Hardver

Mielőtt még az unalmas hardver lista következne, folytatom azzal, hogy miért is került hozzám a gép. Ezt már részben leírtam, hogy először miért került hozzám (karbantartásra), de ez már évekkel ezelőtt volt. Most pedig végérvényesen került hozzám, ugyanis a gép gazdája külföldre költözött végleg és nem szerette volna magával vinni, illetve a gép hibás volt, nem tudta használni. Így megkérdezte tőlem, hogy nálam hagyhatja-e, tudok-e vele valamit kezdeni, különben a kuka mellé rakja. Természetesen befogadtam, gondoltam, valamire csak jó lesz, ha másra nem, unalmas perceimet kitölteni egy kis idegeskedéssel a társaságában.

A hiba abból állt, hogy bekapcsolás és a rendszer elindulása után random időközönként, de maximum két-három percen belül egyszerűen leállt, mintha akku nélkül kihúztam volna simán a tápkábelt. Annyiban volt érdekes a dolog, hogy Linux-szal a hirtelen kikapcsolás helyett mindig alvó módba rakta be magát, ami valljuk meg, valamivel fájdalommentesebb eljárás, mint a "hard-off".

Így tehát konstatálnom kellett, hogy a gép nem hibátlan, sőt, egy nagyon idegesítő és nehezen felderíthető hibával állok szemben, gondoltam az elején.

Ezért hát szétszedtem a gépet nem egyszer, nem kétszer, hanem legalább huszonkétszer, de a konkrét hiba forrását nem találtam meg. Persze, mit is találtam volna egy icipici alaplapon.

Mindaddig nem sikerült kiderítenem a hiba forrását, amíg nem egyszer a billentyűzetet is felhajtottam!

Arról volt szó csupán, hogy a billentyűzet szalagkábele ferdén volt a helyén, ki volt csusszanva egy picit, és emiatt (szerintem) időnként fals billentyűkombinációt, vagy akár kisebb zárlatot küldött az alaplapnak, amit ő Linux alatt alvó módnak, Windows alatt hirtelen leállításnak érzékelt.

A billentyűzet kábelének stabilizálása után a hiba egy csapásra megszűnt!

Agyam eldobom, ilyet még nem láttam! Kedves laptop szerelő olvasóim, véssétek mélyen a fejetekbe ezt az eshetőséget is, ha végképp nem találjátok a hiba forrását egy adott gépen, bizony, lessétek meg a billentyűzetet is! Ez tehát a második elképesztő hiba a kijelző ferdesége után. Valószínűleg mindvégig gyengén állt a helyén a csatlakozó, csak idő kérdése volt, hogy valami úton-módon kicsússzon a helyéről az egyik fele, hiszen a kábel eleve nagyon rövid, csak éppen hogy elér a csatlakozó aljzattól a billentyűzetig.

És akkor most jöjjön az unalomfaktor, a hardverelemek leírása:

A gép alaplapja egy Dixons 62 fantázianevű, egyébként Intel Calistoga-GM i945GM lapkakészletű deszkát takar. BIOS-ból AMI-t kapott. A processzor egy Intel U2400 Core Duo, kétmagos, magonként 1.06 GHz órajelű darab. Memóriából 1 GB DDR2 jutott bele, ami alapvetően elég is. Itt is látszik, hogy végül is több van benne Philips név alatt, mint pl. Averatec név alatt, a legtöbb helyen csak egy 1.1 GHz-es, egymagos CPU-t és több esetben csak 512 MB RAM-ot láttam, ahogyan a Twinhead társuknál is. Azért egy kétmagos U2400 processzor nagyságrendekkel gyorsabb működést tud eredményezni, főleg ha azt is nézzük, hogy 2007-et írtunk, amikor a gépet piacra dobták. Jó volt ez akkor egy ilyen gépben, ahogyan jó még most is bizonyos feladatok ellátására. Tehát még is csak lehet, hogy jót tett a gépnek és a felhasználóknak az, hogy a Philips is szerette volna magáévá tenni.

A gyárilag telepített rendszer, a gyárilag behelyezett 120 GB-os merevlemezen Windows Vista volt.

Ez később le lett cserélve egy Intel 40 GB-os SSD-re és Windows 7-re, illetve Linux-ra MultiBoot megoldással. Igen, a 40 GB-os SSD mindkét rendszernek elég egyszerre és mindkét partíción a rendszeren kívül maradt úgy 10-10 GB szabad hely. Jelentem, a rendszert tökéletesen viszi így, teszi a dolgát szépen gyorsan, amennyi elvárható ettől a kis kétmagos CPU-tól. A memória mérete normál felhasználásnál elegendő, amennyire eddig nyomkorásztam a gépet, nem éreztem hiányát több memóriának, persze simán bele lehet rakni egy 2 GB-os DDR2 modult, és akkor egész biztos elég "mindenre" mindkét rendszer alatt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!