Tesztalanyok
Két csinos Slot került a kezeim közé. Nem bírtam megállni, hogy ne hajtsam őket hosszan éjszakákon át. A kompániába bevettem az előző teszt Socket 7-es lapját is. Végül 13 processzort teszteltem le. Bacsis segített ezt a szép társaságot összeszedni, ezúton is köszönet érte.
Az Intel processzorok hatodik generációját 1995 novemberében mutatták be. Akkor még nem tudott sikert aratni. Ennek két oka volt. Az első a Pentium Pro ára volt, a második pedig az átlagteljesítménye. Az akkori 16 bites alkalmazások nem feküdtek neki, így átlagosan csak pár százalékkal volt gyorsabb egy MMX-nél. Természetesen 32 bites, CPU éhes programoknál már más volt a helyzet, de akkoriban ezek ritkák voltak, mint a fehér holló. Talán csak pár mérnöki (CAD, CAM), elemző és szerver alkalmazás tudta kihasználni.
Pár év elteltével, valamint a Windows 95 színre lépésével, apránként megérett a piac az új architektúrára. 1997 májusában megérkezett a Pentium II. A jövevény a Pentium Pro magját örökölte meg minimális átdolgozással. A legnagyobb változás az volt, hogy a közös tokból szétköltöztették az L2 cache-t és a CPU magot. Egy processzor kártyára kerültek, amit Slot 1 foglalatba lehetett bedugni. A cache sebességét a CPU felére vették vissza, amitől kicsit lassabb lett. Cserébe egyszerűbben és ami fontos olcsóbban tudtak nagyobb sebességű processzorokat gyártani, nem volt akadály az L2 sebessége.
PII - Klamath
Az AMD lépéshátrányba került, mint addig általában minden váltásnál. A nagy dobásuk bevezetéséig a Socket-7 foglalatba érkező K6-2 (1998 május) és K6-III (1999 február) tartotta a frontot. A K6-2-ről már írtam, de a 3-at csak futólag említettem. Lényegében az AMD kiegészítette egy 256kb-os, magra integrált második szintű gyorsítótárral a K6-2 processzort. (A K6-2+ is hasonló, csak 128kb L2 cache és PowerNow! támogatás jellemzi.) A versenyben maradás sikerült. Főként ott szerepeltek jól, ahol az ár/érték arány nagyon számított. A legnagyobb gondot a K6 órajel limitje jelentett.
K6-III+
Hirdetés
Az Intel sem ült tétlenül és az eredetileg 66MHz-es FSB-t 100MHz-re emelte, amivel az AMD addigi memória sávszélesség előnye elolvadt. Az új Deschutes magos PII-ők processzorok fokozatosan elérték a 450MHz-et, a BX chipset pedig finoman fogalmazva is telitalálat volt. Az árérzékeny vevőknek dobták piacra 98 tavaszán a Celeronokat. Az első Covington szériát talán nem véletlenül csúfolták úgy, hogy slugteron vagy de-celeron. Ennek oka az L2 cache teljes hiánya volt, ami negatívan érintette a teljesítményt. A teljes pályás lerohanást végül, a kicsit talán túlságosan is jól sikerült, javított 128k integrált cache-el ellátott Mendocino Celeron hajtotta végre augusztusban.
Celeron - Covington, L2 cache nélkül
1999 februárban bemutatkozott a Pentium III Katmai. Valójában az Intel ismét érdekesen állt a processzor elnevezéséhez, mert a változások közül talán csak az SSE volt említésre méltó. Érdemes róla beszélni, mert elég érdekesen szuszkolták bele a processzorba. Hogy spóroljanak a tranzisztorokkal az Intel mérnökei az egy SIMD utasításhoz tartozó 128-bitet két részletben tuszkolták át az adatbuszon. Ráadásul csak az integer SIMD unitot valósították meg külön, a lebegőpontos részét beépítették a normál x87 FPU-ba. Ráadásul tovább növelték az x86 kódkészlet és optimalizáció káoszát. Az L2 cache még mindig félgőzön üzemelt, de a Katmai-ok már 450-600MHz között dübörögtek. Az AMD szerencséjére az Intel nem igazán tudta szállítani az év elején az új processzorokat, csak a nyáron érték el a megfelelő kihozatalt és órajelet. Az ugyanekkor bemutatott K6-III már kevésnek bizonyult ellenük, de nem sokáig maradt egyedül.
Pentium III - Katmai
1999 június 23-án végre az AMD bemutatta az Athlont. A Slot A processzorok az Alpha 21264 EV6 buszt használták, ami 100MHz-en járt, de a dual data rate-nek köszönhetően az átviteli sebesség az Intelek kétszerese volt. Hogy lehagyják a nagy testvért apait-anyait beleadtak az AMD mérnökei:
- 2x64kb két utas L1 cache, 512kb fél (2/5 700-850 MHz, 1/3 850-1GHz) órajelen járó L2 cache
- három utasítás dekóder és javított elágazás becslés
- hosszabb pipeline, ami magasabb órajelet tett lehetővé
- 3 utas out of order lebegőpontos végrehajtó egység, ami végre képes volt megverni az Intelt.
Athlon - K7 Argon
A Birodalom visszavág(ott), 99 október 25-én bemutatták a Coppermine családot. A legfontosabb újítás a L2 cache integrálása volt. A nagyobb sebességért a mérettel - 256kb a régi 512-vel szemben - fizettek, majd meglátjátok, hogy megérte-e. Sajnos az SSE implemetáció maradt a Katmai féle borzalom, azt csak a P4-ben javították ki. A CPU fedőneve is figyelemre méltó, mert biza alumíniumot használtak fel a gyártás során, nem rezet. Az Intel marketing részlege csodálatra méltó volt már akkor is.
Pentium III - Coppermine
A fentieken kívül még három processzort mértem meg. Az előző tesztekben szereplő Pentium MMX-et azért vettem be a buliba, hogy megnézzem mennyivel jobb az új eresztés. Ökölszabályként eddig azt tapasztaltam, hogy 50% alatt inkább csak pénzkidobás, ha platformot vált az ember. Persze mindig vannak szerencsés vételek és palimadarak, akiknek a régit el lehet sózni, csak nekem nincs hozzá bőr a képemen.
A VIA Cyrix III (kódneve: Samuel) processzorát 2001-ben mutatták be. Ekkor a Cyrixet már megvette a VIA, azonban ez a processzor már nem a 6x86 továbbfejlesztése, hanem a Centaur WinChip-én alapult. A cél egy olcsó, kis fogyasztású CPU létrehozása volt, még az L2 cache is áldozatul esett a cost cutting-nak.
VIA Cyrix III - Samuel
Az belépő szintre 2000 márciusában érkezett meg a Coppermine-128 Celeron. A második szintű cache csak 128kb-os és az FSB is csak 66MHz-es. Ezek a vágások jelentősek egy ekkora teljesítményű maggal rendelkező processzornál. Azonban a széria olcsó volt és rendesen lehetett tuningolni őket. A kiválasztott 566MHz-es példány is vidáman futott 105MHz-es FSB-vel. Az új 370-es foglalat elektromosan kompatibilis a régi Slot 1-el, ha alaplapunk képes ellátni megfelelő feszültséggel a processzort már csak egy slocket-re van szükségünk.
Coppermine-128 Celeron Slocketben
Rendszerek
Három hardver és két szoftver platformon futtattam a teszteket.
A linuxos tesztekhez maradtam a már bevált potatonál. Megbízhatóan futott, nem kellett semmit sem konfigurálgatnom. A teszteket kicsit átvariáltam, mert némelyik annyira gyors volt, hogy gyakorlatilag nem tudtam megmérni a különbséget. Szimplán megnöveltem a teszteknél az adatmennyiséget, az mp3-at pedig teljesen elhagytam. Az mplayer-mencoder párost futtatás előtt megfelelő optimalizációval újrafordítottam.
A Windows 98-at lecseréltem XP-re. Ezen lehet, hogy páran felhördülnek, mert akkoriban 98 vagy NT volt a gépeken és csak a szerencséseknek jutott Win2k. A választásom oka az, hogy a Pentium tesztek közben besokalltam a Win98 "stabilitásán" és a driver ellátottságon. Elmondhatom, hogy az XP hatalmas előrelépés a 98-hoz képest. Végre nem kellett a legcsúnyább összeomlás után sem újratelepíteni a gépet.
A hardverek közül legjobban az Intel BX platformja tetszett. Nagyon stabil, könnyen tuningolható Slot 1-es lapot rakott össze belőle az Asus, ami Slocket-tel simán vitte a socket 370-es CPU-kat is. A másik Asus deszkánál érezhető, hogy az AMD akkoriban még platform szinten le volt maradva. Egy jobb chipsettel szerintem jobb eredményeket lehetett volna elérni. Emlékeim szerint az Nforce2 volt az első, ami partiban volt az Inteles platformokkal.
A procikat egy részét jó szokásomhoz - és némelyik származási helyéhez - híven megtuningoltam. Egyedül a Coppermine Pentium III végét nem sikerült megtalálni, mert a P3B-F 150MHz-es FSB-nél limitált. A K7-ben csalódtam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kaptam kölcsön egy Abit alaplapot, amiben a 800MHz-et is megfutotta, de annak a lapnak nem működött az AGP portja. A legviccesebb az olcsó VIA volt, 40% tuningot viselt el.
Linuxos eredmények
A grafikonokon a teljesítmény fentről lefelé csökken, az egyes gyártókat pedig eltérő színekkel jelöltem. Három csoportra lehet osztani a processzorokat. Az élbolyba a K7, a két hatszázas Pentium 3 és talán a tuningolt Celeron 566 tartozik. Őket üldözi a 450 MHz-es csoport, majd leszakadva a 300-as tábor. A VIA Cyrix kicsit csoporton kívüliként hol ide, hol oda csapódik. Érdemes figyelni a két 300-as Celeron eredményeit.
Linux alatti tesztek
Az apache nagyon szereti a gyors memóriát és a méretes gyors cache-t. Ahogy a többi tesztben is a tuningolt Coppermine P3 vezet, de alap órajelen is szépen lehagyja Katmai magos testvérét. Alap órajelen a K7 is nagyon szépen teljesít. A K6-III méretes L2 gyorsítótárnak köszönhetően a felhúzott majd kétszer gyorsabban futó 566-os Celeronnal van egy szinten. Negatív példaként lehet említeneni az első szériás L2 nélküli de-celeront, amit még a sima MMX is lenyom.
apache [tranzakció/másodperc]
Az adatbázis teszt már kicsit más tészta. A procik majdnem tökéletesen az órajelük alapján álltak be a tornasorba. Kivételt csak a VIA képez, mint az előző tesztben is 700MHz-en kb. a 450-esek teljesítményét hozta. Az MMX utolérte a Pentium 2-őt, a C300, pedig ismét lemaradt.
mysql [perc:másodperc]
A kernel fordítás zárja az integer teszteket és erősíti meg az eddigi eredményeket. A VIA különcködik, a Covingtont pedig még az MMX is lenyomja. A K6-III megint felveszi a harcot még a hármas szériás Pentiumokkal is, hála a nagy és gyors L2 cache-nek hála. Most nézem, hogy még nem említettem a régi favoritot. A második szériás (C300A) Celeron könnyedén tartja a lépést az azonos órajelű Pentium kettesekkel, sőt párszor meg is alázza azokat. Az Intel marketingesei ugyan nagyon reklámozták a Katmai Pentium hármasokat, de a magasabb órajelen kívül semmi előnyük sincs az elődeikkel szemben.
kernel fordítás [perc:másodperc]
A videó kódolás 2000 körül kezdett felfutni, amikor a tesztalanyok a fénykorukat élték. A DVD-k ára leesett és végre elérhető áron lehetett olyan processzort venni, ami nem napokig kódolta a filmet. TV-ből is simán lehetett adást rögtön mpeg2-be, majd később mpeg4-be kódolni. Mencoder alatt a K6-ok egy szintet estek az eddigi tesztekhez viszonyítva, maximum a Pentium II alapú Intelekkel tudják tartani a versenyt. Ebben nagyban segíti őket a 3DNow!, de a P3-nál bevezetett SSE ellen ez már kevés. A K7 három utas FPU egysége viszont brutális, az AMD-nek végre lebegőpontos számításokban is sikerült utolérni az azonos sebességű Intel CPU-kat. A két (5. vs 6) generáció közötti FPU fejlesztés meghozta az eredményét, a Celeron 300 maga mögé utasította az MMX-et és a VIA-t.
mencoder DVD -> DIVX5 kódolás [perc:másodperc]
Az mplayerben, mintha nem lenne SSE optimalizáció. A VIA helyezése arra utal, hogy a dekódolás sokkal kevésbé támaszkodik az FPU-ra. Erre utal a C300 és az MMX közötti csupán pár százalékos különbség is. A K7 ismét nagyon szépen teljesít, ami viszont meglepett az a tuningolt második generációs Celeron (300A) helyezése. Úgy néz ki, hogy a teszt szereti a gyors L2 cache-t.
mplayer avi lejátszás [CPU terhelés %]
A SuperPI-t a futtatásánál valami kézi optimalizációt emleget. Egyre jobban meg vagyok győződve, hogy ez kimondottan Intel optimalizációt jelent. A K7 most először maradt le, de hasonlóan az összes nem Intel maga alatt teljesített. A tuningolt K6-III+ is csak a középmezőnybe fért bele. Attól félek, hogy ez lesz jellemző Windows alatt is...
SuperPI [perc:másodperc]
Windows eredmények
A komolyabb linuxos progik után megpróbáltam előásni régi játékokat a teszteléshez. Beizzítottam a Geforce4-et és irtottam az ellent szorgalmasan. Szerencsére találtam elég szabadon letölthető a demót, amik teszteléshez tökéletesen megfeleltek. Kicsit túlságosan sikerült belemelegedni a tesztelésbe és heveny vásárlás lett belőle. Nem került vagyonokba, már fillérekért lehet régi játékokat venni és így teljesen legálisan játszhatok. Az sem hátrány, hogy bármilyen pár éves gépen szaggatás nélkül futnak maximum grafikán és linux alá sem kell küzdeni a telepítéssel.
A 3DMark-ot bár nem szeretem bevetettem. Ez a teszt arra tökéletes, hogy kiderüljön az esetleges GPU limit. Mint láthatjátok ilyenről itt szó sincs, az eredmény szinte csak a processzortól függ. A K6-ok leszorultak a paletta második felébe, a K7 viszont szépen besorol a 600-as mezőnybe. Ahogy már írtam érdemes figyelni a két Slot1 Celeron viszonyát. Csak 128kb Cache van közöttük, ami több, mint 50%-ot jelent teljesítményben.
3DMark 2001 [3DMarks]
A winrar eredményeket csak azért tettem be, mert abszolút nem találok rá magyarázatot. Nem lehet merevlemez, vagy VGA driver. Ugyanazokat a memória modulokat használtam. Szimplán valami fals. Ha valaki tudja a magyarázatot írja meg.
winrar benchmark [kb/s]
Évek óta nem játszottam Unreal Tournamentet. Kellett egy kis idő, mire ismét belerázódtam, de tetszett a pörgős, gyors hentelés. DirectX renderert választottam, minden hiba nélkül szépen futott a turbine pálya. A K6-ok csak a Celeronok és 450 alatti PII-ők ellen voltak versenyben. A K7 viszont a konkurencia nyomában lohol. A VIA teljesítménye szódával elmegy, de nem fergeteges.
Unreal Tournament [fps]
OpenGL tesztnek a Quake 3-at választottam. A játék éhezik a memória sávszélességre, amit a magas FSB és integrált L2 cache hoz. Erre két példát tudok mondani. Az első a Coppermine Celeron gyenge eredménye; hiába erős a processzor, ha alacsony az FSB. A második a K7 tuningolt eredménye, ugyanis a gyorsulás elhanyagolható hála a tuning miatt lassuló (133 -> 117MHz) memóriának.
Quake 3 [fps]
A Warcraft 3 azért került a tesztek közé, mert nem találom az egyik Diablo 2 install CD-met. Az eredmények nagyjából rendben vannak, talán a K6-III szerepelhetett volna jobban. A játék még a leglassabb gépen is normálisan futott, de a grafikonon látható, hogy az L2 cache-el hatalmasat dob a sebességen.
Warcraft [fps]
Utolsó tesztként bepattantam egy Porsche 911-be és csapattam egy egészségeset. A rendőrök ellen legjobban az vált be, ha valamelyik vetélytársat belöktem eléjük. A K7 alul teljesített, valószínűleg a játék támogatja az SSE kiterjesztést. Az L2 cache itt is kötelező. A 450-re tuningolt Celeron 300 az alap órajeles utódjával (C300A) teljesített egy szinten, ami 50% különbség, pedig csak 128k on die L2 cache a különbség.
Need for Hot pursuit 2 [fps]
Értékelés
Platformok
Egy nem teljesen objekív értékelést tudok csak adni. A különböző platformok más-más gondja-baja volt.
A Socket 7 hardveresen faék egyszerűségű, de egy lerakatnyi jumper van rajta. Ha egyszer sikerült beállítani, akkor a hardver már nem okoz gondot, de a Windows driverek igen. Szerencsére a K6 topicban segítőkész és tapasztalt emberek vannak. Két napi driver install-uninstall-reinstall után bevallom kezdtem morcos lenni.
A Slot A felüdülés volt a Socket 7 után. Csak egy hibás AGP állta az utamat és a tuning sem sikerült valami fényesen. Pontosabban 800-ig tudtam húzni az AGP hibás Abit deszkában, de az Asus, amiben rendben ment a Geforce, csak 700-ig engedett el, oda is redukált RAM órajellel. Egy jobb platformmal előrébb is végezhetett volna. kár, hogy nincs Nforce 2-es alaplap Athlon Classic processzorhoz.
A BX alapú Slot 1 vitte a pálmát. Az Intel nagyon jó chipsetet alkotott, az Asus pedig egy igazi tuninglapot épített köré. A névleges órajelhez képest másfélszeres sebességen is vígan szaladt. Mindössze két apró negatívumot tudnék megemlíteni. Az első az új ára, anno vagyonokat kértek el érte. A második az, hogy a CPU Slot közel van az AGP porthoz, ezért minden processzor cserénél a videokártyát is ki kellett vennem. Az utóbbi nem nagy gond, nem hiszem, hogy sokan cserélgetnek processzort napi szinten.
Processzorok
A központi egységek feladattól függően teljesítettek jól vagy rosszul. A nagy ugrások miatt inkább pár szempont alapján vetném össze az ellenfeleket. Erősen magán vélemény, de megpróbálom megindokolni az érzéseim, ha tudom.
Talán először a generációváltást venném elő:
Az Intel ötödik és hatodik generációja között két jelentős különbség van, ha szoftver oldalról nézzük. Az első a sokkal erősebb FPU. Jól látható, hogy a kiherélt L2 nélküli Celeron integerben nem erősebb az MMX-nél, de ahol számolni kell előre tör. A második az L2 cache. Ahol van L2 (PII, Celeron 300A), a teljesítmény brutálisan megugrik. A Pentium 2 (Deschutes) és 3 (Katmai) közötti különbség (SSE) gyakorlatilag 1-2 esetben érezhető, szerintem nem volt jogos az új generációra utaló elnevezés. A Coppermine érdemelte volna meg az új nevet.
Az AMD nagyon belehúzott az új processzorával. A K7-el egy versenyképes architektúrát sikerült megalkotni, ami éveken keresztül hűen szolgált. Amíg nem érkezett meg az Athlon, a K6 (főként L2 gyorsítótárral) több-kevesebb sikerrel vette fel a harcot a kékekkel. Ha a platform árat nézzük, akkor inkább többel. A történelem ismétli magát. Az AMD jelenleg megint csak az alsóbb kategóriákban versenyképes, ahol ár/teljesítményben jó.
A VIA Cyrix inkább érdekes, mint jó. Nem értem, hogy egy drága lapba ki vett ilyen olcsó processzort. 700MHz-en sem éri el a 450-es PII teljesítményét, a Mendocino Celeron is simán leveri. A marketingesek itt is alkottak, ugyanis semmi köze sincs az eredeti Cyrix procikhoz, mégis szerepeltették a nevében. Mindenesetre csinos kis darab...
Érdemes megnézni, hogy mit jelent az L2 cache:
Az AMD K6 második és harmadik szériája között a méretes L2 jelenti a különbséget. Ugyanez igaz az első és második szériás Celeronokra. Az Intel nagyon szépen szegmentálta a processzorait nem csak az L2, hanem az FSB sebességével is. Az első Celeron borzalmas teljesítményt nyújt. L2 nélkül a PII mag szenved. Tovább nehezíti a helyzetét a lassú, 66MHz-es FSB. A 300A már másik világ. Hasonlóan, mint a későbbi Coppermine a processzor órajelén fut az L2 cache, igaz csak 128k. (A PII 512k-vel rendelkezik.) Ez a kis módosítás elég, hogy lépést tudjon tartani az azonos órajelű PII, sőt Pentium 3 Katmai procikkal. A cache azonban nem minden, a 566-os Coppermine-128 magos Celeron nem mutat fel hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítményt. Ennek oka, hogy egy szint felett már az FSB sebessége a korlát. Hiába tudtam feltuningolni 900MHz-re az azonos órajelű 600E csúnyán elveri.
Mondd! Te kit választanál?
Azzal kezdeném, hogy mit nem: A VIA szimplán nevetséges. Az első de-Celeron kiérdemelte a becenevét, harmatgyenge. A Katmai P3-mat alulról a P2-C300A, felülről a K7-Coppermive dupla páros üti agyon. Az 566-os Celeron nem valami kiegyensúlyozott és a megjelenési ideje is kizárja.
A maradékból hármat emelnék ki. Annó, akinek megfelelő Socket 7 alaplapja volt olcsó továbblépést jelentett a K6-III. Akinek teljesen le kellett cserélni a RAM-alaplap-processzor triót, az a Celeron 300A-val járt a legjobban. Én anno egy Abit BH6-al párosítottam és használtam hosszú ideig. A harmadik a Coppermine 600E, ami az abszolút király. természetesen akkoriban az ára is az volt és ezért sokan vettek K7-et, de ha már egyszer vállakozik... Én vállakozok és egy házilag barkácsolt NAS-ba fogom beépíteni.
Ha idáig eljutottál köszönöm a figyelmed és megkérnélek, hogy ha hibát találtál szólj, ne maradjon a cikkben.
