27. fejezet
Megint nem írtam egy darabig. Kezdem Kismajommal, mert az a bolond jószág sok öröm és sok nevetés forrása (Meg sok bosszúságé!)! Imi nem győz csodálkozni, hogy milyen hamar háziállatosodott! Gyorsan tanul, az biztos, de azért nagy kópé! Időnként látom, hogy szándékosan szívat! Teszek-veszek a kertben, mögém sompolyog és belemekeg a fülembe, mire dobok el mindent!
- Hogyrohaggyámegszőrösseggűkisnyomorultaszívbajthozodrám! Erre persze boldogan pattog, meg mekeg. Direkt élvezi!
Elkezdte rágni a rozmaring-bokrot, de persze erélyesen rászóltam. Most azt csinálja, hogy odamegy, a szemembe néz és beleharap. Én meg mondtam neki, hogy nem baj, mert átveszi az ízét a húsa és ha nem viselkedik, ő is megy a kemencébe. Valamit érezhetett, mert utána egész nap tartotta tőlem a távolságot.
A nyulakat nem kedveli, a csirkékkel nem foglalkozik, de a kacsákkal meg összehaverkodott. Na, vajon miért? Múltkor is azt láttam, hogy az amúgy is hudiniző kacsák élén masírozik ki a kapun! Persze ráordítottam, hogy:
- Jössz vissza azonnal te kis majom!?
Mire úgy fordult vissza, mintha eleve így tervezte volna és nagy ártatlan szemeket meresztve mekegett rám, nyomában a kacsákkal.
Kisajátította az egyik fotelt. Abban alszik nap közben. Fekszik hanyatt, keze-lába szerte szét, a nyelve kilóg. Tisztára, mint egy döglött kecske! Ilyenkor nyugodtan vakarászhatom, vagy akár a nyelvét is meghúzhatom, rá se bagózik, alszik tovább békésen. Időnként meg magától felpattan, néz bután és mekeg egy sort. Nyilván ilyenkor álmodik valamit.
Sétálni már rendszeresen viszem és nem kell neki póráz, de a kutyákkal még mindig kötözködik (Hihetetlen, hogy mekkora köcsög ez a jószág!). Már horgászni is volt velem. Olyankor vagy ledöglik a lábamhoz és ott horpaszt, vagy a környéken kajtat, de messzi nem megy. A szombati traccspartiknak is állandó vendége és nem is bánja senki. Érdekes, hogy amikor halat sütünk, az nem zavarja, de ha birkát, vagy disznót csinálunk, mindig tisztes távolságba húzódik és onnan figyel gyanakodva.
Amikor a majorhoz megyek, akkor magammal viszem, hogy a lóval haverkodhasson (Kiderült, hogy azt a lovat is Bandinak hívják! Nagyon röhögtem, mire Bandi megint bokán rúgott). Tényleg kedvelik egymást. Órákon át eljátszanak. Mókás látvány az a hatalmas ló, meg a pici kecske együtt!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
