45. fejezet

Múltkor egyik délelőtt éppen vittem valamit a konyhára, amikor feltűnt, hogy Rózsi egyedül van.
- Hol van Erzsi néni?
- Megsütötte reggelire a pogácsát, aztán elment, mert valami dolga van. Mire elkezdjük főzni a vacsorát visszaér.
- Marcsa tudja?
- Már tegnap megbeszéltük.
- Akkó jó!

Utána el is feledkeztem a dologról, de következő héten megint nem találtam egyik nap. Megint az volt, hogy „valami dolga van”. Persze ez előfordul, úgyhogy megint elfeledkeztem róla.

Harmadik héten megint nem volt egyik délelőtt és megint „valami dolga van”. Ekkor már aggódni kezdtem, mert mehetett volna a dalárdába, vagy a tésztaklubba, vagy segíthetett volna szüretelni egy másik öregasszonynak, de neki „csak valami dolga van”.
- Csak nincs valami baja?
- Dehogy! Mi baja lenne? Még agyonütni sem lehet!
- Azért ez már aggasztó!
- Miért lenne? Tök jól van, hidd el!
Annyira azért nem nyugtatott meg Rózsi, úgyhogy Marcsát is megkérdeztem.
- Mi a fene van mostanában Erzsi nénivel? Mindig „valami dolga van” és kezdek aggódni miatta!
- Nem kell aggódnod! Ilyenkor segít valakinek. Rózsi meg nem bánja, mert a reggelit el tudja intézni és utána vacsoráig nem sok dolog van, addigra meg visszaér.

Aztán azon a héten a traccspartin történt valami…
Tettünk-vettünk, beszélgettünk, iddogáltunk és készült a kaja, mikor egyszer csak András bácsi – mintegy mellékesen – megkérdezte tőlem:
- Erzsit soha nem hívjátok el?
- Hogy jól felpofozzon mindenkit?
- Hát, tűzrőlpattant egy fehérnép, az már biztos! - mosolygott az öreg.
Na, ekkor nem hogy fény gyúlt a fejemben, de egyenesen egy kisördög gyújtotta!
- Talán egyszer megkérdezem. - mondtam, mintha nem lenne jelentősége – Viszont András bácsi! Nem baj, hogy megint csak kenyér van a pörkölt mellé? Tudom, hogy a nokedlit szereti és az elég régen volt már.
- Most azért volt alkalmam enni. - nézett rám az öreg csibészesen (Persze, hogy rájött, mit akarok.).
Na, gondoltam, most már tudom, hogy Erzsi néni kinek segít minden héten és mit! Persze láttam én, hogy jól elvan a két öreg a megnyitón, de azt nem gondoltam, hogy így összemelegednek. Igazából örülök neki, de abban meg biztos vagyok, hogy Marcsa meg Rózsi tudtak róla.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!