Előszó
Jó 1 éve lehetett, hogy az L: topicban olyan játékot találtunk ki, hogy nap közben mindenféle képeket rakunk be és este egy kis történetet kellett írni ezek alapján. Első nap megírtam az első kis szösszenetet. Másnap úgy alakult, hogy tudtam kapcsolódni ehhez és ezért utána már tudatosan folytattam a sztorit. Később rájöttem, hogy az egésznek kicsit napló jellege van és akár ki is bővíthetném az első szösszenetet. A helyesírás kapcsán sokat kísérleteztem később, mert a karakterhez több hiba is passzolna (igen, szándékosak a hibák), de az nem az én stílusom. Persze azért hagytam benne, de csak módjával. Inkább a fogalmazásmóddal és a mondatszerkezettel próbáltam az esetlenség hatását kelteni. Remélem, hogy sikerült.
A játék maga nem lett túl sikeres, de az irományom önálló életre kelt és megszületett: Pityu naplója!
(forrás)
1. fejezet
Pityu vagyok (Igazából István, de mindenki Pityunak hív), 26 éves. Sokat szívatnak vele, hogy:
- Miért pont Pityu? Mert Pityutól nem félünk!
Asszem, ez valami rajzfilmben volt.
Gondoltam egy merészet és elkezdtem naplót írni. Nagymamám is csinálta, hát én is kipróbálom, mert miért ne (Amúgy ő szegény már nem ír naplót, mert nagyon öreg és ócskák az ízületei, meg nem is igazán lát. Anyám pátyolgatja). Amúgy is nevezetes nap van, mert hosszas betegség után Vitéz Doktor Simson barátom újra életre kelt!
Reménykedtem, hogy virágillatot fog árasztani magából a jó öreg Simson a felújítás után, de csalódnom kellett. Még most is olyan túlérett sajt szaga van, mint korábban. De legalább hibátlanul működik, ami már önmagában is ajándék! Viszont legalább, amikor befűtök neki, hozza egy jó öreg traktor hangját, ami nagyon menő! Csapattam is vele kicsit a faluban, de cserébe nagyon utál mindenki. A fene a fajtájukat. Viszont a nagy élvezkedés közben megint sikerült elfelejtenem, hogy a Folyópart utcában a parknál (Ami igazából csak egy dágványos dzsindzsa.) ott tanyáznak azok a nyomorult alkeszok, akik teledobálják az utat sörösüveggel. Na, szegény Vitézdoktor már kapott is egy defektet. Rohaggyommeg.
Szerencsére Béla a közelben lakik (Ő segített a felújításban, de amúgy főleg traktorokat szerel, meg időnként autót, esetleg Vitézdoktort is) és megfoltozta.
Mikor hazaértem, eszembe jutott, hogy a szag miatt is kellett volna beszélnem vele és felhívtam volna, hogy tudunk-e tenni valamit, de már megint lefogyott az egységem. Tényleg kellene már egy előfizetéses SIM kártya, mert ez csak egy feneketlen kútba szórt pénz.
Na, de a lényeg a lényeg, hogy a jó öreg Vitéz Doktor Simson elvitt csajozni a városba. Egy vöröske erősen szemezett is a géppel, de sajnos hamar kiderült, hogy ő is alkalmanként fizetős, mint a telefonom. Na, majd legközelebb. Most inkább iszom egy sört. Esetleg kettőt. Vitézdoktor így is hazavisz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
