogy korán indultunk, mert jó sok időt el lehet tölteni a várban. Utána gyorsan bekaptunk valamit, aztán irány vissza Pécsre és megejtettük a tényleges városnézést. A Dzsámiba és a Bazilikába mentünk be és Marcsa kérésére a Vasarely múzeumba (Ez azért egy kicsit fura volt. Minden olyan, mintha pont fordítva lenne.). Utána még sétálgattunk és megnéztünk pár nevezetességet. Későn vacsoráztunk, aztán a szálloda erkélyén még iszogattunk (Marcsa fehérbort én kézművessört.) és beszélgettünk.
Mivel ez volt az utolsó éjszakánk Pécsen, összekaptuk a cuccainkat és egy korai reggeli után elrobogtunk Harkányba csobbanni egyet a gyógyvízben. Tényleg jó meleg és tényleg záptojásszagú! A szagot hamar megszoktuk és nagyon kellemes volt. Most örültünk igazán a korai indulásnak, mert még a Siklósi várat is meg akartuk nézni.
- Te Marcsa. Ki kellene innen kászálódni lassan.
- Neeeem!
- Hagyjuk Siklóst inkább?
- Neeeem!
- Hatra Villányban kell lennünk a borvacsora miatt! (Mondjuk itt még csak dél volt, de a vár + a szállás elfoglalása miatt kellett az idő)
- Bakker.
Persze azért elindultunk és mivel Siklós csak egy köpésre van, hamar odaértünk. Először jól megebédeltünk egy nagyon hangulatos helyen, aztán jól megnéztük a várat. Ezután még éppen sikerült elfoglalni a szállást Villányban, mielőtt mentünk volna a borvacsorára. Rengeteg fogás volt (mindegyik csak pár falat) és minden fogáshoz más, a fogásnak megfelelő bort adtak. Mondjuk ezt én magamtól biztosan nem tudtam volna, de kellemes volt. Marcsa kicsit jobban ért a borokhoz, de azt mondta, hogy ez a szint már neki is magas, csak élvezi az ízeket.
A Hatodik nap roppant egyszerű volt. Pincelátogatás és borkóstolás. Annyi szerencsénk volt, hogy mindenhol kaptunk valami rágnivalót, ami felszívja az alkoholt. Minden esetre a vacsorához már én is csak vizet ittam.
A hetedik napon kissé későn ébredtünk (Talán érthető módon, de szerencsére másnapmentesen.), de azért még elmentünk a tegnapi egyik pincébe, mert mindkettőnknek ott tetszett a legjobban egy-egy bor. Marcsának egy rozé, nekem egy vörös. Mindegyikből vettünk 5-5 üveggel, hogy vigyünk a többieknek is (Jó rohadt drága volt.). Hazafelé még megálltunk a Gemenci-erdőnél, de már csak egy kis sétára futotta, mert nem akartunk nagyon későn hazaérni, de így is nagyon szép volt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
