CPUs, Overclock
A versenyzőket már bemutattam az első részben, most csak pár nem tisztán technikai részlettel szeretném kiegészíteni.
Pentium class processzorok
Az első sorban az Intel 166-os Pentium P54C és Pentium MMX P55C foglal helyet. Szerencsére a classic Pentiumok is szeretik a tuningot, így tudtam tartani azt a célt, hogy 200-as procikat teszteljek. Az MMX-ek azonban ennél többre is képesek. De erről majd a következő fejezetben.
A második sorban Cyrix processzorokat láthatunk IBM köntösben. Kicsit zavaros, mert találni ST feliratú darabokat is, mert a gyártók saját felirattal is piacra dobták a Cyrix tervezte CPU-kat. Az volt anno a vélekedés, hogy az IBM jobban tesztelt példányokat dob piacra, amiket jobban lehet tuningolni. A 6x86 a sima Pentiumnak megfelelő, de már csökkentett fogyasztású L szériából származik. Az MX-nek a P55C-vel szemben kell helytállnia. Érdekes módon a kedvenceimmé váltak ezek a procik. Talán a színük miatt, talán azért, mert mindenhol rögtön leszólják őket.
Az AMD sorából a K5 szerepelt az előző tesztben, most csak az időrendiség miatt került fel a képre. A középső 200MHz-es K6 ( leánykori neve: NexGen 6x86 ) az MMX ellenfele. A sort a K6-2 zárja, ami teljesítményben kilóg a sorból. 3DNow! támogatással és 450MHz-es órajellel felvértezve a kora Pentium II széria ellen vetette be az AMD.
Overclock
A legjobban a tesztből a régi procik tuningját élveztem. Bőszen jumperelgettem éjszakánkon keresztül a különböző FSB-feszültség-AGP osztó kombinációkat. A hűtést egy méretes Igloo P3 bordára és peltierre bíztam, az utóbbit 7V-ról járatva. Végeztem pár kísérletet külső tápegységgel is 12V-os peltier fesszel és TX2 hűtővel. A növelt hűtéssel sem ment sokkal jobban a tuning, de legalább látványosabban deresedett a kínpadra vont processzor. Memória oldalon a 133MHz-es Kingston modulok több, mint elegendőnek bizonyultak az alaplapon maximálisan beállítható 112MHz-es FSB-hez. Szerencsémre a cache bírta a gyűrődést és a Rage sem panaszkodott a túlhajtott AGP buszra. A tuningban a következő elveket követtem:
- A lehető legnagyobb órajel, de 5%-on belül inkább a gyorsabb FSB-t választottam (FSB lépcsők:66, 68, 75, 83, 95, 100, 112MHz) Jó lett volna egy 133-at is tudó alaplap, de ne legyek telhetetlen.
- A core feszültség a családon belüli maximális feszültség +20% alatt maradjon. 12V-os Peltierrel mehettem volna kicsit feljebb, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez csak akkor ér valamit, ha a rendszer be tud töltődni, csak teszt közben (tipikusan gcc és 3DMAX) instabil. Ez két esetben jött be, de mivel ezek nem az otthoni user eszköztárát gyarapították nem vettem be őket a tesztbe.
- Fokozatosság elve. Egy reális értékről szépen apránként lépegettem felfelé, nem sajnálva az időt a jumperektől
- A jumperelgetés szöszmötölős meló és könnyű elnézni. Inkább kétszer ellenőrizni, mint egyszer megsütni.
- Tuningoláshoz linuxot használj, az nem - na jó, nehezebben - rúgja ki maga alól a sámlit. A legutolsó teszt után nagyobb peltier feszültséggel feljebb akartam tolni a K6-2-őt, hátha... Szerencsére semmi fontos sem volt már a merevlemezen.
A tuning meglepő módon nagyon eredményes volt még a Cyrix prociknál is. A legrosszabb esetben is 20% fölötti eredményt sikerült elérni. "Csalódást" mégis a legjobban teljesítő MMX okozott. Bármit csináltam nem volt hajlandó stabilan futni 300MHz-en. A végleges beállítások az alábbiak voltak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
