8. fejezet

Mivel pénteken már egész jól voltam, megbeszéltük Marcsával, hogy szombaton bemegyünk a városba. Megnézzük a kézművespiacot, utána ebédelünk, aztán sétálunk kicsit a folyóparton és beülünk a cukrászdába is.

Szombaton jött is reggel 8-ra. Gondoltam felpattanunk Vitézdoktorra, de mikor a közelébe ért, elfintorította az orrát (Hogy mitől ilyen büdös ez a jószág?), úgyhogy azt mondtam:
- Mi lenne, ha busszal mennénk inkább? Elég hideg van!
Nem ellenkezett. Még kényelmesen el is értük a 8:20-ast, úgyhogy 9-re már a városban voltunk.

Még javában tombolt a piac.
Én vettem pár üveg mézet Gabitól (Amúgy a szomszéd faluba lakik a férjével, aki meg ács.) és mindenféle sajtokat, meg túrót, tejfölt Imitől (Ő néhány évvel fölöttem járt, aztán elment Pestre, de most visszajött és pár faluval arrább tart tehenet, kecskét és birkát is.)
Marcsa meg a Kisjulitól (A gazdaboltos Julinak a lánya) vett valami csírákat. Kérdeztem is, hogy minek, mert most úgy sem tudja elültetni, de kiderült, hogy ezt enni kell. Majdnem mondtam, hogy ilyet a nyulaknak adok, de megláttam Marcsa tekintetét, úgyhogy inkább mégse.
Amúgy durva, hogy Kisjuli pont olyan, mint a nagy, csak ő nem árul a pult alól házi bort, meg pálinkát.
Marcsa még mindenféle szőtteseket nézett (Valami jó konyharuhát én is vettem volna, de az nem volt), aztán találkozott a drótosdokival (Mármint a fogorvosával) és leálltak beszélgetni. Kedves öregúr amúgy, de én inkább bicskákat, meg késeket nézegettem.

Bandi mondta, hogy van egy viszonylag új hely a városban. Kézműves sörfőzde, söröző és étterem. Oda mentünk ebédelni. Tökjó hely! Az egész olyan pruszlikos, vagy mi a fene. Tégla, meg fa, meg ilyenek. Tök barátságosak a pultosok és a felszolgálók is, de még a szakáccsal is beszéltünk (Zotyának hívják, a tulaj veje), mert Marcsa valami mást akart (Asszem mondtam már, hogy ő valami tudatos módon eszik mindent).
A sör is finom volt, bár kicsit drága, de végül is most belefért. Még Marcsának is hoztak valami női sört, hogy kóstolja meg és ízlett neki! Még a végén együtt fogunk sörözni!

Még gondolkodtunk, hogy igyunk-e valami kávét, de úgy döntöttünk, hogy majd a séta után a cukrászdában. El is indultunk volna, de kint közben valami nedves kezdett potyogni az égből.
- Na, ebből ugyan nem lesz séta!
- Pedig már úgy készültem rá!
- Az lehet, de én meg zuhanyozni nem készültem, pláne hideg vízben!
- Akkor legalább a cukrászdába menjünk át!
Már éppen mondtam volna, hogy oké, amikor a pultos srác közbe szólt:
- A desszerteket mi is a cukrászdából hozzuk és jó kávét itt is kaphattok.
Összenéztünk Marcsával és a szeméből kiolvasott – amúgy nekem is megfelelő – gondolatot én mondtam ki:
- Ba...a kutya!

Jól éreztük magunkat. Betoltunk némi süteményeket, mindenféle kávékat, ittunk még néhány sört, összehaverkodtunk a tulajjal is és végül az esti busszal jöttünk haza!
(Ja és hoztam haza pár üveg sört, mert csatos üvegbe is csapolnak, amit el lehet hozni! Hoztam Marcsának is, de ő még nem tudja!)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!