35. fejezet

A következő traccspartira már meg is hívtuk az öreget és jött is szívesen! Kiderült, hogy már mostanra is talált egy csomó bútort és lebeszélte, hogy majd jön valaki és megveszi. Nem tudott szólni, mert nincsen telefonja. Illetve nem volt, de az unokájától kapott egy olyan nagyifont a héten.

András bácsi 91 éves, mint megtudtuk. Egy fia és egy lánya volt, de azok már nem élnek, ahogy a veje és a menye sem. Viszont van 5 unokája és 7 dédunokája és úton van egy ükunoka is! Az egyik unokája ott lakik a faluban és az látogatja, meg segít neki és az vette a telefont, hogy tudjon velünk beszélni.

Simán kezeli az öreg, csak mondta, hogy a merev ujjai miatt van baja vele, mert látni jól látja.
- Adja csak ide András bácsi, majd én beírom a számainkat, aztán hívhat bármelyikünket.
Közben odabóklászott Kismajom is és láthatóan jó embernek minősítette András bácsit ő is. Nézett is az öreg egy nagyot!
- Hát te meg ki vagy? És jól megvakargatta a füle tövét, mire Kismajom boldogan mekegett, meg dörgölőzött az öreghez!
- Tulajdonképpen ő a kutyám András bácsi és Kismajom a neve!
- Viccelsz velem! - nevetett az öreg.
Imi pont ott volt:
- Nem viccel! Tényleg úgy tartja ezt a kis kecskét Pityu, mint egy kutyát és ez a bolond jószág úgy is viselkedik! De ilyen is volt, már gidának is! (Most már kamaszodik.)
Közben oda jött Bandi is:
- Akkor fog nagyot nézni bátyám, ha meglátja, mit művelnek a lóval!
- Lóval?
- Mindjárt jön a szekér, amivel megyünk gombászni – most bátyám miatt nem gyaloglunk – és az egyik ló pont olyan bolond, mint ez a jószág, majd meglátja!
- Az is Bandi! - szóltam közbe, mire Bandi bokánrúgott, András bácsi meg nevetett!

Na, meg is látta, hogy mit bolondozik az a két jószág és alig tudta abbahagyni a nevetést. Amikor meg elindultunk és Kismajom Bandi hátán utazott, a könnye is kifolyt, úgy nevetett!
- Ha ezt nem látom, nem hiszem el! Fura egy pókok vagytok ti!

Utána mondta az öreg, hogy régen ő is sokat járta az erdőt, de pár éve már nem nagyon tud kimozdulni, mert nehezen jár, de így szekérrel kijönni jó volt.
Viszont tényleg jó szeme van! Már 5-10 méterről kiszúrta a gombákat, aztán mutatta a botjával, hogy hová menjünk.

Most tejfölös-gombás disznó ragut főztünk, a lányok meg csináltak hozzá egy nagy vájling nokedlit. Örült az öreg is, mert mondta, hogy szereti a nokedlit, de azt nem tud csinálni (nem bírja a keze). Amúgy megfőz magának, de mióta a felesége meghalt (nagyjából 10 éve), nokedlit nem evett.

Estig maradt az öreg, aztán Marcsa hazavitte, de mondta, hogy máskor is jön szívesen, mert nagyon jól érezte magát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!