Üdv Logout-osok!
Előre szeretnék szólni, hogy akinek jó kedve van, vagy esetleg túl fáradt ahhoz, hogy az amúgy is gondterhelt elméjét még tovább fárassza, az most azonnal lapozzon máshová! (ez az írás most igenis indulatokkal lesz vezérelve)...Szívesen.
Nos többiek, ti vállalkozó kedvűek... ;)
Csapjunk a lecsóba:
A történet előzménye (illetve amit tudni érdemes róla): Édesanyámmal és a hugommal élek egy háztartásban, écsanya takarítónő (nem szégyen kimondani), én, szeptembertől (suli után egyből) gyári alkalmazott (kopp), hugom pedig első éves a középsuliban. De előrébb tekerek egy kicsit: Nem célom a családi szennyes kiteregetése, de körvonalakban annyit, hogy pár éve átesett a család egy vállóperen, a huzavona a lakásért (mint közös tulajdon) pedig egészen tavaly év végéig tartott. Ekkor szakadt el minden kötél, sikerült hitelt felvenni és kifizetni az ex-apucit. A dologhoz hozzátartozik, hogy amolyan "magyaros" módra, idáig sem volt könnyű dolgunk (kvázi hitelből, hitelek sorozatából élt és él a család - ciki, de sokan vannak egy csónakban velem/velünk). A hitelt megkaptuk, persze szép borsos törlesztés ellenében. Hogy mennyi az annyi, az végképp nem tartozik ide, elöljáróban annyit, hogy (nekem) ez egy fél havi fizetésem, mellé még a többi (ez se ide tartozik, de...sok) + rezsi + kaja + ez-az + véletlenek, amik ugye mindig vannak. Tegnapról mára, máról holnapra, fizetéstől fizetésig, így és ilyen körülmények között. De nem is ez a lényeg, nem ez az irományom fő témája (és aki idáig azt hitte...bocs, de kopott a szemed :)
Visszakanyarodva arra a prózai kérdésre, hogy "Akkor mi !?":
Országos Takarék Pénztárunknak van egy zseniális találmánya, melynek neve A-hitel (meg a többi ábécés). Lényegében egy egyszerű hitelként működik, felső határa a fél milliót karcolja, törleszteni itt is ugyanúgy kell, ahogy a többit - Gondoltuk mi, a kis naív aprónép. Gyakorlatban ez igazából úgy néz ki - és most kérek előre elnézést a konyha nyelvért azoktól, akik ebben a szakmában mozognak - hogy ha a fizetésed stagnálni kezd az adott hónapot tekintve, akkor a találmány fogaskerekei szűkítik a hitelkeretet. Ez gondolom nem egyedi - nem tagadom, fiatal vagyok még ehhez, és tapasztalatlan - de most jön a dolog pikantériája: Ha ugyanis az előző hónaphoz képest zuhant egy picid a fizetésed (ilyen-olyan oknál fogva) akkor bizony előfordul, hogy nem ugyanannyit vonnak tőled - ahogyan az elvárható lenne - hanem akár (kapaszkodj!) az EGÉSZ fizud is a levesbe pottyanhat. Egyik pillanatról a másikra lehet méteres lyuk a tárcádon. Ilyenkor mit lehet tenni? Mit tenne egy közember? Mit tenne egy közember, egy földhöz ragadt kispolgár, akinek a nyaka körül megszorult az a bizonyos hurok...és ami nekünk profitot hajthat - Banki szemszögből. A válasz: újabb hitel (ahogyan ezt nekünk is az arcunkba okádták). Micsoda rafinéria, ugye? Pedig abszolút nem meglepő.
Ha elvesztettétek volna a fonalat, akkor tömören összefoglalva ezen vagyok kiakadva (de annyira, hogy le se írom):
Hogy jön ahhoz egy intézmény, hogy TŐLEM (csak példa), aki már amúgy is az ügyfelük és súlyos összegeket hagyok ott náluk minden hónapban, hogy ENGEM (ok, shout off) egyik pillanatról a másikra, gyakorlatilag nincstelenné tegyen, holott ez - ugyancsak banki szemszögből - nekik nem érdekük, sőt! Vagy ez csak az én csőrömet piszkálja és velem van a baj?
Lehet, h kicsit kisarkítottam, ha erős, akkor vegye ki vki. Köszi.
Persze, mondanom se kell, mi sem hagytuk annyiban és tajtékzó szájjal rohantunk a legközelebbi irodájukba. Annyira felment bennem a pumpa, hogy nem néztem se istent, se embert és szó szerint ÜVÖLTÖTTEM (de tényleg off) a kisasszonnyal (aki minden bizonnyal csak papírt tologat és az egészhez hangyányi köze sincs, de akkor ez érdekelt a legkevésbé). Ezt a Security-s bácsi hangos morgása követte, majd kapott tőlem egy gyilkos pillantást és abbahagyta (pedig alapvetően szelíd természet vagyok, és amúgy sem "Bunyós Pityu" alkat). Nehezen, de sikerült lenyugodnom, és nem bántani az asztalt. Ekkor jött a már említett "újabb hitel" opció a hölgyeménytől. Tudom, triviális az egész viselkedésem, de ugyanebben a helyzetben, amikor már lógsz a kötélen és még rádkötnek +20 kilót, ti mit tennétek? Hírtelen felindulásból...zárlatkor.
Ez volt Októberben. Még mindig élünk, köszönhetően a szerencsénknek és a segítőkész familliának. Azóta, szinte félelemben éljük meg a fizetés körüli napokat. Mi van ha ebben a hónapban is megjátsza ezt a mutatványt az OTP? Mi lesz akkor? Ezért is inkább felkészülünk rá. És tessék, ebben a hónapban is beütött a krach. Még nem jött el az az ominózus nap (fizetés), de a netes ügyfélrendszer (akárhogy is nevezik) már elhozta a sötét felhőket a fejünk fölé. Csak példa (a számok is), de tegyük fel mondjuk az A-hiteled (amivel tartozol) 420 rugó. Egyszer csak az A-hiteled már 270 rugó. A fennmaradó különbözet pedig az az összeg amit nem fogsz látni a fizetésed napján. Ha ez az összeg nagyobb, mint a fizud, 'uccu neki' köv. hónapban levonják azt is.
A rendszer tökéletes, már ha a rendszer szemszögéből nézzük. Arra lett írva, hogy úgymond "féltse" a bank pénzét. Ha x ügyfél y összege, ami lett valahonnan (elárulom, munkából) csökken, mindegy, hogy miért, mentsük a menthetőt és (konyhanyelvel) FOSSZUK KI! (hagyjuk). X ügyfél a köv. hónapban is hozza a számokat. Hoznia kellene...csakhogy x ügyfélnek ennie is kell, fenntartania egy háztartást, meg ilyen és hasonló, apró és jelentéktelen dolgok. Csakhogy ez az 1-esekből és 0-ákból összetákölt "übermensch" rendszer ezt nem látja. Nem kell neki.
Mi maradt? Mindenki a vállát vonogatja és tehetetlen, mert a rendszer az a RENDSZER, ha az valamit csinál, biztos okkal teszi (ezt is szajkózták, nagy hévvel, de az üvöltésem elnyomta). Azt hiszem ha felütnénk az értelmezőt a "hálózat csapdája" címszónál, az én nevem lenne az első. Ha egyszer (talán holnap) sikerül magasabb körökbe is elhallatszódnia ennek az "üvöltésnek" talán másképp lesz. Addig is Carpe di'em. Tegnapról mára, máról holnapra, fizetéstől fizetésig, így és ilyen körülmények között.
Vagy ameddig el nem jutunk oda, hogy már nem megyek be többet dolgozni...
[I]U.I.: És akkor most marad a tisztázás és a ködlámpa:
Ez az írás maximálisan az indulataimból táplálkozik, amihez még hozzájött 12 óra munka, fájós izületek, narkolepszia (vagy ahhoz hasonló állapot) meg ilyen "fincsi" dolgok. Teljes mértékben meg tudom érteni, ha ez az írás nem találtatik alkalmasnak arra, hogy itt szerepeljen. A való életben is elég kényes téma, ha az anyagiakról van szó (sokan inkább egyből témát is váltanának), de ez már annyira nem érdekel :D Szóval inkább leírom a "frankót" amiben egy kicsit mindenki benne van, mégsem szeret róla beszélni senki. Tartani fogom a hátam, bármilyen fogadtatásban is részesül a firkálmány. És kössz a modik maradéktalan türelmét, h nem kapok mindjárt egyből ipban+acc delete szeretet csomagot :D
Továbbá...
Bocs azoktól akiket egy ilyen nagyobb lélegzet vételű írás (és a témája) felbosszantott, hervasztott, sötöbö (de én szóltam).
És még...
De ez a legfontosabb!
Nem önsajnáltatás szülte ezt a koholmányt, sőt! (a helyzet ellenére még nincs a bökő a torkomnak szegezve, a hozzáállásom nem változott a dolgok iránt). Mindeössze szeretném felhívni a figyelmet arra, h milyen is az "ilyen". Mármint az ennyire "ilyen". Ennyire kiszolgáltatottnak lenni, ennyire függeni pár darab számtól és... (ezt ki is fogom emelni, csakazért is >_>)[/I]
És felhívni mindenki figyelmét milyen "jól" is működik "szerett takarékpénztárunk" rendszere.
Kedves olvasó, aki hozzám hasonlóan gyerekcipőben vagy(?) még, de velem ellentétben te még mentes vagy az ilyen kötöttség(ek)től! (vagy csak jó helyen voltál jó időben)
Ha teheted, tartózkodj a hitel(ek)től. Gondolok itt az árúvásárlási hitelekre is. Nagyon kényelmetlen dolog arra gondolni, hogy az a kevés(?) amit kemény(?) munkával megkeresel már nem csak a tiéd lesz. Belekerülsz egy körbe, amiből ha nem vagy résen és nem vagy előrelátó, nem mászol ki, és elindulsz egy lejtőn aminek az alja nagyon, nagyon mély és nagyon, nagyon kevés a kapaszkodó. Ezt egyetlen számítógép, lcd tv, (és még sorolhatnám a tömegcikkeket) sem éri meg. De lehet ez bármi más is (eltekintve az életbevágó dolgoktól).
(tényleg mindjárt vége)
Tudom, a negatív reklám is reklám, de ez itt valamiért megragadta a figyelmemet. De ez nem egyedi, a bank, az bank. Ahogy mondani szokták: a lyuk az lyuk, csak más a keret :D
(tényleg vége)
This post has took 2,5 hours to write, 30 minutes (or so) of image editing, some(?) cigarettes, a cup of coffee and an unbelivable amount of patience. Thank you.
