Nagy volt a lárma a barlangban. Az ősember és az ősasszony egymással, a kis ősgyerek meg úgy általában a világgal üvöltött. A kutya volt csak csendben a barlang előtt. Vágyakozva nézte a barlang közepére lerakott óriási húshalmot, és nem értette az embereket.

- Mi az, hogy már megint késve értél haza? Már egy hete itthon kellett volna lenned! Persze rád nem lehet számítani. A haverok megint többet számítanak, mint mi! A családod!!! - hisztizett az ősasszony
- Dehogyis drágám! Tudod, hogy nem egyszerű dolog a vadászat. Több hétig követtük azt a mamutcsordát, mire sikerült egyet elejteni. - mutatott az ősember a húshalomra.
- Érzem is. Biztos vagyok benne, hogy egyszer sem fürödtél közben! Nem értem hogyan lehet valaki ilyen igénytelen.

Az ősemberen látszott, hogy kezd mérges lenni.
- Ne hisztizz asszony! Attól, hogy te mindig csak itt trécselsz a barátnőiddel, attól még van aki dolgozik!
- Na persze. Én csak trécselek. Különben is, a "barátnőim" is mondták, hogy jobb lesz, ha odafigyelek rád. Sokat mászkálsz mindenfelé a tudtom nélkül. Biztos van valakid.
- Ó anyám! Nem igaz, mennyi időtök van nektek. Hagyj egy nőt pár millió évre magától átevickélni az evolúción, és úgy befordul a barlangban meg a bogyószedés közben, hogy csak lesel. A marha sok időtől és unalomtól nekiáll történeteket gyártani. Gondolom ezek a hülye szőrök itt a falon is az unalomtól kerültek ide. Mi ennek az értelme? Miért nem csinálsz inkább ruhát belőle? - kelt ki magából az ősember
- Ennek az az értelme, hogy szép! Ez most az új divat. Lakberendezés a neve. Persze nem csodálom, hogy téged nem érdekel. Túl igénytelen vagy hozzá, hogy ilyeneket észrevegyél. Biztos az a pár millió év mamutvadászat teszi. - mondta szarkasztikusan az ősasszony, majd folytatta.
- Igazán fejlődhetnél már egy kicsit. Elvégre már nem vagyunk állatok. Odafigyelhetnél az apróságokra is egy kicsit. Biztos nem vetted észre milyen szépen kitakarítottam. Egész nap sikáltam a követ, erre te bejössz és idevágod a szoba közepére ezt a fél mamutot. Szegény gyerek úgy megijedt, hogy azóta is bömböl.

A kutya idegent érzett. Körülnézett és látta, hogy a szomszéd dombra két fiatalember mászott fel színes ruhában. Az egyik körülnézett, majd furcsán kezdett el mozogni, a másik pedig kicsit távolabbról figyelte egy kis dobozon keresztül. A táncos olyan furcsa helybennjárós, ugrálós, kézlóbálós táncot táncolt, amilyet eddig még csak a sámánnál látott. Nem sokáig maradtak. Rövid idő múlva mindketten lemásztak a domb túloldalán és eltűntek a kutya szeme elől. A kutya most már még kevésbé értette az embereket.