49. fejezet
A molnárék másfél héttel később már költöztek is. András bácsi házán mást nem kértek, csak a két nem használt szoba és a konyha kimeszelését, az meg hamar készen lett. Az utcai szobát majd kettéosztják, ahogy az öreg mondta és így lesz külön szoba a két fiúnak, de előbb megcsinálják lakásnak a műhelyt, ahol az öregek fognak lakni, akik addig az utcai szobában lesznek.
Tamás bácsi és Margit néni már nyugdíjasok, de az öreg még most is dolgozik és dolgozott is. Margit néni a háztartást vitte, mert Imre (a fiuk) és Anna (az ő felesége) több műszakban dolgoztak. Imre egy modern malomban volt, Anna pedig ápolónő. A két fiúnak valami fura neve van (Megkérdeztem megint: Marcell és Ármin. Szerencsétlenek!), ők 10 és 12 évesek.
Annának nagyon tetszik a környék. Eddig is egy kis faluban laktak, de az egy főút mellett feküdt és nem volt ilyen nyugodt és csöndes. Ugyanakkor a falu túlsó végéről kellett a buszhoz bicikliznie, hogy aztán több, mint egy órát utazzon a városba és a busztól még negyed óra volt a kórház. Most 2 perc séta a buszmegálló (András bácsi háza majdnem a központban van.). Busszal 10 perc a mi falunk és mivel a kórház előtt megáll a busz a városban, az még 30-35 perc és nem kell gyalogolnia. Nem volt nehéz munkát találnia. Hét közepén költöztek, következő héten már kezd is.
Margit néni meg nagyon boldog a házzal, az udvarral, az ólakkal és a konyhakerttel. Mondjuk András bácsi már csak a tyúkólat használta, hogy mindig legyen friss tojása. Disznót és nyulat már nem tart évek óta. Virágokkal sem vacakol már, csak a rózsabokrok, meg a sövény van, meg persze a nagy diófa az udvaron. A konyhakertben viszont sok mindent termel, de mindenből csak keveset, amit még el tud látni. Na, mindezt ott hagyta, tyúkostól Margit néninek.
- Nagyon szép tyúkok ezek András! Biztos, hogy nem akarja elvinni őket?
- Van ott elég, ahová megyek, elhiheti! Meg különben is. Legyen mivel elindulni. Ha meg szeretnének disznót tartani, akkor Bandival beszéljenek, nyulat meg Pityutól biztosan kapnak párat, ha szeretnének. Kacsái is vannak, de ha azt is szeretne, azt inkább mástól kérjen!
- Miért? Mi baja a kacsáinak?
- Igazából semmi, de kicsit furfangosak, ahogy a kecskéje, meg a lova is!
- Hogyhogy furfangosak?
- Majd meglátja!
A két molnár meg nagy lelkesedéssel vette birtokba a malmot. Annak külön örültek, hogy a régi tárolóépületet lakrésszé alakítottuk. Ez oldalról kapcsolódik a malomhoz és kívülről is, meg a malomból is be lehet menni. Régen itt tárolták az őrlésre váró búzát és a kész lisztet, míg el nem vitték. Mivel minden ilyesmi a majorban lesz, Bandi rakatott bele egy kis fürdőszobát, meg egy főzősarkot, lett bele rakva szekrény, asztal, sarokpad és ágy. Itt kényelmesen meg tudnak pihenni és ha sok a munka, itt is tudnak aludni.
Az első próbaőrlést még villanymotorral csinálták. Azt mondta Tamás bácsi, hogy látszólag szép és jó munkát végeztek az ácsok, de ha valami gond lenne, azt könnyebb leállítani. Kellett majd egy nap, mire minden összeállt, de végül azt mondta, hogy minden rendben a malommal. Elment néhány zsák búza a kísérletezésre (majd megeszik az állatok), de végül lett egy zsák liszt (teljes kiőrlésű), amire azt mondta, hogy azt már elvihetjük a péknek (Mármint ugye Józsinak.).
Másnap volt a vizes próbajárat, de üresen. Az építők nézték, hogy üzemel a zsilip és rendesen elfolyik-e a víz, Tamás bácsi, Lala és Béla meg a kereket és a tengelyt figyelték és tesztelték az indítást és leállást.
Harmadik nap már vízzel őröltek. Persze az is csak próbajárat volt, 1 zsák búza, 1 zsák rozs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
